A járványhelyzet idén kihatott az élet minden egyes területére. Az éttermek, vendéglők egy időre bezártak vagy rövidített munkaidővel dolgoztak, egy nagyobb esemény pedig helyszín nélkül nehezen kivitelezhető. Az idén több ünnepséget elhalasztottak vagy lemondtak a rendkívüli helyzet beállta miatt. Beszélgetőtársaimnak a lakodalmat és az osztálytalálkozót kellett jövő évre halasztaniuk, az elsőáldozást azonban pár hónap késessel, de még idén megünnepelték.
Balog Edina három hónapja él Adán férjével, Danival. Az esküvőt megtartották a tervezett időpontban, azonban a lakodalmat a jövő évre halasztják. Erről és a lakodalmi előkészületekről mesél nekünk Edina.
Házasságkötés idén, lakodalom jövőre
– Dani 2018 novemberében kérte meg a kezem a második évfordulónkon, a lakodalomszervezést pedig a következő év elején kezdtük el. Az esküvőnk időpontjául 2020. augusztus nyolcadikát tűztük ki. Helyszínként az adai Park Hotelt választottuk, ahol a körülbelül 340 személyes násznép kényelmesen elfér – kezdi Edina. Hozzátette, ragaszkodtak a nyári lagzihoz.
– Először az időpontot választottuk ki, mivel volt néhány tényező, amit szem előtt tartottunk, például ragaszkodtunk egy nyári naphoz még az iskolakezdés előtt. A nővérem pár hónappal a lánykérésem előtt ment férjhez, ezért a lakodalomszervezés nem volt ismeretlen a számunkra. Tisztában voltunk vele, ha ragaszkodunk egy meghatározott helyszínhez, zenekarhoz, vőfélyhez, akkor időben kell cselekedni. Szerencsére mindenkinek megfelelt a választott időpontunk, aminek nagyon örültünk – emlékezik vissza a fiatal nő. Hozzáteszi, még a kijárási tilalom bevezetésének is örült a szervezés miatt.
– A szervezés második részét a lakodalmunk évében folytattuk. Az internet segítségével számos weboldalon nézegethettem a menyasszonyi ruhákat, meghívókat, esküvői dekorációkat, vendégvirágokat. Márciusban még úgy éreztem, jobbkor nem is jöhetett volna a karantén, hiszen sok időmet a lakodalom szervezésének szentelhettem, különösen akkor, mikor csütörtöktől hétfőig nem hagyhattuk el az otthonunkat. Ahogy közeledett a nyár izgalmassá vált a helyzet, nem tudtuk, mitévők legyünk. Ilyen még nem volt. A hívogatással megvártuk a hivatalos jelentést, miszerint lakodalmakat lehet tartani korlátlan létszámban. Pozitívan és lelkesedve indultunk a meghívókkal a család, barátok, kollégák körében, nem számítva arra, hogy a helyzet ismét hirtelen változni fog. S meg is változott. Mi az utolsó pillanatig bíztunk abban, hogy amilyen gyorsan rosszra fordult a helyzet, olyan gyorsan jóra is fordulhat. A hetek viszont gyorsabban múltak, mint ahogy a rendkívüli helyzet változhatott volna – meséli Edina. A bizonytalan helyzet miatt a fiataloknak döntést kellett hozni, ami cseppet sem volt egyszerű.
– Július vége volt, amikor úgy határoztunk, elhalasztjuk a lakodalmunkat a következő évre. Nehéz döntés volt, hiszen régóta terveztük ezt a nagy napot, de el kellett fogadnunk, hogy nincs más választásunk. A meghívottak számának korlátozása nálunk nem volt opció, ugyanis azt szerettük volna, hogy minden vendég jelen legyen velünk ezen a fontos napon, a násznép jelentős része pedig külföldön él, ők nem tudtak volna könnyen hazajönni.
Balog Edina és Dániel esküvői fotója
Újabb időpontszervezés következett, ami a lakodalmat illeti, de az esküvőről nem mondtak le.
