A beoltás elfogadása erkölcsi felelősség Vakcinát mindenkinek – húsz megjegyzés egy igazságosabb és egészségesebb világért

A fenti alcímmel december 29-én a Ferenc pápa által létrehozott Covid-19 Vatikáni Bizottság, együttműködésben az Élet Pápai Akadémiájával dokumentumot adott ki, amelyet a Magyar Kurír jelentetett meg magyar nyelven.

A jelenlegi helyzet

A Covid-19 világjárvány egyre erősít három egyidejű és egymással összefüggő fenyegetést egészségügyi, gazdasági és ökológiai-társadalmi téren, melyeknek súlyos következményei vannak a legszegényebb és legsebezhetőbb embertársainkra nézve.

Miközben úton vagyunk a jó újrakezdés felé, gondoskodnunk kell arról, hogy a válságok közvetlen kezelése alapvető lépéseket jelentsen egy igazságosabb, befogadó és integráló rendszerű társadalom felé.

Ahhoz, hogy globális és újjáalkotó „gyógyításról” lehessen szó, a pandémiára adandó közvetlenül szükséges választ úgy kell megkezdeni, hogy észben tartjuk hosszú távú következményeit is.

A Covid-19 Vatikáni Bizottság (a továbbiakban Bizottság) hozzászólásai – amelyet Ferenc pápa azért hozott létre, hogy szakszerű és gyors választ adjon a pandémiára.

A vakcinákról

Alapelvek és alapvető értékek

1. Ferenc pápa különböző alkalmakkor megerősítette azt a követelményt, hogy a hamarosan elkészülő anti-Covid-19 vakcinák, minden „gyógyászati kirekesztést” kizárva, mindenki számára rendelkezésre álljanak és elérhetőek legyenek: „ha megvan a lehetőség egy betegség gyógyszeres gyógyítására, azt mindenki számára elérhetővé kell tenni, különben igazságtalanságot követünk el.”

A pandémiára adandó minden konkrét és megfelelő válaszhoz az igazságosság, a szolidaritás és a befogadás ezen elveinek kell alkotniuk az alapot. A pápa már a 2020. augusztus 19-i általános kihallgatás alkalmával szólt erről, megemlítve néhány olyan tényezőt is, mint például „azokat a segítő szándékokat, amelyek hozzájárulnak a kirekesztettek befogadásához, az utolsók felemeléséhez, a közjóhoz, és a teremtés megóvásához.”

2. A pápa felhívása, amelyet a gyógyszergyártó cégekhez intéz, világossá teszi, hogy a vakcinák adminisztrációjának nem csak utolsó állomására kell figyelni, hogy azok egyetemesen és méltányosan kerüljenek elosztásra, hanem kezdettől fogva figyelemmel kell kísérni a vakcinák teljes „életciklusát”.

A dokumentumot néhány konkrét ajánlással zárjuk, amelyek mozgósíthatják az intézményeket, polgári hálózatokat és az Egyházat is, hogy hozzájárulhassanak a vakcinák egyetemes és méltányos hozzáférhetőségéhez.

