A szerb államfőnek sikerült valami, ami elődjeinek nem, kiszámolta, hogy mennyibe kerül Koszovó, írja Ranko Pivljanin a Nova.rs portálnak írt jegyzetében Aleksandar Vučić azon kijelentése kapcsán, hogy abban az esetben, ha elismerné Koszovó függetlenségét Nobel-békedíjjal jutalmaznák meg őt.

– Ha tudjuk, hogy pénzben kifejezve ez a díj körülbelül egy millió dollárt ér (egyébként a Nobel Alapítvány nyolc éve 20 százalékkal csökkentette a díjjal járó pénzjutalmat), akkor kiderül, hogy Koszovó és Metóhia körülbelül egy Maybachnak, a Mercedes luxuslimuzinjának árába kerül, de csak alapfelszereltségű kiadásban. Annak ellenére, hogy már nagyon régóta értelmetlen azzal próbálkozni, hogy megfejtsük Vučić belső párbeszédjeit és a tudatalattijának, tudatának és tudattalanságának csodálatos szóbeli megnyilvánulásait, erre azért oda kell figyelnünk, mert veszélyes, sértő, és mindenek felett kártékony.

Azzal, hogy ilyesmit kijelenthetett, Vučić közvetlen úton, de elismerte, hogy ez eszébe jutott, és ha nem lenne ilyen gyáva, még meg is csinálná, csak azért, hogy teljesüljön még egy nedves álma – egy Nobel érem a mellkasán. A legdurvább az, hogy ha a Szerbiát Koszovó kérdése miatt évtizedek óta gyötrő valamelyik világnagyhatalomnak szándékába állna és meg is tudná valósítani azt, hogy ő örökké hatalmon maradjon, venne egy ballonkabátot és lefoglalna egy repülőjegyet Stockholmba – véli a szerző, majd felteszi a kérdést, kizárólag a saját fejéből pattant ki ez az ötlet, vagy valaki felajánlotta ezt az államfőnek, ő pedig így adja a nép tudtára, hogy ez a lehetőség is létezik.

– (…) Ezért gondolom, hogy a Szerbiában, a környező országokban és a világ különböző pontjain élő szerbek többségének nevében megkérhetem az elnök urat, értse meg, hogy Koszovó és Metóhia nem, nem lehet és sohasem lesz az ő (vagy bárki más) pártja főbizottságának és a parlamentnek a belső ügye, hanem egy olyan nemzeti konszenzus kérdése, amely felülír minden pitiáner csaló húzást és döntést.

Ha magától nem jön rá vagy nem akarja megérteni a koszovói történet végkifejletének súlyát, értékét és sorszerűségét, legalább azt meg kell értenie, hogy semmilyen előjoga nincs erről nyilatkozni, vagy ne adj isten, dönteni úgy, mintha valamelyik villanyáramtrafóról döntene, amit egy telefonhívással elintézett vagy egy falusi dűlőút leaszfaltozásáról.

Ha pedig éremre fáj a foga, a néphősök és a népfelszabadító háborúk kitüntetettjeinek leszármazottjai árulnak érmeket, mindig vehet egy olyat és kitűzheti a pizsamájára. Végső soron készíthetnek neki egy Nobel érmet is – körülötte minden mű, miért ne lehetne ez az érem is. Koszovón ezt az érmet csak egyféleképp lehet „megszerezni” – annak megóvásával – írja Pivljanin.

Eredetiben, a teljes jegyzet ezen a linken érhető el.

„Koszovó északi részét az állambiztonságiak és a maffia uralja”

A Koszovó legészakibb részén élő szerbek mindig is szoros kapcsolatban álltak a belgrádi állambiztonsági szervekkel, akik mindig megtalálták a módját annak, hogyan tartsák őket kordában, most viszont ebbe bekapcsolódott a maffia is, az Ibar folyótól délebbre élők pedig az egyházzal alakítottak ki szoros viszonyt, így maradtak meg ezeken a területeken. Erről Rada Trajković, a Koszovói és Metóhiai Szerbek Európai Mozgalmának elnöke beszélt az aktuális koszovói helyzet kapcsán a Nova tévé reggel műsorában.

Trajković elmondása szerint az északi részt a Szerb Lista alelnöke, Milan Radoičić tartja ellenőrzőse alatt, akit „a BIA és a Fehér Könyv is a bűnözői körökhöz tartozó személyként tart nyilván.”

– Láthatják, hogy semmilyen tiltakozás nem volt, amikor megszületett a döntés, hogy az északi részt bekapcsolják az energetikai hálózatba, olyan tüntetések, mint amilyenek eddig voltak, amikor az északi részen megszűnt Szerbia valamely fennhatósága. Látszik, hogy minden kontroll alatt van, úgy ahogy Vučić megállapodott erről Németországgal – állapította meg Trajković majd arról is beszélt, hogy a koszovói szerbeknek ezentúl fizetniük kell a villanyáramért, és a pristinai intézmények felé lesznek kötelezettségeik.

Szerinte az új amerikai vezetés részben folytatni fogja a leköszönőben lévő elnök politikáját annak érdekében, hogy mindkét országban javítson a másik ország megítélésén. Madeleine Albright politikai visszatéréséről beszélve kijelentette, a szerbek sem olyanok, mint voltak, de Albright érvelése is változott.

– Olyan információim vannak, hogy az albán vezetés, főleg a koszovói, elveszítette az EU bizalmát a számos olyan terrorcselekmény miatt, amelyeket koszovói és albániai szélsőségesekkel hoztak összefüggésbe, valamint a háborús bűnöket taglaló dossziék újranyitása miatt. Amerikai körökben is egyre gyakrabban hallani arról, hogy felelőtlennek tartják az albán vezetést amiatt, ahogyan kezeli a világjárványt, az elkövetett bűntetteket és a nacionalista fellángolásaikra is figyelmeztetnek. Minden afelé mutat, hogy a koszovói és az albániai vezetésről is úgymond lemondanak a nyugati körök – állapította meg Trajković, aki Szerbia legnagyobb, Koszovóra vonatkozó problémájának azt látja, hogy a Szerbiát vezetők nem tudják, mit akarnak Koszovón.

– Az államunk nem döntötte el, mely érdekek mellé áll, keletre vagy nyugatra tart-e. Ezt látjuk Aleksandar Vučić kirohanásaiból is, aki egyik nap pravoszláv, másnap meg a protestánsok az eszményképei. Ha az értékrendről beszélünk, Szerbia nem döntötte el, mi a fontos számára, és az sem világos, mi mellett akarja elkötelezni magát. Nincs egy egészséges párbeszéd arról, mit akarunk, csak a másként gondolkodók megbélyegzése történik – emelte ki a koszovói szerb politikus.

Eredetiben itt.

Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke (Fotó: Novi glas)