A magyar kormánysajtómunkások vagy fél napig nem tudtak mit kezdeni az amerikai Kongresszus épületének vízkereszti (2021. január 6-i, szerdai) ostromával, de csütörtök reggel segítségükre sietett az orosz külügyminisztérium – Moszkvából befutott a véleményük:
„Ez az Egyesült Államok belügye – mondta Marija Zaharova szóvivő, majd hozzátette – Azt kívánjuk a baráti amerikai népnek, hogy méltóságteljesen élje meg történelmének e drámai pillanatát.”
Péntek reggel pedig a Kossuth Rádióban Orbán Viktor személyesen adta meg (ugyanazt) az irányt:
„Ez az amerikaiaknak a dolga. Szurkolunk nekik, és bízunk abban, hogy sikeresen meg fogják oldani a saját problémáikat.”
A magyar miniszterelnök saját magyarországi tapasztalataival is megfűszerezte az alkalom magyarázatát – és ebből adódott a magyar (svéd)csavar:
„[A] baloldal Magyarországon is próbálkozott erőszakkal. Hát azért én emlékszem, hogy megostromolták az országgyűlés épületét. Emlékszem azokra a képekre, rendőrsorfallal kellett megvédeni a magyar parlament épületét az erőszakos baloldali tömegtől, ahol ott voltak az ellenzéki politikusok.”
A mikrofonállvány visszakérdezett, nehogy a tájékozatlan tömegek ne értsék: „Ez 2018. december?” A sokat látott és tapasztalt nemzetvezető pedig úgy tett, mintha nem emlékezne – nyilván mert a mondóka lényege másutt rejtőzködött:
„Már nem is tudom melyik évben volt. De most nem említem itt a Fidesz székházzal szembeni ostromot, meg ezeket mind hagyom, csak a parlamentről beszélek. Tehát az, hogy a parlamenttel szemben erőszakkal próbálnak csoportok föllépni, ezt a magyarok a saját bőrükön tapasztalták meg, ezt nem Amerikában látom először. És akkor is úgy voltunk vele, hogy mi, magyarok megoldottuk. Bízom benne, hogy az amerikaiak is majd megoldják.” (Még egy visszakacsintás a moszkvai menetrendre.)
A mikrofonállványnak volt annyi lélekjelenléte (vagy utasítása), hogy rámutasson arra, amit majd a Főnök nagyszerűen tovább fejtegethet: „Magyarországon nem volt haláleset. A rendőrök végtelen türelemmel tudták megoldani a helyzetet.” És jött is nyomban a megrázó magyar magyarázat:
„Nem akarok visszamenni nosztalgikus hangulatba, de azokat a provokációkat, amiket ki kellett ott állni a magyar rendőröknek, azt, ha valakit az ilyesmi érdekel, érdemes újra olvasni, és akkor láthatja, hogy a magyar rendőrök kiválóan teljesítettek.”
A fentiek alapján felmerül egy egész rakás kérdés, ami elgondolkodtatna bennünket, ha nem lennénk tisztában azzal, hogy a magyar nemzetvezető egészen pontosan tudja, mit és miért mond. Így viszont könnyű az értelmezés:
1. kérdés: Orbán nem vette volna észre, hogy analógiája – „[A] baloldal Magyarországon is próbálkozott erőszakkal” – nemcsak sántít, hanem egyenesen hamis?
1. válasz: Dehogynem. Orbán természetesen jól tudja (vagy ha netán mégsem tudná, akkor legfontosabb emberei alaposan félretájékoztatták, és akkor ezerszer nagyobb a baj), hogy Washingtonban még véletlenül sem a baloldal, hanem az erőszakos jobboldali tömeg volt a támadó. És nem az ellenzéki politikusok „voltak ott”, szították a gyűlöletet, hanem maga az elnök és talpnyalói. Csakhogy a fideszes választási hadjáratba a baloldalazó tündérmese illik bele.
2. kérdés: Orbán nem tudná, hogy 2018 decemberében semmiféle „parlament elleni támadásról” nem volt szó, hanem a kötelezően ledolgozandó, évekig kifizetetlenül hagyható túlóraszám-emelés bevezetése ellen tiltakoztak (országszerte) a magyar emberek?
2. válasz: Dehogynem tudja. Csak éppen így kerek a dajkamese – meg a szép magyar világ.
