Nem állítható, hogy bombaként robbant a közvéleményben a hír, miszerint a régi/új miniszterelnöknő hamarosan lakcímet változtat, és beköltözik az Aleksandar Karađorđević utca 75-ös szám alatt levő villába.

A Dedinje városrész tulajdonképpen Belgrád Rózsadombja, ahol a leggazdagabb családok élnek. Ez sem újdonság, hiszen nem egészen száz évvel ezelőtt egy bizonyos Miloš Savčić, Európa akkori leggazdagabb építési vállalkozója, nem mellesleg Belgrád polgármestere úgy döntött, hogy az erdőkkel borított Topčider szélesebb térségében egy mondén városrészt alakít ki. Alig egy évtizeddel a második világégés kezdete előtt szinte gombamód nőttek ki a földből a luxusvillák, a többi között az Užička utca 15-ös szám alatti is, amely Tito halála óta a Virágház nevet viseli. Harminc évvel ezelőtt ugyanis itt helyezték örök nyugalomra Josip Brozt, majd 2013-ban feleségét, Jovanka Budisavljević Brozt is.

Akkoriban, pontosabban 1932-ben egy Čedomir Petrović nevű gazdag kereskedő az Aleksandar Karađorđević utca 75-ös szám alatt megépítette a Bor nevű villát, amelyre jelentősebb mértékben csak 1980 nyarán figyeltek fel az emberek. Még tartott a Jugoszlávia örökös elnöke halálával kapcsolatos országos gyász, de ez egy cseppet sem zavarta Franjo Herljević vezérezredes néphőst és a szocialista munka hősét, egyébként és nem mellékesen a mindenható belügyminisztert, hogy a pribékjeit elküldje az új özvegyhez, és azok pisztollyal fenyegetve, gyakorlatilag egy hálóingben, némi személyes ingóságokkal a hóna alatt lényegében kitoloncolják az Užičkoj 15. alól, és az éj leple alatt a Knez Aleksandar Karađorđević u. 75-ös szám alatt levő Bor nevű, már akkor is elhanyagolt, de tágas, 750 négyzetméteres villába vigyék.

Egyébként Jovanka kálváriája még Tito életében elkezdődött. Az akkori csúcsvezetőség (Kardelj, Dolanc, Herljević és a többiek) mindenképpen el akarta távolítani a férjét egyébként imádó likai asszonyt, hiszen tudták, hogy akár az élete árán is hajlandó lesz őt megvédeni. Ez egy párizsi hivatalos látogatáson derült ki, amikor a jugoszláv first lady ridiküljéből kiesett egy kisméretű marokfegyver. Ez volt a bizonyíték arra, hogy ő még akkor is képes lenne felvenni a férjére támadók elleni harcot, ha a testőrség csődöt mond.

Ez sokaknak szemet szúrt, ezért 1977-ben Tito kínai látogatása előtt úgy döntöttek, hogy az államelnök ezúttal a felesége nélkül menjen Pekingbe. Amikor Jovanka az okokról érdeklődött, a tuzlai születésű belügyminiszter a maga primitív modorában rátámadt: „Te likai ringyó! Most leszámolunk veled, de előbb felderítjük a kapcsolataidat!”

Az iránta táplált mérhetetlen gyűlölete kiteljesedésére azonban még három évet kellett várnia, de Tito 1980. május 4-én bekövetkezett halála után mindössze két és fél hónappal, pontosabban július 27-én Jovankát „ideiglenesen” beköltöztették a Bor villába, ahol igen rossz körülmények között volt kénytelen élni.

Mivel az egyébként gyönyörű épületre évtizedekig egy parát sem költöttek, rohamosan romlott az állapota. A tető beázott, a fűtés nem működött, egy fa gyökere pedig annyira megrongálta a szennyvízcsatornát, hogy két szobában is állandóan állt a víz.

Az még csak érthető, hogy Slobodan Milošević és brutális rezsimje nem ajnározta az özvegyet, de a bukását követő DOS-osok is meglehetős ellenszenvvel viseltettek Jovanka iránt. Két alkalommal meglátogatta őt Rasim Ljajić, az akkori emberjogi és kisebbségügyi miniszter, és elképedve tapasztalta, hogy a mínusz 10 fokos hideg ellenére Jovanka kénytelen volt őt egy fűtetlen szobában fogadni.

Ez az egész országra, de főleg a mindenkori kormányra nézve szégyenteljes állapot harminchárom évig, vagyis Jovanka 2013. szeptember 20-án bekövetkezett haláláig tartott. Azonban ezt követően sem foglalkozott senki az egyébként igen értékes objektummal. Csupán tavalyelőtt merült fel az ötlet, hogy a különben védelem alatt álló villát fel kellene/lehetne újítani és alkalmassá tenni előkelő külföldi vendégek fogadására. Akkor a kormány 50 millió dinárt hagyott jóvá erre a célra, de a szakemberek már akkor megállapították, hogy ebből az összegből aligha lehet valami érdemlegeset „alkotni”. Legalább 2,5 millió euróra lenne szükség, de az állami tulajdon igazgatásával megbízott igazgatóság első embere akkor váltig állította, hogy ennyi pénz nem áll rendelkezésre.

A munkálatok viszont tavaly megkezdődtek, és azóta is szakadatlanul folynak. Akiknek sikerült kívül-belül megtekinteni az épületet a jelenlegi állapotában, elmondták, hogy ma már senki sem ismerne rá, mivel az alaptól a tetőig, a kerítéstől a melléképületek sarokvasáig mindent felújítottak. Azt azonban eddig senki sem tudta, hogy milyen céllal történik a beruházás, mígnem a napokban kiderült, hogy a villa új lakója Ana Brnabić miniszterelnöknő lesz. Az „illetékesek” sokáig tagadták ezt, de szemtanúk bizonyították, hogy a nő többször is megfordult a leendő rezidenciájában, mintegy ellenőrizve a munkálatokat.

Mindenesetre érdekes fordulatnak lehetünk tanúi, hiszen harminchárom évig, vagyis mindaddig, amíg Jovanka volt kénytelen nyűglődni a lehetetlen életfeltételekkel, „nem volt pénz” a javításra. Most viszont egyből megnyílt az a bizonyos állami buksza.

Az épület szépsége azonban aligha fogja feledtetni az emberekkel a tényt, hogy az Aleksandar Karađorđević utca 75-ös szám alatt lévő épületet nem csak a kevéssé ismert „Vila Bornak”, vagy ahogyan legtöbben tudták, a „Jovankina vilának”, hanem éppen a mindenéből kiforgatott özveggyel szembeni több mint méltatlan viselkedés miatt akár „Villa Dolorosának” (a „Fájdalom villájának”) is nevezhetjük.

Both Mihály

Az írás nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

Jovanka rezidenciája (balról), és az, amelyikbe Ana Brnabić költözik majd be (jobbról) (Fotó: Nova S)