A becslések szerint már mindössze 120 és 180 ezer közé tehető az életvitelszerűen Vajdaságban élő magyarok száma. Erről Gábrity Molnár Irén szociológus, egyetemi tanár beszélt a közelmúltban a VM4K által szervezett online kisebbségi kerekasztal-beszélgetésen, amelyen a nemzetrész jelenlegi állapotáról tanácskoztak a résztvevők.
A szakemberrel az okokról és a népességfogyás megállításának lehetséges módjairól beszélgettünk.
Az elvándorlás harminc éve öltött tömeges méreteket
A 2011-es népszámlálási adatok szerint még 250 ezer magyar élt Szerbiában. Kilenc év alatt ez jelentős csökkenésnek számít-e, és ha igen, akkor milyen következményekkel jár a közösségre nézve?
– Térségünkben gyenge a natalitás, miközben az elvándorlás, sőt az ehhez kapcsolódó társadalmi mobilitás is tömeges. Az elvándorlás a vajdasági magyarok körében (a gyenge és késleltetett gyermekvállalás mellett) fél évszázada folyamatos, az elmúlt harminc évben pedig tömeges. Az utóbbi évtizedben becslésem szerint évente 5–6.000 fő hagyta el véglegesen a közösségünket, még ha ezt a Szerb Statisztikai Hivatal adatai nem is mutatják ki, hiszen többségük nem jelentette ki a lakcímét. Ez 2011 óta máig kb. 50 ezer (végleges) lélekszámcsökkenést jelent. Becslésem szerint ezenkívül körülbelül 20–50 ezer között van azoknak a száma, akik havonta, hetente vagy naponta ingáznak Ausztria, Magyarország vagy éppen Németország és a szülőföld között, mert átmeneti vagy alkalmi munkavállalók lettek idegenben. Ők már nem élnek folyamatosan és életvitelszerűen a szülőföldjükön. Példaként: a Horgos–Röszke határátkelőn 10–15 ezer fő az ingázók vélt száma Magyarországra. A határ menti migrációs térség Magyarország felé (kb. 30–50 kilométeres sávban) már évtizedek óta egyirányú.
A határ menti migrációnak vannak-e sajátos jellemzői?
– A szerb–magyar határtérségben kialakult jellegzetes migrációs típusok státus szerint a következők: Magyarországon letelepült bevándorlók (hosszú távú vagy végleges ottlét, főleg a kettős állampolgárok), áttelepült cirkulálók (gyakori hazajárók, kétlaki munkavégzők); továbbá az ingázó szezonális migránsok, átmeneti munkát vállalók (3 hónaptól egy évig); nem utolsósorban a tanulók, egyetemisták és végül a gyermekeiket követő idősek. A legtöbb áttelepülő Magyarországon a kereskedelemben, gépjárműjavításban, illetve a feldolgozóiparban talált munkát. Kérdőíves kutatásainkban kimutattuk a migráció etnocentrikus jellegét, vagyis a délvidéki magyarok külföldön egymást keresve kontaktzónákat alakítottak ki. Jelentős ez a kapcsolati tőke vagy kommunikációs hálózat. Létrejött a Nyugat-Európa felé irányuló tömeges tranzitmigráció is, vagyis a vajdasági magyarok Magyarországról az EU országai felé igyekeznek, főleg munkavállalási és jövedelemszerzés vagy karrierépítési motívumokkal.
Milyen eszközökkel lehetne megállítani vagy visszafordítani ezt a folyamatot?
– Kedvezőtlen jelenség, hogy az ideiglenesen külföldön munkát vállalók szakképzettsége jobb, mint az itthon foglalkoztatottaké. Napjainkban ez a kép még romlik, mert a befogadó országokban újabban már nincs igény a szakképzetlen munkaerőre. A munkaerő-elvándorlás okozta közvetlen károk egyike a kivándorló ország anyagi vesztesége azoknak a szakembereknek a távozásával, akik képzésére sok pénzt fordított, hiszen a kész szakemberek tudásukat más országokban kamatoztatják. A konferencián hangsúlyoztam, hogy nagy szükségünk lenne egy olyan diaszpóraprogramra, amely átfogóan kielemzi az elvándorlás okozta helyzetet a vajdasági magyarság körében. Továbbá fel kell állítanunk azt a stratégiai tervet, amellyel megtervezzük a szakképzett értelmiség és a vállalkozók megtartását. Erre több lehetőség van: megfelelő (jól megfizetett) munkahelyek vagy kis- és középvállalkozások nyitása a szülőföldön. Jó kiindulópont a Prosperitati Alapítvány programja, de továbbra is bővítendő nagyberuházásokkal és technológiai fejlesztésekkel, munkahelyteremtéssel. Tanácsos lenne kidolgozni az emigránsok visszatérésének esélyét (return option), ugyanakkor bővíteni az intellektuális hálózati diaszpóra kommunikációs kapcsolatát (diaspora option, diaspora network).
