A világ lakosságának egyharmadát érinti az Ázsia-Csendes-óceáni régió új szabadkereskedelmi szerződése, amelyet 15 ország írt alá. Kínának hatalmas a szerepe az egyezmény megszületésében.

Olyan időket élünk, amikor kereskedelmi viták zajlanak világszerte, persze nemcsak az Egyesült Államok és Kína között, de például az USA és Németország között is az Északi Áramlat-2 miatt.

Nem csoda tehát, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) komoly krízisbe került, hiszen a második hullámát élő koronavírus-járvány további veszélyekkel fenyegeti a világgazdaságot.

A vészterhes időkben Ázsia példát mutatott arra, hogyan kell egy nagyszabású regionális együttműködést létrehozni.

A múlt vasárnap írták alá ugyanis Hanoiban az Átfogó Regionális Gazdasági Partnerség, azaz a RCEP nevű megállapodást a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) kibővített csúcstalálkozóján. A nyolc évig készült megállapodáshoz 15 ország társult: Kína, Japán, Dél-Korea, Laosz, Vietnám, Mianmar, Thaiföld, a Fülöp-szigetek, Kambodzsa, Malajzia, Brunei, Szingapúr, Indonézia, Ausztrália és Új-Zéland.

Példátlan tagállami együttműködésekről van szó

Kína és Japán, a világ második és harmadik legnagyobb gazdasága uralják az új szövetséget, amely felülmúlja a Transz-csendes-óceáni Partnerségi Megállapodást (TPP) is, amelyet eredetileg Washington is támogatott, de miután az Egyesült Államok kilépett a megállapodásból, átnevezték Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerségnek (CPTPP).

Az ázsiai megállapodásnak éppen az adott újabb lendületet, hogy az Egyesült Államok 2017-ben kiszállt a TPP-ből. Mivel India igyekezett késleltetni a megállapodást, a többi tagállam végül nélküle hozta létre az RCEP-et. A jelenlegi helyzetben ugyanis nehéz elképzelni, hogy egy növekvő kereskedelmi hiánnyal küzdő ország, mint India, megállapodást kössön egy gazdaságilag sikeres szomszéddal, jelesül Kínával. Az egyezmény aláírói azonban továbbra is nyitva tartják az ajtót Ázsia harmadik legnagyobb gazdasága számára, hogy később mégis csatlakozhasson a RCEP-hez.

De a kínai-indiai nézeteltérés nem az egyetlen a régióban. Ezért számít nagy eredménynek Japán tagsága is, hiszen Japán a „Középső Királyság” legnagyobb versenytársa a régióban, de Tokió és Szöul együttműködése szintén sikernek számít.

Így értendő Mohamed Azmin Ali, a malajziai kereskedelmi és ipari miniszter állítása, miszerint a

„nyolcéves tárgyalások ára vér, verejték és könny” volt.

A most létrehozott RCEP-országok kereskedelme 12,4 billió dollárt tesz ki, a CPTPP országoké pedig csak 7,1 billió dollárt. Ezen kívül Ázsiában mintegy 2,2 milliárd ember tartozik az új szövetséghez, míg a Csendes-óceán mindkét oldalán csupán 500 millió ember él. Így az RCEP lett a világ legnagyobb szabadkereskedelmi szövetsége.

Mit tartalmaz a RCEP?

Az új szövetség országainak egyértelmű célja az egymás közötti exportlehetőségek leegyszerűsítése, hiszen eddig nehézkes volt egy harmadik országból származó félkész terméket a nemzetközi ellátási láncolatokba építeni. Az RCEP tagországai ezen kívül biztosítani akarják a szellemi tulajdon védelmét is. Végül pedig a megállapodás az adatok biztonságáról is szól, ugyanis egyre gyakoribbak a visszaélések ezen a területen.

Bár az olyan globális kérdések, mint a klímaváltozás vagy a munkajog – ellentétben például az európai jogon alapú szerződésekkel – alig játszanak szerepet ebben az egyezményben, az ázsiai országok most pontosan szabályozott kereskedelmi rendszert hoztak létre.

