Azzal már nem mondunk újat, hogy az új év szinte minden évben magasabb közműdíjakat hoz Szerbiában, de idén a járványügyi helyzet miatt megtörténhet, hogy az, aki a drágítások nélkül is anyagi gondokkal küszködik, egészen kilátástalan helyzetbe kerül. A Danas az év első napjaiban szerkesztőségi kommentárjában írt a drágításokról, részletezve, milyen szolgáltatásokért fizetünk majd többet. Szerintük idén – lehet azért, mert sokkal visszafogottabban vártuk az új évet – előbb világossá vált az emberek számára, milyen újévi ajándékot kaptak a kormánytól.

– Drágul a villanyáram, (néhol) a víz, az RTS- és az RTV-előfizetés, a dohánytermékek, a vagyonadó (ez is csak néhol), és nemsokára a benzin is.

Ez utóbbi kivételével mindegyiket a különböző szintű állami szerveknek köszönhetjük.

A cigaretta a jövedéki adó növelése miatt drágul 10 dinárral. Ez egy hosszú távú, 2025-ig tartó, a jövedéki adó emelésére vonatkozó terv része, a világ más országaiban is fellelhető trendekhez kapcsolódik és ha figyelembe vesszük a dohányzás káros hatásait, nehéz bármilyen kifogást találni ellene.

A villanyáram 7,9 százalékkal kerül többe, kisebb részt maga az áram árának növelése miatt, nagyobb részt pedig a megújuló alapú energiaforrásokra kirótt adó emelése miatt.

A kisméretű vízerőművek és szélerőművek térfoglalását eddig az EPS fizette, az ehhez kapcsolódó veszteségüket pedig már nem tizenvalahány, hanem száz millió euróban mérik.

Nem is az EPS dolga lenne fizetni ezt az adót, hanem az államé, vagyis a miénk, de kérdés, hogy milyen hatása van egyáltalán ennek a politikának, amely egykoron nagyon népszerű volt Európában, de egyre inkább veszít a fontosságából.

Ha elkéstünk a megújuló energiaforrások támogatásával, akkor ezt miért nem arra használjuk ki, hogy abbahagyjuk a több millió euró kifizetését ilyen-olyan befektetőknek, akik sokszor a helyi lakosság érdekeivel szemben ejtik rabol a folyókat csak azért, hogy bebiztosítsák maguknak az állami pénzeket, és fogadjuk el az EU új szabályait és hagyjuk őket, hogy ők maguk határozzák meg az árakat, ami elképesztő mennyiségben csökkentette a támogatások nagyságát Európa-szerte.

A kérdés költői, ugyanis egyértelmű, hogy azok az érdekcsoportok, amelyek jó viszonyban vannak a politikusokkal, nem fogják egyhamar megengedni azt, hogy elvegyék tőlük a lehetőséget, hogy kifosszák az adóifizetőket – vélik a napilapnál, majd a listát folytatva megjegyzik, Belgrádban öt százalékkal emelkedik a városi víz ára, Újvidéken pedig bevezetik a „víz- és szennyvízelvezetése készenléti költségeinek” megfizettetését. Ez azt jelenti, hogy fizetni fognak a lehetőségért, hogy megnyissák a csapot, vagy lehúzzák a vizet a vécében és beleengedjék a szennyvizüket közvetlenül a Dunába.

– Növekszik a kőolaj világpiaci ára, és tudjuk, hogy ezt gyorsan megérezzük a töltőállomásokon is, sokkal előbb, mint azt, amikor csökken a kőolaj ára.

Mindez a legveszélyeztetettebbeknek okoz majd legnagyobb problémát.

Az állami szférában dolgozók idén fizetésemelésre számíthatnak, a nyugdíjasok nyugdíjuk növekedésére.

A magánszektorban dolgozók viszont, kiváltképp azok, akik a legkevesebbet keresik, nehéz hónapok elé néznek, amelyek alatt nem fizetésemelésről gondolkodnak majd, hanem az jár a fejükben, hogy közlik-e velük, holnap már nem kell bejönniük dolgozni.

A vállalatok, állami segítséggel, valahogy túlélték 2020-at, de sokak szerint 2021-ben csőd- és elbocsátási hullámra kell számítanunk.

A kérdés, hogyan fogják ezek az emberek kifizetni a megnövelt számláikat – teszik fel a kérdést a Danasnál, majd azzal a megjegyzéssel kívánnak boldog új évet mindenkinek, azt sem kell elfelejteni, hogy elsejétől 6000 dinár helyett 9000 dinárba kerül egy PCR-teszt.

Eredetiben itt.