3. (még kényelmetlenebb) kérdés: Orbánnak nem jutott volna eszébe, hogy bizony Budapesten is történt már az ő példáinál sokkal veszélyesebb összetűzés a csőcselék meg a rendőrség között? Orbán olyan epizódot „felejtett volna el”, amelynek ő volt a legnagyobb nyertese: a tévészékház 2006-os ostromát és a gyújtogatás/fosztogatás kapcsán bevetett rendőri erőszakot, amelyen a Fidesz-vezérkar azóta is csámcsog? Vajon miért hagyta ki az ordító ziccert a „nemzet csapatkapitánya”?
3. (fölöttébb kényelmetlen) válasz: Természetesen Orbánnak eszébe jutott mindez, amit a következő mondatok bizonyítanak: „De most nem említem itt a Fidesz székházzal szembeni ostromot, meg ezeket mind hagyom, csak a parlamentről beszélek. […] Nem akarok visszamenni nosztalgikus hangulatba…”
Csakhogy az igazán rossz emlékű epizódnak a mostanival történő összehasonlítása sokszorosan kellemetlen következtetést vonna maga után. Először is, mert az volt az újabb kori magyar történelem legnagyobb „zendülése” (gyújtogatás, közvagyon megkárosítása stb.), amit éppen az ő hívei követtek el. Másodszor, bebizonyosodna, hogy nem az „erőszakos baloldal”, hanem az erőszakos jobboldal hajlamos ilyesmire, akárcsak Amerikában. Harmadszor, látszana, hogy a „magyar rendőrök” sem mindig teljesítenek éppen „kiválóan” (amit ő maga számtalanszor kihasznált már). Negyedszer, valakinek netán eszébe jutna, hogy az akkori magyar zavargásokat kiváltó miniszterelnöki beszéd nem hazug volt, hanem durván (elfogadhatatlan káromkodásokkal megtűzdelve) őszinte, sőt önvallomásszerű (a korábbi hazugságok elutasítása végett) – márpedig ez sem illik bele a jelenlegi szükségletekbe. Ötödször, de nem utolsósorban, netán az is eszébe jutna a hallgatóságnak, hogy az őszödi beszéd kiszivárogtatásának napján az akkori (az éppen leleplezett és kipellengérezett miniszterelnök alatti) közmédia azonnal közzétette a hírt, maga a megvádolt kormányfő pedig még a vérellenzéki tévének is elismerte a történteket. Most bezzeg nemcsak a sovány maradék ellenzéki sajtó nem jut közel a jelenlegi miniszterelnökhöz, hanem még saját közmédiája embereit is kirúgdossák, ha előre jóvá nem hagyott kérdést merészelnek feltenni.
4. kérdés: Orbán Viktor nem emlékezne arra, hogy az általa felhozott „parlamentvédelmi” epizód során éppen a tüntetők egy része próbálta rávenni az erőszakosabbjait arra, hogy ne dobáljanak (többnyire ártalmatlan) tárgyakat a rendőrsorfalra?
4. válasz: Dehogynem. Csak nem illik a mesébe, hogy a baloldal ilyen alkalmakkor még saját tagjait is megkísérli megfékezni – a jobboldallal ellentétben. A trumpista tüntetők pédául szó szerint agyonvertek egy, kongresszusi ajtót testével elálló, fegyvert nem használó rendőrt.
5. (hab-a-tortán) pótkérdés: Orbánnak nem jutott volna eszébe, hogy 2007 februárjában ellenzéki vezérként és parlamenti képviselőként személyesen vezette a kordonbontást a Parlament előtti téren!? (Az azóta kormánybarátilag einstandolt Index fotósorozatát az ellenzéki Orbán kordonbontó munkásságáról itt tekinthetik meg: https://index.hu/belfold/fid070202/)
5. kérdés válasz nélkül marad: A hab szertefoszlott a svédcsavar meg a hátrabukfenc szelétől…
Orbán Viktor ellenzéki vezér kordont bontott 2007. február 2-án az Országház előtt. Akkor polgári engedetlenségnek nevezte azt, amiről 11 évvel később azt mondta, hogy olyan nem létezik a magyar jogrendszerben (Fotó: 2010-2015.miniszterelnok.hu)
