Azt, hogy nem egy normális világban élünk, az alábbi cikk is alátámasztja. Képzeljék csak el, hogy egy normális világban elkezdenek egy embercsoportot csak azért hibáztatni, mert azt követelik, ami a törvény szerint jár nekik. Természetesen ez egy normális világban ez elképzelhetetlen, de Szerbiában, azon belül is Zentán éppen ez zajlik.

Korábban már írtunk róla, hogy több községben is a tanügyi dolgozók jelezték az önkormányzatnak, hogy igényt tartanak az úgy nevezett biciklipénzre, vagyis az útiköltségre, amely függetlenül attól, hogy valaki a szomszéd utcából vagy a város széléről jár be mindennap a munkahelyére, a kollektív szerződés szerint jár mindenkinek. Zentán is ez a helyzet, s mivel eddig nem fizették, így a tanügyi dolgozók három évre visszamenőleg kérik az útiköltséget.

És most tegyük fel, hogy normális világban élünk. Ha így volna, akkor a következő lépés az lenne, hogy az önkormányzat átgondolva a lehetőségeket, megtalálja a módját annak, hogy milyen formában és milyen dinamikával fizesse ki a tanügyeseknek az őket megillető pénzt.

Zentán azonban nem ez történik, hanem az önkormányzat mindent megtesz, hogy elhárítsa a felelősséget, hogy a jogos követelést más polgárok szemszöglből úgy állítsa be, hogy a tanárok miatt nem lesz majd pénz másra, mert ők telhetetlenek, nem elégszenek meg azzal, hogy majd szeptembertől kapják az útiköltségpénzt, hanem visszamenőleg három évre kérik. Fura hozzáállás ez egy önkormányzat részéről a saját szavazópolgáriaval szemben, főleg úgy, hogy könnyen megtörténet, másfél év múlva nemcsak köztársasági választásokat rendeznek az országban.

Az egész hosszúra nyúlt bevezető csak felvezetője volt annak a nyilatkozatnak, amelyet Juhász Attila, az önkormányzat oktatással megbízott tagja adott a Magyar Szó napilapnak.

Az interjúból kiderült, hogy a kollektív szerződést 2015-ben írták alá a tanügyi dolgozók, s az elmúlt években senki nem kérte az útiköltséget.

„Évek múltak el, nem kérte senki ezt a juttatást, ami, valljuk be, Zentán, ahol nincs városi busz, nem is logikus, hogy fizesse a munkaadó. Az idei választások után megalakult új önkormányzathoz érkezett a pedagógusok kérelme, hogy ha már a törvényes rendelkezések lehetővé teszik, folyósítsa a község a biciklipénzt. A vidékről utazók eddig is kapták az útiköltséget. Nyitottak voltunk a párbeszédre, úgy gondoltuk, tudjuk teljesíteni a pedagógusok kérését, a jövő évi községi költségvetésbe beiktattuk az utazási térítmény folyósítását minden alkalmazott számára. Erre a célra a községi költségvetésből mintegy 45 millió dinárt tervezett az önkormányzat. A közigazgatásban dolgozókat képviselő szakszervezettel egyezségre jutottunk” – mondta Juhász Attila, aki szerint eddig rendjén is volna a dolog, de a tanügyi dolgozók egy része nem érte be annyival, hogy szeptember elsejétől kapják a juttatást, hanem visszamenőleg több évre kérik annak kifizetését.

„Nem tartom korrektnek azt, hogy a szakszervezet zászlaja alatt, aláírásgyűjtéssel ügyvédi felhatalmazásokat adjanak a pedagógusok, és ezeket a felhatalmazók megkérdezése nélkül azután a bíróságon átadják. Tehát keresetet nyújtottak be a saját intézményükkel, a munkaadójukkal szemben”

– mondta Juhász, aki szerint a tanügyi dolgozóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy nem az önkormányzattal, nem az oktatási tanácsossal, hanem a saját iskolájukkal pereskednek. Ha pert nyernek, komoly terhet raknak a munkaadójukra.

A tanácsos gyorsan hozott is egy példát:

„Összehasonlításul, hogy mekkora is az éves szinten kifizetésre kerülő 45 millió dinár: erre a célra nagyobb összeget fizetünk ki, mint amit például a sportra vagy az egészségügyre. A közszféra útiköltség-térítését az önkormányzat a helyi forrásokból, a polgáraink vagyonadójából stb. fizeti ki” – nyilatkozta, majd hozzátette, hogy ebből a pénzből már városi buszjáratot is szervezhettek volna, s lehet, hogy az olcsóbb lett volna.

Juhász szerint viszont ők nem spórolni akartak, nem ez volt a cél, hanem, hogy korrekt módon járjanak el, és megkapja minden közalkalmazott a törvény által lehetővé tett útiköltség-térítését.

„A korrektségnek az lett az ára, hogy egyesek úgy vélték, pereskedniük kell a saját iskolájukkal. Ezek elhúzódó, bizonytalan kimenetelű magánperek lesznek. Az önkormányzat kénytelen lesz a saját érdekeit védeni.

A község a közpénzek reális költésére próbálja fektetni a hangsúlyt, különösen a mai, egyre nehezebb gazdasági körülmények között, amikor a költségvetés-megvalósulás 60 százalék körül alakul”.

Ami biztos: folytatása következik.

„Az igazgatók viselni fogják szégyenteljes cselekedetük következményeit”

Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere és Juhász Attila oktatási tanácsos (Fotó: Vajdaság Ma)