 Sarapa vendégei

Aki követi (nem feltétlenül nézi, de különböző csatornákon eljut hozzá), hogy mi történik az állami lefedettségű rózsaszín tévé reggeli műsorában, annak lehet, valamelyest meglepetésként hatott az elmúlt néhány napban, hétben egy-két műsor: Vučićot leárulózták, Lončar egészségügyi miniszter szerelmi életét firtatták a vendégek. Ljubodrag Stojadinović a Peščanik véleményportálon arra kereste a választ, hogy ez egy újabb színjáték-e csupán, vagy tényleg nem tudja már kézben tartani az államfő magasztalása és a hatalom szekerét tolókon kívül mindenki más lejáratása céljából behívott vendégeit Predrag Sarapa, a tévécsatorna sztárja.

Stojadinović szerint Sarapa vendégeinek egyetlen feladata van/lenne, megvédeni az Uralkodót.

– Ezeket a naplopókat, akik ugyanabból az alomból származnak, Sarapának tudnia kellene kontrolálni. Egyre több támadás éri az Uralkodót, aki egyre rosszabb állapotban van, így a védelmezőinek már szinte alig van mit megvédeniük. Már nem elegendőek a gusztustalan ódák, az erőtlen dicshimnuszok még kevésbé. Úgy látszik, az ő fáradt istenük megriadt, kiszikkadt és felpuffadt, ereje végét járja, ezért egyre nagyobb udvarló infúzióra, cukros vízre van szüksége a petyhüdt bálványnak.

De egyes egyedek elveszítették az önkontrollt, élő adásban pedig minden megtörténhet. Sarapa egy lassú felfogású udvarló, a kultusz őrzője, a megbízható vendégekből meg kibukhat valamiféle eretnek gondolat, egy hirtelen jött késztetés, hogy meggyalázzák a komikus törzsfőnököt. Így történt, hogy az egyikük árulónak nevezte Vučićot, a házigazdát pedig meglepte azzal, hogy a legkedvesebb vendég szavait idézte. Ebben a nyilvános vizeldében az árulók és külföldi bérencek, a merénylők és az állam, valamint annak mindenhatójának a tönkretétele az egyedüli téma.

Így nevezhette Vučićot árulónak az egyik gyanús rajongója, aki elkeseredett a „koszovói irányváltás” miatt, de azért is, mert szerinte a jelenlévő bohócok rosszul viselkedtek vele. Semmi különös, habár ez a vita a barátok között egyfajta piaci izgalmat váltott ki: itt van, ni, veszekednek, botrány a Pinken, az egyikük fellázadt. Előbb-utóbb kikaparják ők egymás szemét – írja a szerző, aki szerint Sarapa egy új szintre emelte a benyalást azzal, amikor az államfőt úgy látta vendégül, hogy ő a politikai ellenfelei archív tévés nyilatkozataira „válaszolt” a stúdióban. Ekkor úgy tűnt, Sarapa ezzel tisztára mosta magát, írja Stojadinović.

– Nade, jött Šešelj, az ember, akinek már nincs veszítenivalója, az ő valamikori futárja hatalma teljében van még, a vajda pedig kendőzetlenül mondhat bármit, amit csak akar. Ha sikerül elcsennie Marićtól (Milomir Marićtól, a Happy „sarapájától” – a szerk. megj.) egy napra, Sarapának már van is műsora.

Nem tudni, mire számított a házigazda, de Šešelj dr. Vojislav csak mondta a magáét, ugyanis csak így tud viselkedni egy erőtlen beszélgetőpartnerrel. Valahogy Lončar egészségügyi miniszter vette célkeresztbe, és az ő állítólagos szerelmi és kémkedési ügyeit. Egy felülmúlhatatlan pletykagéphez és szolid mesélőhöz híven Vojo vajda darabokra szedte a szerencsétlen Sarapát, majd kezébe vette az irányítást.

Oké, hagyjuk most ezt – próbálta Predrag félbeszakítani, vagy legalább tompítani Šešelj támadásait. A vendég viszont kellemetlen temperamentumú, és jócskán leszidta a Pink sztárját, rámutatott arra, hogy neveletlenül viselkednek vele és megfenyegette, hogy többet be nem teszi a lábát ebbe a koszfészekbe.

Ezek a történések semmiképp sem azt jelzik, hogy a Pinkbe legalább egy kicsi értelem vagy a szabadság fuvallata költözne. Szó sincs erről. Egyszerűen arról van szó, hogy tömve van a szeméttelep, senki sem takarít és nem is akar, így túlcsordul a szemét. Az egekig bűzlik, a kiömlés viszont még csak most következik, és nincs olyan erő, amely ezt megakadályozhatná – zárja jegyzetét Ljubodrag Stojadinović.

Eredetiben, teljes terjedelmében ezen a linken.

(Fotó: Illusztráció)