Kutatás és előállítás

3. Az első kérdés, amely gyakran felmerül a vakcinák előállításával kapcsolatban, a biológiai alapanyagokravonatkozik, amelyeket a fejlesztéshez használnak. A rendelkezésünkre álló információkból az tűnik ki, hogy néhány, már a jóváhagyás előtt álló vakcina fejlesztésének több fázisában olyan sejtvonalakat (őssejteket) használnak, amelyek néhány évtizeddel korábban önkéntesen abortált magzatokból származnak; más vakcinák esetében csak a laboratóriumi tesztelés meghatározott fázisában használnak ilyen sejteket, korlátozott mértékben.
4. A témával a Hittani Kongregáció már 2008. szeptember 8-i, Dignitatis personaeinstrukciójában foglalkozott. Miután meghatározást nyert, hogy a célzott (köz)egészségügy nem igazolhatja a szándékos abortuszt, hogy abból sejtvonalakat (őssejteket?) nyerjenek vakcinák előállításához – ami miatt e vakcinák terjesztése és kereskedelmi fogalmazása is erkölcsileg tilos –, az Instrukció pontosan megfogalmazza, hogy „e nagy témakörben a felelősség különböző fokozatai léteznek. Előfordulhatnak erkölcsileg arányos, súlyos indokok, amelyek igazolhatják ilyen biológiai alapanyaghasználatát.”
5. Az Életért Pápai Akadémia két Notában is foglalkozott a témával (2005. június 5-én és 2017. július 31-én). A másodikban kifejezetten kizárta, hogy „erkölcsileg jelentős együttműködés legyen e vakcina felhasználói és a szándékos abortusz végrehajtói között. Ezért úgy látjuk, hogy a klinikailag ajánlott összes vakcinázás alkalmazható, ha bizonyosak lehetünk afelől, hogy az ilyen vakcinák használata nem jelent együttműködést a szándékos abortusszal. Azonban az általános használatban, annak érdekében, hogy egy vakcinának se legyen előállítása folyamán kapcsolata estlegesen abortuszból eredő alapanyaggal, a vakcinázásért való erkölcsi felelősség kettős: nem sodorják veszélybe egyrészt a kisdedek életét, másrészt általában a népesség egészségét.”
6. A vakcina előállítása és használata különféle mechanizmusainakhatása van a szétosztás logisztikájára (főként a tárolási hőmérséklet biztosítása miatt), és a fertőzéstől megóvó, illetve a betegség klinikai tüneteit csillapító képességére. Az első esetben, ha a vakcina megóv a fertőzéstől, hozzájárul a „nyájimmunitás” kialakulásához. Ellenben a második esetben, azaz, ha a fertőzés megtörténik, de klinikai tünetekkel nem jár, a vakcina a vírus keringését nem akadályozza (ezért a veszélyeztetetteket egyenként be kell oltani).
7. Az előállítás témaköréhez tartozik a szabadalmaztatáskérdése is. A kutatás finanszírozásának ugyanis több lehetősége is van a közpénzek állami beruházásától (közvetlenül a kutatásba, vagy bizonyos oltóanyag mennyiség előzetes lekötése formájában) a magánszemélyek adományaiig bezárólag.
8. A kereskedelmi nyerészkedés, mint kizárólagos cél a gyógyítás és az egészség gondozása területén etikailag elfogadhatatlan. Az egészségügyi beruházásoknak az emberi szolidaritásban kellene megtalálniuk mélyebb tartalmukat. Hogy ez lehetővé váljék, megfelelő rendszereket kell létrehozni, amelyek nem a szembenállásokat és versengéseket, hanem az átláthatóságot és az együttműködést szolgálják.

Le kell tehát győzni a „vakcinás nacionalizmust”, értvén ez alatt azt a próbálkozást, amellyel különböző államok, tekintélyre és haszonra törekedve, minél előbb elő akarják állítani a saját vakcinájukat, és elsőként akarják biztosítani a saját népességüknek szükséges mennyiséget.

Nagyon kívánatosak és támogatandóak a nemzetközi megegyezések a szabadalmaztatás olyan módjáról, amely biztosítja mindenki számára a hozzáférést az adott termékhez, és segíti elkerülni a lehetséges kereskedelmi rövidzárlatokat, azért is, hogy az elfogadható ár a jövőben is fenntartható legyen.

9. A vakcina ipari méretű előállítása nagy együttműködésséválhatna államok, gyógyszergyártó vállalatok és más szervezetek között oly módon, hogy a világ minden részében egyszerre valósulhatna meg. Amint ez – legalább részben – a kutatásban lehetővé vált, e téren is kívánatos volna a pozitív együttműködés: így lehetne megvalósítani a gyártó és elosztó központok telepítését a vakcinák felhasználási területein a szubszidiaritás elve alapján.