Szerbiában az érvényesüléshez nem elég a szaktudás, ismeretség is szükséges
A konferencián úgy fogalmazott, hogy anyagi és társadalmi egy helyben topogás jellemzi az elmúlt mintegy húsz évet. Mi okozza ezt, hogyan lehetne előrelépni?
– Az utóbbi két évtizedben a külföld felé irányuló szerbiai/vajdasági emigráció zöme gazdasági okokkal magyarázható. A fokozódó migrációs és a kedvezőtlen munkaerőpiaci folyamatokat csökkenthetné Szerbia társadalmi-politikai és gazdasági légkörének javulása és az új munkahelyek nyitása, de ennek a jelét nem látjuk. Ha itthon emelkedne az életszínvonal, akkor az emberek kevésbé mennének el, esetleg vissza is jönnének. Vajdaság magyarlakta térségeiben érdemes átlátni és megtervezni a beruházások volumenét és ütemét. Ha az új beruházások az élet minőségét és a béreket is növelni tudják, akkor az emberek maradnának. A fiatal generáció esetében az oktatás minősége és a karrierépítés esélye is fontos. Annak érdekében, hogy a magyar fiatalok ne döntsenek a külföldi továbbtanulás mellett, tehetünk még annyit, hogy Vajdaságban nyitunk új magyar vagy kéttannyelvű közép- és felsőoktatási szakokat, amelyek persze kellenek a térség munkaadóinak is. Mindenképpen növelni érdemes az iskolavégzettségi szintet. Másrészt a munkaerőpiacon az érvényesüléshez nemcsak jó szaktudás, de szerb nyelvtudás és kapcsolati tőke is kell, vagy – ahogy mi ezt emlegetni szoktuk – ismeretség. A „sógor, koma, jó barát elve” a szláv nemzetiségűek körében megszokott segítséget jelent a munkaszerzés terén is. Az állami intézményekben sokkal nagyobb „bizalommal” alkalmaznak nemzet- és párthű kádereket, mint lojalitásukban ismeretlen kisebbségieket.
A különböző beruházások miként javíthatnak a helyzeten?
– Külön említést érdemelnek a vajdasági magyar közösség szempontjából az anyaországi befektetések a Prosperitati Alapítvány tevékenyégén keresztül. A program többek között startup vállalkozásokra is meghirdette a pályázatot. Ez viszonylag kis tőkét, de nagy tudást, kezdeményezést és gyors növekedést jelenthet. Ha ezek a kreatív vállalkozások viszonylag sok, főleg fiatal embert érintenek, akkor nagyobb az esély, hogy lábra álljanak a térség vállalkozáshajlamú szakemberei. A potenciális cégtulajdonosokat ki kell képezni, aztán ötletes üzleti terv alapján pályázhatnak alapeszközök támogatására. Legtöbb kezdő vállalkozónak nincs önrésze, vagyis a kezdő tőkét kellene biztosítani. Így növelhetnénk az állami munkahelyek helyett a családi vállalkozásokat, gazdaköröket, értékesítő hálózatokat, turistaközpontokat, új szolgáltatási tevékenységeket.
Vannak-e arra vonatkozó adatok, hogy a vajdasági magyarságra mennyire jellemző a faluból városba költözés? Ha igen, ez milyen következményekkel járhat, és ennek megakadályozásában milyen szerep hárul az új Vidékfejlesztési Minisztériumra?
– A faluból városba költözés a második világháború után, az iparosodással kezdődött Jugoszláviában, így Szerbiában és Vajdaságban is. Azóta is tart, hiszen a fiatalok iskoláztatása és munkavállalása is előnyösebb a városokban. A vajdasági magyarok már a hatvanas és hetvenes években tömegesen költözködtek a legközelebbi kisvárosba, vagy Vajdaságban délről észak felé. Szabadka és Zenta mindig is kedvelt desztináció volt a magyarok számára. Sajnos a falvak kiürültek. Ez általános jelenség, Szerbia déli területein már visszafordíthatatlan. Az új Vidékfejlesztési Minisztérium azért áll nagy feladatok előtt, mert nem lehet az elhagyott házakba visszaköltöztetni a fiatalokat, ha nincs biztató gazdaságfejlesztő program, ha nem nyílnak új munkahelyek, nem fejlődik az infrastruktúra és épülnek jó utak a városok irányába. Vajdaságban az utóbbi években a falusi házak vásárlása nagy lépés a fiatal házasok részére. A tartományi pályázatok néhány éve támogatják a fiatal házaspárokat az üresen maradt felújítandó falusi ingatlanok vásárlásában, amennyiben legalább az egyik fél még nem töltötte be a 45-ik életévét. Ezzel a lépéssel próbálja az állam fellendíteni a mezőgazdasági tevékenységet vagy az élelmiszer-feldolgozást. Az új vidékfejlesztési miniszter a napokban bejelentette, hogy ötven hektárig díjmentesen bérbe vehetik a fiatal földművesek a megműveletlen, használaton kívüli állami termőföldeket. A gazdáknak ugyanakkor az a kötelezettségük lesz, hogy az agrárpolitikai standardokkal összhangban hasznosítsák a földet, vagyis olyasmit vessenek el, amire az állam szerint szükség van.