– A következő dátumnak 2021. augusztus 7-ét jelöltük ki, pontosan egy évvel a később a tervezettnél. Ismét szerencsénk volt, szabad volt még a hotel nagyterme, megfelel a zenekarnak, vőfélynek, és már a vendégeknek is nyilatkoztunk a változásokról. A helyzet elfogadásában sokat segített a család, a rokonok, a barátok megértése és támogatása. Mindenki azt mondta, hogy számíthatunk rájuk, és jövőre mindent bepótolunk. Nem szomorkodtunk tovább, ugyanis az eredeti dátumon megtartottuk a polgári esküvőt szűk családi körben. Igazán meghitt volt, minden pillanatát élveztük. Sajnos nem lehetett ott mindenki, de online közvetítésben csatlakozhatott hozzánk a násznép többi tagja – mesél a fiatal nő még mindig meghatottan a nagy eseményről. Az esküvő után összeköltöztek, és élvezik a házaséletet.
– Közeleg a lakodalom dátuma is, amit már nagyon várunk, amikor lehetőségünk lesz Isten színe előtt is megpecsételni akaratunkat, valamint egy nagyot mulatni a szeretteink körében – mondja reménykedve Edina.
A határzár lemorzsolta a külföldről érkező osztálytársakat
A bácskossuthfalvi Nagy Anita idén az osztályának és a generációjának szerette volna megszervezni a tizenöt éves találkozót. Egy generációs találkozót a járvány előtt sem volt egyszerű összehozni, több mindent figyelembe kellett venni, most meg az újabbnál újabb járványügyi előírásokhoz is igazodni kellett.
– Nagyon jó kis csapat voltunk. Két osztályként kezdtünk, az ötödik osztályban három csoportra osztottak bennünket, de az összetartás továbbra is megmaradt. Igazán erős generációnak mondanám magunkat. 2005-ben fejeztük a nyolcadik osztályt. Akkor megfogadtam, hogy ötévente megpróbálom újra összehozni a kis csipet csapatot. Szerencsére ebben segítségem is akadt Kincses László személyében – meséli Anita. Idén lett volna a harmadik nagy találkozó, amit már nagyon vártak, hiszen az előzőek igen jól sikerültek.
– 2010-ben és 2015-ben remek hangulatban múlt el az összejövetel. Az osztályfőnöki órán nosztalgiáztunk, meséltük az elmúlt évek történéseit, hogy kit merre sodort az élet, ezután pedig egy zenés vacsora mellett élveztük volt osztálytársaink, a tanárok és az osztályfőnökeink társaságát. Nagyon vártam a 2020-as évet, hogy újra találkozhassunk, azonban márciusában jött ez a járvány, majd a kijárási tilalom, leálltak az óvodák és az iskolák. Az én lelkesedésem is alábbhagyott. De abban a pillanatban, amikor úgy tűnt, hogy lecsengett a járvány, Lacival felvettük a kapcsolatot, és elkezdtük szervezni a 15 éves találkozót.
Az Idős Kovács Gyula Általános Iskola végzős diákjai 2005. júniusában
Ekkor még a szervezőkben élt a remény, bár tudták, hogy a szervezés korántsem lesz olyan egyszerű a járványügyi előírások miatt.
– Annak ellenére, hogy a létszámkorlátozások még megmaradtak, úgy gondoltuk, meg tudjuk csinálni, ha az ötvenfős létszámot nem lépjük át, a kézfertőtlenítők pedig tökéletes dekorációt alkothatnának. Az időpontot meghatároztuk, a termet lefoglaltuk, a zenét és a fényképezkedést pedig eddig is megoldottuk magunk között. Már csak a meghívók szétküldése volt hátra, amikor szigorítottak a határátkelőhelyeken. Ahhoz, hogy többen haza tudjanak jönni, két hét karantént kellett volna bevállalniuk, vagy két negatív tesztet produkálniuk. Na, ez volt az a pillanat, amikor azt mondtuk, hogy hagyjuk, nem tartjuk meg az osztálytalálkozót, mivel sokan élnek külföldön, és a találkozó lényege pont az lenne, hogy minél többen ott tudjunk lenni.
A generációs találkozót a jövő évre halasztották, és remélik, hogy addigra a járványügyi helyzet javul, és valóban meg is tudják tartani.