Jóváhagyás, elosztás, adminisztráció

10. Ha a kipróbálás kísérleti fázisa véget ér, következik az a kérdés, mi legyen a termék jóváhagyásánakrendje vészhelyzetben az illetékes hatóságok részéről, amelyek engedélyezik a piacra kerülést és az alkalmazást a különböző országokban. Látván a jóváhagyásra illetékes szervek különbözőségeit és a pandémia terjedési dinamikáját, a cél érdekében a szükséges eljárásokat össze kell hangolni, és elő kell segíteni a hatóságok közötti együttműködést.
11. A vakcina elosztásaés hozzáférésikritériumai tekintetében különböző álláspontok vannak, amelyek a közéletben ütköznek egymással. A sok különbség ellenére azonban vannak konvergáló vélemények, amelyeket támogatni szeretnénk.

Egyetértés van ugyanis abban, hogy elsőbbséget kell biztosítani azoknak a foglalkozási csoportoknak, amelyek közszolgálatot látnak el, elsősorban az egészségügyi személyzetnek, de másoknak is, akik fontos szolgálatot végeznek a közéletben (például az iskola, a közbiztonság személyzete), továbbá a sebezhetőbb csoportok tagjainak (mint az öregek és krónikus betegségekben szenvedők).

Természetesen egy ilyen támpont nem ad megoldást minden esetre. Megmarad például az esetleges elsőbbség szürke zónájának meghatározása egy adott rizikócsoporton belül. A népesség gondosabb rétegezése segíthet az ilyen dilemmák megoldásában (például a sűrűbben lakott zónák vakcinázása elősegíti a hatékonyságot).

Emellett a méltányos elosztáshoz számításba kell venni más, egészségen felüli szempontokat is (például a megszorító intézkedések végrehajthatóságának különböző mértékeit).

12. Az ellátás rendjenemzetközi szinten magában foglalja azt is, hogy „bizonyos személyek minden országban történő beoltásának elsőbbséget kell élveznie bizonyos országok minden lakosának beoltásával szemben” (WHO igazgatója). Elkerülendő tehát, hogy egyes országok nagy késéssel kapják meg a vakcinát amiatt, hogy nem állt rendelkezésre, mert a gazdagabb országok előre, nagy mennyiségben lefoglalták maguknak. Meg kell egyezni százalékos arányokban, amely szerint konkréten el kell járni.

A vakcina szétosztása olyan eszközök sokaságát igényli, amelyeket pontosan meghatároznak ahhoz, hogy az egyetemes hozzáférés elérhető cél legyen. A Hittani Kongregáció felhívja a figyelmet „a gyógyszeriparnak, a kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek szóló erkölcsi parancsra, amely szerint biztosítaniuk kell, hogy az egészségügyileg hatásos és biztonságos, valamint etikailag elfogadható vakcinák a legszegényebb országok számára is elérhetőek legyenek, és ne jelentsenek számukra túl nagy megterhelést”.

Részletesebben szólva ki kell dolgozni egy olyan elosztási programot, amely figyelembe veszi a szükséges együttműködést a nehezebben elérhető területek szervezési-logisztikai problémáinak megoldásában (hűtési lánc, szállítás, egészségügyi szakemberek, új technológiák használata, stb.).

Szükségesnek látszik egy nemzetközi Szerv, amely megfelelő felhatalmazásokkal, erkölcsi tekintéllyel és megvalósító erővel volna felruházva, és a folyamat összetevőit az eddig említett fázisok után is összehangolná.

Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet, a WHO az egyetlen jelentős szerv, amely arra szolgál, hogy problémás és megoldatlan helyzetekben segítsen, vagy megoldást javasoljon.