A Prosperitati Alapítványnak köszönhetően több vállalkozást is indult, és a nagyobb cégek is megerősödtek, de a tartomány északi részéről továbbra is rengeteg az ingázó. Ezen fontos lenne-e változtatni, ha igen, akkor miért és hogyan?
– A Prosperitati Alapítvány pályázatai 2016 elején indultak, és ezt követően már hét pályázati kör volt. Minden egyes körnek meghatározták a céljait és jogcímeit. Két olyan pályázati jogcím volt, amelyet a legtöbb pályázati körben meghirdettek. Ezek közül az egyik a mezőgazdasághoz, a másik a mikro- és kisvállalkozások eszközbeszerzéséhez kapcsolódott. A lakossági fórumokon kiderült, hogy a pályázási ciklus elején a legnagyobb igény a mezőgazdasági gépek vásárlása iránt volt. A nyertes pályázatokból megállapítható, hogy kevés mezőgazdasági pályázó tervezett olyan beruházást, amely elérte a megpályázható összeg felső határát. A többség óvatos volt, és kisebb összegre pályázott, amivel az önrész is kisebb lett. A mezőgazdasági eszközöknél ültetvénytelepítésre, jégvédő hálókra, fóliasátrakra, öntözőberendezésekre, tenyészállatokra és méhek vásárlására is pályáztak. A munkahelyek hiánya miatt azonban nem állt le a külföldi munkavállalás igénye. Vajdaságon belül Dél-Bánát továbbra is a legintenzívebb emigrációs régió, valamint az országhatár menti Észak-Bácska. Több tízezren járnak át dolgozni, kereskedni, fuvarozni vagy csencselni. A gazdaság- és társadalomfejlesztési programoknak minden regionális, sőt lokális térségben feltétlenül tartalmazniuk kellene annak áttekintését, hogy a lakosok gazdasági emigrációja milyen kárt okozott a kistérség gazdaságának, ugyanis ha jelentős a humán erőforrás vesztesége, akkor fellép a szakemberhiány/szakprofilok pótolhatatlansága, a gyermekhiány, sőt a lakosságfogyás és a demográfiai deformáció. A falvak elnéptelenedtek, a vitalitás és a természetes szaporulat esik, a házasságkötés csökken, a válások, a kiskorú delikvensek száma, az alkoholizmus viszont növekszik. Át kell látni a fenntartható fejlődés lehetőségét a tőkeelvonás következményei közepette, vagyis akkor is, ha szembesülünk a nem kifizetődő és visszatéríthetetlen képzések/oktatás költségeivel, a beruházások, a várható adóbefizetések hiányával vagy a gyenge infrastruktúrával.
Prioritás a határrégiók együttműködése
Gábrity Molnár Irén rámutatott, hogy míg a vajdasági községekben stagnál a gazdasági fejlődés, a külföldi (például magyarországi) kistérségekbe a Szerbiából érkező áttelepülők között magas a felsőfokú végzettségűek aránya. A határon túli magyarok elitemigrációja pedig kétségkívül Magyarország javára válik.
– A határrégiók interregionális együttműködése az észak-vajdasági lakosok számára kiemelt prioritás, mert a határon átívelő kooperációk, közös infrastruktúrafejlesztések elősegítik az uniós források megszerzését, hatékonyabb felhasználását és a határ menti kettős perifériajelleg felszámolását. A Vajdasági Gazdasági Kamara adatai alapján 2017-ben az árucsere-forgalom Vajdaság és Magyarország között 550 millió euró volt. A 2012-es évhez viszonyítva ez a forgalom megkétszereződött. Ebből ered a konklúzió, hogy olyan régiófejlesztési stratégia kidolgozására van szükség, amely összefogja a vajdasági magyarlakta községeket és az anyaországi érdekeket is. A probléma regionális politikai, gazdasághatékonysági kérdésként kezelendő, amihez fejlesztő stratégiai megközelítés szükséges. Erőteljesen megmutatkozik a többpólusú regionális fejlesztés igénye. A régiók fejlesztéspolitikai önállósága sajnos Szerbiában nem gyakorlat (az erős centralizáció miatt), pedig ez nélkül nem képzelhető el az új európai kohéziós politika prioritásainak teljesítése.
Az írás a Családi Kör hetilap 2020. november 12-ei számában jelent meg.
Az interjú második része itt olvasható:
Létrejött a Nyugat-Európa felé irányuló tömeges tranzitmigráció is, vagyis a vajdasági magyarok Magyarországról az EU országai felé igyekeznek (Fotó: Pixabay)
A projektum megvalósulását támogatta:
