A rettenetes múlt év idén is kísért: az Egyesült Államokban puccskísérlet történt, a koronavírus-járvány pedig továbbra sem csitul. Julian Assange aktivista ügye mellett ezekről írt 2021 első hetében a világsajtó.
A szabadságjogok nem kiváltságok
A müncheni Süddeutsche Zeitung a világjárványról ezt írja:
„A kormánypárti politikusok azt követelik, hogy a beoltott emberekre is vonatkozzanak a járványintézkedések, még akkor is, ha nem fertőzőek.
A szabadságjogok azonban nem az állam által biztosított »kiváltságok«, hanem az állammal szembeni emberi és állampolgári jogok. Ezért nem a szabadságot kell igazolni, hanem ellenkezőleg: azt, ha beavatkozunk a szabadságba.
Az alaptörvény nem ír elő egyenlőséget a nyomorúságban. Tehát az az alkotmányellenes, ha a szabadság korlátozását indokolatlanul a beoltott és egészséges emberekre is kiterjesztik.”
Az új év kezdetén a De Telegraaf amszterdami napilap bizakodó:
„El kell felejteni az elmúlt évet. 2020 a koronavírus éveként kerül be a történelembe. Csak hazánkban a koronavírus már több mint 10 ezer életet követelt. Az ápolószemélyzet túlhajszolt, a kórházak túlzsúfoltak, és egész iparágak, mint például a vendéglátóipar, összeomlás szélén állnak még az állami támogatások ellenére is.
De 2020 volt az az év is, amikor a tudósoknak rekordidő alatt sikerült kifejleszteniük a megbízhatónak tűnő oltást a koronavírus ellen.”
A francia Le Parisien kevésbé optimista:
„Most, hogy megvannak az oltóanyagok, a fő nehézség az, hogy azokat elérhetővé tegyék az egész világ számára. És ez egy óriási kihívás. A Pfizer gyógyszergyár az idén 1,3 milliárd, az AstraZeneca három, a Moderna egymilliárd adagot tervez gyártani. A 7,8 milliárd ember beoltásához nyolcezer teherszállító repülőgépre van szükség. És 2022-ben lehet, hogy elölről kell majd kezdeni mindent, ha ez az oltás, csakúgy, mint az influenza elleni oltás, csak egy évig biztosít védettséget.
Igen, a feladatok neheze még előttünk áll!”
Az orosz Nyezaviszimaja Gazeta napilap a németországi nagykoalíción belüli nézeteltéréseket ismerteti:
„A szociáldemokrata Olaf Scholz alkancellár értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy Angela Merkel kancellár miért bízta az Európai Unióra annak eldöntését, mikor juthatnak a német emberek vakcinához.
Természetesen a mélyben már a választási kampány morajlását hallhatjuk… Ugyanakkor figyelemre méltó, miszerint már tavaly júniusban kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az uniós hatóságok képesek lesznek-e elegendő oltóanyagot szerezni az összes uniós polgár számára. A vita azóta is tart.”
Befektetési megállapodás született az Európai Unió és Kína között
Sokéves tárgyalássorozat után befektetési megállapodás született az Európai Unió és Kína között. Az eddigi legátfogóbb alkuról van szó, amelytől Párizs és Berlin – az EU legfejlettebb gazdasági hatalmai – azt remélik, hogy nagyban megkönnyíti majd az európai vállalatok ügyvitelét az egyre gyorsabban növekvő kínai piacon. A beruházási megállapodásról a madridi El Pais így ír:
„Hét évig tartó tárgyalgatás után a német uniós elnökség ideje alatt megköttetett a megállapodás. Ezzel Angela Merkel kancellár újabb fontos sikert ért el. Indokolt azonban az Európai Parlament egyes tagjainak aggodalma amiatt, hogy Kínában megsértik az alapvető emberi jogokat. De az is igaz, hogy a megállapodás rendelkezik bizonyos munkajogokról és környezetvédelmi előírásokról.”
A megállapodás becikkelyezésére azonban minden bizonnyal várni kell, és addig még sok vita folyik majd róla.
Puccs – vagy valami egészen más?
A Washington Post egyértelműen Trumpot teszi felelőssé azért, hogy követői megrohamozták a Kapitóliumot:
„A választási vereség elutasítása és a hecckampány a Kapitólium elfoglalásához vezetett: a tömeg megbénította a rendőrséget és kiűzte a kongresszus tagjait. Bidennek igaza van: a szabályok, normák, törvények, sőt maga az alkotmány is csak akkor ér valamit, ha az emberek hisznek bennük. Trump fenyegetést jelent, és amíg ő a Fehér Házban marad, addig az ország veszélyben lesz.”
„A demokrácia elleni gátlástalan támadásokért Trumpot terheli a felelősség”
– áll a Los Angeles Times napilapban:
„Gyakran megjósolták már, hogy az Egyesült Államok egy belső támadás – és nem terroristák vagy egy külföldi ellenfél – áldozata lehet. Valójában a demokráciát érte fizikai támadás Washingtonban, amikor a kongresszus székházát támadták meg.”
„Ez nem csak az USA számára volt gyászos nap” – hangsúlyozza a brüsszeli De Tijd napilap:
„Míg Kínában és Oroszországban a tekintélyelvű vezetők röhögnek a markukba, addig Biden számára ez egy rémálom. Nemcsak azért, mert a hatalomátadás teljes káoszba jutott, hanem főleg azért, mert neki most vissza kell állítania az USA hitelességét.”
A párizsi Le Monde így ítéli meg a történteket:
„A szélsőséges támogatók tette a leköszönőfélben lévő Trump elnökségének viharos mélypontja, ami megosztotta az országot.”
„Az Egyesült Államok elnöke egy puccskísérletet vezetett.”
Így ír az eseményről a londoni The Guardian:
„Egy jobboldali tömeg erőszakos zavargásokkal kísérelte meg a puccsot. A Republikánus Párt vezetői és a hivatalban lévő elnök ezeket a zavargásokat még szították is. A kinti csőcselék nem létezne a bent tartózkodó politikusok nélkül.”
A Boston Globe a Republikánus Párt felelősségét vizsgálja:
„[A párt vezetősége] elfordította a tekintetét, amikor Trump a rasszistáknak udvarolt és önbíráskodásra biztatta őket. De hónapokig hallgatott akkor is, amikor [az elnök] hazugságokat terjesztett a postai szavazással kapcsolatban, megalapozatlan állításokat tett a választási csalásokról és hiteltelenné tette a demokráciánkat.”
A fantáziánál is borzalmasabb
Miután a brit igazságszolgáltatás megtagadta Julian Assange kiadatását az Egyesült Államoknak, a bíró döntött a Wikileaks alapítójának szabadon bocsátása iránti kérelemről is. Az ítélet szerint Julian Assange őrizetben marad. A mexikói La Razón lap szerint az ítélet…
„… lehetőséget kínál egy olyan ügy megoldására, amely kezdettől fogva tele volt következetlenségekkel és igazságtalanságokkal. A Wikileaks által közzétett információk többek közt leleplezték az Egyesült Államok afganisztáni és iraki civilek ellen elkövetett támadásait, valamint a guantánamói táborban végrehajtott kínzásokat. Az Assange elleni bírósági eljárás ismét reflektorfénybe hozná ezeket az ügyeket. Értelemszerűen ezt sokan inkább elkerülnék.”
A malmői Skanska Dagebladet napilap ezt írja Assange esetéről:
„Az Assange által közzétett információk világossá teszik, hogy a valóság milyen borzalmas módon képes felülmúlni a fantáziát.
Nem valószínű, hogy egy új amerikai elnök ezen sokat változtatna.”
A „Q-sámán” vezette a QAnon-féle összeeesküvés-elméletekben hívő Trump-fanatikusokat a törvényhozás épületében. (Fotó: Twitter)