13. A vakcinával való oltás elfogadásának erkölcsi felelősségévelkapcsolatban meg kell ismételnünk, hogy ez mennyire magában foglalja a személyes- és köz-egészségügy kapcsolatát is, és megmutatja szoros összefüggésüket.

Ezen összefüggés fényében fontosnak tartjuk, hogy az emberek ezt fontos felelős döntésnek tekintsék, mert a vakcina elutasítása veszedelmet jelenthet mások számára is.

Ez akkor is érvényes, ha az indoklás az volna az elutasításhoz, hogy nem akar hasznot húzni egy önkéntes abortuszból. Ebben az esetben ugyanis, ahogyan a Hittani Kongregáció magyarázza, megfelelő feltételek mellett fel lehet tételezni, hogy „erkölcsileg megengedett olyan anti-Covid-19 vakcinák alkalmazása, amelyeknek kutatási és gyártási folyamatában abortált magzatok őssejtjeit használták fel”.

Itt ugyanis passzív, materiális (és nem formális) együttműködésről van szó, mert az együttműködés közvetett és távoli, tekintettel a döntést kiváltó szándékra, a várható következmény esetlegességére, és a mai körülményekre: tehát nincsenek hatályban olyan tényezők, amelyek erkölcsileg tiltottá tennék.

Tehát az ilyen elutasítás komolyan növelheti a közegészségügy veszélyeztetettségét. Egyrészt ugyanis nagyobb fertőzési veszélynek lesznek kitéve azok, akiket nem lehet vakcinával beoltani (például az immunszupresszív betegek), akik a fertőzés elkerülésében csak mások vakcinás védettségére (és a nyájimmunitásra) számíthatnak.

Másrészt a megbetegedés növeli az egészségügyi rendszer terheltségét egészen az összeomlásig, ahogyan ez néhány országban e pandémia során már megtörtént, és ezzel lehetetlenné vált az ellátáshoz való hozzáférés, megint elsősorban a szegényebbek rovására.

Anglia és Wales püspökei is ismételten hangsúlyozták, hogy a vakcinát nem csak saját egészségünk érdekében kell elfogadnunk, hanem a másokkal, főként a legkiszolgáltatottabbakkal való szolidaritás nevében is.

Irányvonalak a Covid-19 Vatikáni Bizottság számára

14. A Bizottság munkájának ismertebbé tételére a következőkben megfogalmazunk néhány irányvonalat a vakcinával kapcsolatos teendőihez.

Általános szándékunk az, hogy eljussunk egy biztonságos és hatékony Covid-19 elleni vakcinához úgy, hogy a vele való kezelés mindenki számára elérhető legyen, különös tekintettel a legrászorultabbakra, figyelembe véve a méltányosságot a vakcina kifejlesztésének és szétosztásának egész folyamatában (kutatás, fejlesztés, gyártás, finanszírozás, szétosztás, adminisztrációs tervek). Az átláthatóság és a pontos tájékoztatás alapvetően fontos az egész vakcinázás iránti tartós bizalom és hozzá való ragaszkodás növeléséhez.

15. Első célkitűzés: Etikai-tudományos értékelés

A rendelkezésünkre álló tudományos ismeretek birtokában a Bizottság értékelést tud adni a vakcina minőségéről, méltányos elosztásának megfelelő módszereiről és piaci áráról.

Szükséges teendők:
Szoros együttműködés a főbb szervezetekkel, amelyek fejlesztik, értékelik, jóváhagyják és terjesztik a vakcinákat, azzal a lehetőséggel, hogy adott esetben véleményt nyilváníthat a szétosztásra és felhasználásra vonatkozó tervek minőségéről/méltányosságáról szóló hivatalos állásfoglalásokról.

