Negyven éve, 1980. december 8-án lőtte le New York-i otthona közelében egy rajongója John Lennont, a Beatles együttes volt tagját, a rockzene történetének egyik legnagyobb hatású személyiségét, aki nemcsak zenéjével, hanem politikai szerepvállalásával is milliókra hatott.
Az 1940. október 9-én Liverpoolban született Lennon kamaszkora csupa lázadás forrongás volt. A rock and rollért rajongó fiú 16 évesen ismerkedett meg Paul McCartney-val, akivel együttest alapítottak. Kettejük neve és élete összefonódott, a Beatles dalain – amelyek többségét Lennon és McCartney írta és énekelte – egy nemzedék nőtt fel, szerzeményeiket számtalanszor dolgozták fel és át. A könnyűzene történetének talán legnagyobb hatású együttesében azonban egyre nőtt a feszültség a tagok között, Paul és John viszonya azután kezdett elmérgesedni, hogy Lennon megismerte Yoko Onót. A japán művésznő hatására a közélet felé fordult, a társadalmi igazságtalanságok ellen emelte fel szavát.
A Beatles 1970-ben megszűnt, Lennon a következő években tucatnyi albumot adott ki, ezek némelyike meglehetősen elvont, de olyan remekművek is hallhatók rajta, mint az Imagine, a Happy Xmas (War Is Over), a Mother, a Give Peace A Chance. A Beatles legendája elől menekülő Lennon Amerikába költözött – nem kis nehézségek árán, mert az FBI megfigyelés alatt tartotta, a vízumot csak nehezen kapta meg -, a hetvenes évek második felében el is tűnt a nyilvánosság elől, Onóval közös fiukat nevelte.
1980-ban tervekkel és energiával telve lépett újra a közönség elé. November 17-én megjelent Double Fantasy című lemeze, interjúk sorát adta, turnét tervezett, de ebből már nem lett semmi. December 8-án Lennon lakásán a híres fotós, Annie Leibovitz készített fotókat a Rolling Stone magazin számára, a zenész ezután – mint kiderült élete utolsó – interjúját adta egy San Franciscó-i rádiónak. Késő délután feleségével a stúdióba mentek, hogy Ono Walking On Thin Ice című dalán dolgozzanak. Az épületből kilépve egy félénk fiatalember lépett oda és arra kérte a zenészt, dedikálja neki új lemezét, amit Lennon meg is tett. Lennon és felesége este 22 óra 50 perckor érkezett haza, s mivel kicsit sétálni akartak, elküldték limuzinjukat és gyalog mentek a lakásuknak helyt adó Dakota-ház bejárata elé.
Már a kapuhoz vezető árkád alatt jártak, amikor a sötétből előlépett a délután már látott férfi, s kabátzsebéből pisztolyt lőrántva mintegy három méter távolságból öt lövést adott le a zenész hátára. (Sajtójelentések szerint előtte még megkérdezte, hogy: „Mr. Lennon?”, de ezt a vallomások nem erősítették meg.) Négy golyó célba is talált, s Lennon „Meglőttek!” felkiáltással összeesett. A portás revolverrel rontott a nyugodtan álló tettesre: „Tudja Ön, hogy mit tett?”, és azt a szenvtelen választ kapta: „Igen, épp most lőttem le John Lennont”. A lövések zajára perceken belül egy rendőrautó érkezett a helyszínre és a járőrök a mentőket meg sem várva a kórházba vitték Lennont. Sérülései azonban olyan súlyosak voltak, hogy nem lehetett megmenteni, 23 óra 7 perckor halottnak nyilvánították.
A gyilkosság híre az egész világot sokkolta, december 14-én özvegye felhívására világszerte milliók emlékeztek Lennonra tíz perc csenddel, Liverpoolban 30 ezer, a New York-i Central Parkban több mint 200 ezer gyászoló gyűlt össze, az amerikai rádiók erre a tíz percre megszakították adásukat. Lennon utolsó lemeze, a Double Fantasy hatalmas példányszámban kelt el és megkapta az év albumának járó Grammy-díjat.
A tettes, az akkor 25 éves, hawaii lakos Mark David Chapman fanatikus Lennon-rajongó volt, középiskolában maga is zenélt egy rockegyüttesben. Idővel egyre jobban kiábrándult bálványából, mert úgy vélte, éles az ellentét nyilatkozatai és fényűző élete között, vallásos megtérése után (a híres Népszerűbbek vagyunk Jézusnál nyilatkozat miatt) istengyalázót is látott benne. Chapmanre nagy hatást gyakorolt Salinger Rozsban a fogó (korábbi fordításban: Zabhegyező) című regénye is, amelynek főhősével azonosította magát, a gyilkosság elkövetése után ezt a könyvet találták nála.
Chapman 1980 nyarán kezdte tervezni a gyilkosságot, októberben már New Yorkba utazott, de akkor még meggondolta magát és hazatért. Másodszor december 6-án utazott New Yorkba, a december 8-i nap nagy részét a Dakota-ház előtt töltötte, Lennonra várva. Délután sikerült közelébe férkőznie – Lennon ismert volt arról, hogy a kitartó rajongóknak hajlandó volt autogramot adni. Megtette ezt Chapmannel is, még fotó is készült arról, amint aláírja a lemezt későbbi gyilkosának.
Chapmant, aki a gyilkosság után nem próbált elmenekülni, előre megfontolt emberöléssel vádolták meg. Tucatnyi pszichiáter több hónapon át vizsgálta és végül arra jutottak, személyiségzavarban szenved ugyan, de beszámítható, így bíróság elé kellett állnia. A perben bűnösnek vallotta magát és életfogytiglanra ítélték, szabadlábra helyezését húsz év után kérvényezhette először. A börtönben, ahol biztonsága érdekében elkülönítve kezelték, írnokként és a konyhán dolgozott, a rácsok mögül több interjút is adott. Szabadlábra helyezését húsz év letöltött büntetés után 2000-ben kérvényezhette először.
A most 65 éves David Chapman kérelmét tizenegyedik alkalommal söpörte le a bíróság. 2020 augusztusi meghallgatásának jegyzőkönyvéből kiszivárgott pár részlet. A gyilkos 40 év után elnézést kért Lennon özvegyétől, Yoko Onótól is. Azt hangoztatta, mindennap eszébe jutnak a történtek. A gyilkosság elkövetésekor 25 éves volt és ma már tisztán látja, mit tett és azt is tudja, az milyen súlyos. Mindezt csupán azért művelte, mert híres akart lenni.
„Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire sajnálom, amit tettem. Számomra nincs bocsánat. A dicsőségemért tettem, egy ártatlan ember életét vettem el.”
(MTVA Sajtóarchívuma/ MTI)
Andy Warhol amerikai művész John Lennon – Red című 1985-86-os alkotása Fotó:MTI/EPA/Andy Rain