A délkelet-ázsiai államok az egyezmény alapján számítanak újabb országok csatlakozására, valamint arra is, hogy Kína növelni fogja a beruházásait. 

„A kínai befektetések más országokban már a legnagyobb külföldi beruházásoknak számítanak” – jegyezte meg Szingapúr kereskedelmi minisztere. Szingapúr példát kíván mutatni arra, milyen fontos ez az egyezmény a tagállamainak együttműködésére: az RCEP részesedése a városállam kereskedelmi volumenében már körülbelül 55 százalékot tesz ki.

Nem mindenki örül az új egyezménynek

Az említett pozitívumok ellenére az RCEP-et, különösen Peking állítólagos nagyhatalmi vágyai miatt, kritikák is érik.

A szerződés „megerősíti Kína geopolitikai ambícióit”, aminek „kiegészítő stratégiája” a vitatott Új Selyemút kezdeményezés – állítja Alexander Capri, a Szingapúri Nemzeti Egyetem tanára. „Az RCEP-nek nagyon csekély követelményei vannak. Nem kellene saját magunkat félrevezetnünk” – mondja Malcolm Turnbull volt ausztrál miniszterelnök. Heiko Maas német külügyminiszter pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az Indiai-csendes-óceáni térség ugyan dinamikusan fejlődik, de

a terület intézményei még mindig elmaradottak.

A tőzsdések profitja

A világ legnagyobb kereskedelmi megállapodásának már megvannak az első nyertesei: a tőzsdések. A japán autógyártók vagy a koreai beszállítók részvényeinek értéke már csaknem 7 százalékkal emelkedtek a hét elején.

A csaknem teljesen megszüntetett vámtarifák hatalmas piacok előtt nyithatják meg a kapukat, de az európai befektetők is profitálhatnak az RCEP szabadkereskedelmi egyezményéből, amennyiben Ázsiában gyártanak.

A szerződés preambulumának harmadik bekezdése ugyanis kimondja, hogy a tagállamok arra törekednek, hogy „új munkalehetőségeket teremtsenek, emeljék az életszínvonalat és javítsák népük általános jólétét”.

Magyarán:

Ázsia külföldről akar befektetőket csábítani a tagállamok területére, amit a tagállamok szabad kereskedelme nagy mértékben elő is fog segíteni.

Így például fellendülhet a német termelés Vietnámban vagy Thaiföldön, és az ott gyártott árukat az RCEP alapján olcsón lehetne exportálni Kínába.

A szingapúri Kínai Kereskedelmi Kamara ezért azt javasolta Szingapúr vezetőinek, hogy vizsgálják felül az üzleti struktúrákat. A tervek szerint ugyanis az RCEP-en belül 92 százalékkal fogják csökkenteni a tarifákat, míg az Európai Unióval kötött szabadkereskedelmi megállapodások általában 99 százalékos csökkentést irányoznak elő.

A szingapúri Német Kereskedelmi Kamara arra mutatott rá, hogy a „szolgáltatások és beruházások liberalizálása túlhaladja a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által előírt meghagyásokat”, valamint kiterjed olyan a területekre is, „amelyekre a WTO szabályai még nem érvényesek”.

Mit hoz a megegyezés a világkereskedelem számára?

A megállapodást tehát semmiképpen sem lehet összehasonlítani az Európai Unió ázsiai országokkal kötött széles körű szabadkereskedelmi megállapodásaival.

Az éghajlati kérdéseket, a szellemi tulajdon védelmét és a munkajogot az RCEP partnerei nem szabályozzák a szerződésben – és csak ez tette lehetővé a megállapodás létrejöttét. De például a halfélék és a mezőgazdasági termékek kereskedelme is változatlan marad, annak ellenére, hogy Tokió szorgalmazta a vámcsökkentést.

Mégis, egyesek hatalmas jelentőséget tulajdonítanak a megállapodásnak. Radhika Rao, a szingapúri DBS Bank közgazdásza egyenesen úgy fogalmazott:

A megállapodás lehetőséget teremt a régiónak arra, hogy a „világ gyárából” a „világ piacává” váljék.

Szállítókonténerek Kína partjainál (Fotó: AP)