Ezért a Bizottság szeretne pontos tudományos információkhoz jutni, és lehetőségeket kapni, hogy értékelje a vakcina terjesztésének és elosztásának stratégiáit, különösen a leginkább rászorulók eseteiben. Amint Ferenc Szentatyánk mondta: „Nem engedhetjük meg, hogy a magukba zárkózott nacionalizmusok megakadályozzák, hogy igazi emberi családként élhessünk”. „Mindenki számára gondoskodnunk kell vakcináról (…), első helyre téve a legsebezhetőbbeket és leggyengébbeket!”

16. Második célkitűzés: Globális gondoskodás „helyi ízekkel”

Olyan globális gondoskodás, amely figyelembe veszi és értékeli a helyi adottságokat: olyan erőforrások megnyitásáról van szó, amelyek segítik a helyi egyházakat ezen kezdeményezés véghezvitelében, és az egyes közösségek kezelése protokolljának kidolgozásában.

Szükséges teendők:
Szorosan együtt kell működni az egyházmegyékkel és a keresztény közösségekkel az egész világon, hogy megérthessük a különböző igényeket, és ezeket az információkat fel tudjuk használni a különféle szükségleteknek megfelelő szilárd álláspontok, ajánlások és eszközök kifejlesztéséhez. Ennek kiindulópontja a helyi egyházak figyelmes meghallgatása, hogy segíteni tudjuk őket abban, hogy a kormányok és más szervek részéről támogató szervezeteket és segítséget kaphassanak.

17. Harmadik célkitűzés: partnerség és részvétel

Szoros együttműködés a különféle szervezetekkel, hogy hozzá tudjunk járulni a vakcinák világméretű terjesztésének megtervezéséhez, és az ajánlások értékeléséhez.

Szükséges teendők: Együttműködés a főbb intézmények és szervezetek képviselőivel, és ezáltal részvétel a globális egészségügyi szervezetek, nem kormányzati szervek (ONG) és adományozó szervezetek munkájában, így segítve a megoldások kidolgozását, értékelését és a bennük való részvételt.

18. Negyedik célkitűzés: Az erők egyesítése

A Bizottság különböző munkacsoportjainak és egyéb egyházi csoportok termékeny együttműködése annak érdekében, hogy az emberek számára a lehető legjobb ajánlásokat tudják tenni.

Szükséges teendők: A Bizottság csoportjaival a Laudato si’ és a Fratelli tutti enciklikák szellemében való közös munka, figyelembe véve indításaikat a Bizottság rendeltetésének megfelelően.

19. Ötödök célkitűzés: Irányítás

El kell mélyíteni az Egyház illetékességét és megértését azon feladatában, hogy oltalmazza és támogassa a méltóságot, amellyel Isten mindenkit megajándékozott.

Szükséges teendők: Segíteni kell az egyetemes Egyházat és az egész világot, hogy e kihívásra, mint globális emberi család tudjon válaszolni. Az Egyház katalizátor lehet e kihívással való szembenézésben úgy, hogy tükrözi mindenki méltóságának tudatát és tiszteletben tartását.

20. Hatodik célkitűzés:Az Egyház a „világ gyógyításának” szolgálatában

Kifejezett és érthető példákat kell adni többek között azzal, hogy hozzájárul a vakcinák és gyógymódok méltányos elosztása céljának eléréséhez.

Szükséges teendők: Kreatívan kell megszólaltatni az Egyház hangját az egész világon, azért, hogy elmondjuk, buzdítsunk, és hozzájáruljunk annak biztosításához, hogy a vakcinák és a minőségi kezelések egész emberi családunk, különösen a legsebezhetőbbek számára hozzáférhetőek legyenek.

Az Egyház sokféleképpen tud segíteni a Püspöki Konferenciák, az egészségügyi és nevelői hálózatok (iskolák és egyetemek), a szegényeket szolgáló sokféle egyházi szervezet, szerzetesrendek, stb. által.

Meg kell becsülni az olyan csoportoknak szóló adományokat, amelyek azért fáradoznak, hogy a legrászorultabbakhoz is eljussanak a vakcinák és a kezelések.

Fotó: Magyar Kurír