– Sajnáltuk, de ezt tartottuk a legjobb megoldásnak. Viszont megbeszéltük, hogy jövőre, ha a helyzet is engedi, megtartjuk a 15+1 éves osztálytalálkozót. Remélem, hamarosan újra találkozunk – mondja bizakodva Anita.
Elmaradt, majd bepótolt elsőáldozás
Az óbecsei Bozsik Angéla lánya elsőáldozását szervezete az idei évre. Férjével, kisfiúkkal és a család többi tagjával nagyon várták ezt a jeles eseményt.
– Az újfalusi Árpád-házi Szent Margit-plébániához tartozunk, ahol május 17-én tartották volna az elsőáldozás. Mikor meghozták a rendeletet, hogy nem szabad gyülekezni, az atya közzétette a megyés püspök által kiadott nyilatkozatot, miszerint a hívek nem vehetnek részt a szentmiséken, valamint elmaradnak a tervezett keresztelők, elsőáldozások, bérmálkozások és esküvők – kezdi a történetet Angéla.
Az esemény újbóli megszervezése ugyanannyi energiát igényelt, mint az elhalasztotté.
– Körülbelül egy hónappal az esemény előtt értesítettek bennünket arról, hogy július 5-én megtartják a májusra tervezett elsőáldozást. Én rögtön intézkedtem: felhívtam az éttermet, a zenészeket, a ruháról gondoskodtam. Szerencsére mindent szem előtt tartottak, tekintettel voltak a helyzetre, és arra is, hogy már egy évvel előbb lefoglaltunk mindent. A tervek szerint tudtuk megünnepelni a kislányunk elsőáldozását. A vendégek számán sem kellett faragnunk. Mi kilencvenketten voltunk az ünnepségen, és pont beleestünk abba az időszakba, mikor teljes feloldás volt minden járványügyi intézkedés alól. A pincérek viseltek maszkot és kesztyűt az étteremben – meséli az óbecsei anyuka.
Bozsik Angéla és családja az elsőáldozás napján
A próbákat és főpróbát is tartottak az elsőáldozóknak. A vendégek és a hívek pedig tekintettel voltak erre a jeles napra és a járványhelyzetre is.
– Két próbát és egy főpróbát szerveztek a parókián az elsőáldozók részére. Két vagy három hittanórát is tartottak a gyerekeknek, hogy begyakorolják a felolvasott szöveget és az énekeket. Az atya nagyon szép gyerekmisét celebrált az elsőáldozóknak. Előző vasárnapokon kihirdette, hogy a szülőknek adják át az elsőbbséget ezen a napon, így ők ülhettek az első padsorokban. Mivel ez egy tilalommentes időszakban zajlott, nem volt kötelező a maszk viselése, a fertőtlenítés és a távolság betartása. Azonban az embereken érződött, hogy mégiscsak odafigyelnek egymásra. A templom nem volt túlzsúfolt, mint az előző években egy ilyen eseményen, a vendégek közül sokan a nyitott oldalajtókon követték végig a szentmisét – emlékezik vissza Angéla.
Az első szentáldozás nem más, mint az első találkozás szentsége az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal. Ez minden keresztény számára nagy ünnep, így a Bozsik családban is.
– Mi évek óta erre készülünk, nálunk ez egy nagyon nagy esemény. A kislányommal már régóta terveztük a ruhát, és nagyon sajnálta, mikor a kitűzött dátumot elhalasztották, viszont a végére a tervezett helyen, a tervezett zenészekkel és vendégsereggel verőfényes napsütésben megünnepeltük az elsőáldozást – mondja elégedetten Angéla.
A megszólalók közül mindannyian próbáltak pozitívan viszonyulni ehhez a rendkívüli állapothoz, és a lehetőségekhez mérten a legjobbat kihozni abból. Sok embernek fejtörést okozott a járvány és az általa keletkezett akadályok. Bízunk abban, hogy jövőre jobbra fordul minden, és az elhalasztott, lemondott eseményeket bepótoljuk.
Nagy Valentina
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör 2020. november 5-ei számában jelent meg.
Illusztráció (Fotó: Pixabay)
A projektum megvalósulását támogatta:
