Napjainkban már szinte elkerülhetetlen, hogy bármely témába ne folyjon bele a világjárvány. Főleg, ha gazdasági kérdésekről van szó.

Az már tavasz óta egyértelmű, hogy a recesszió egyik legnagyobb vesztese az idegenforgalom és a vendéglátás lesz, hiszen a világ népszerű üdülőhelyein való bóklászás magában hordja a vírus gyors terjedését. Az is egyre jobban tapasztalható, hogy az emberek kezdik komolyan venni a fennálló, az illetékes szakemberek által már háromnegyed éve hangoztatott veszélyt, hiszen az új fertőzöttekre, még inkább az elhalálozásokra vonatkozó adatok egyre riasztóbbak. Persze, nagy hiba lenne lebecsülni a szkeptikusokat, akik inkább nevezhetőek felelőtleneknek, mintsem hitetleneknek, hiszen a világhálón úgyszólván lépten-nyomon találkozhatunk a „tagadókkal”, akik mindaddig a saját vélt igazukat igyekeznek az emberek fejébe sulykolni, amíg (ahogyan egy magyarországi fiatalember is) maguk is áldozatul nem esnek.

A baj tehát egyre nagyobb, az életeken túl azonban a gazdaságra is figyelni kell. A vészharangot elsőként a fentebb említett két, sokak számára elérhetetlen szolgáltatást nyújtó ágazat kongatta meg. Szűkebb környezetünkben (értsd: a volt Jugoszlávia területén) azonban tovább tombol a nacionalizmus, és az utóbbi fél évben ebben a Fekete Hegyek délceg fiai jártak az élen. Egyetlen tollvonással ugyanis kitiltották a nyaralóhelyeikről a szerbiai polgárokat, holott éppen ezek az emberek képezték a fizetővendégek kétötödét. Mivel mások is elmaradoztak, az alig hatszázezer lelket számláló „ország” igen súlyos helyzetbe került.

De ha ők és mások (Horvátország, Ausztria, Spanyolország stb.) változtatnának is a pénzt hozó turisták iránti viszonyulásokon, a jelek szerint nem sokat változna a szerbiai helyzet, az idegenforgalmi ügynökségek munkáját szabályozó előírások ugyanis jószerivel megbénították őket.

Az idegenforgalmi irodák helyzetének egyre komolyabbra való fordulása nem most, a világjárvány kitörésekor kezdődött. Számos országban, így Szerbiában is a kormány kénytelen volt komoly intézkedéseket hozni az ügyfelek megvédése érdekében. Nálunk ugyanez nem volt jellemző, Magyarországon azonban több esetben is megtörtént, hogy a turistautakat szervezők az ügyfelek által befizetett pénz egy részét vagy egészét egyszerűen elsíbolták, és a szerencsétlen nyaralni vágyók hiába lebegtették Görögországban, Spanyolországban vagy más, felkapott helyek szállodáiban a vócsert, mivel a pénz nem érkezett meg a számlájukra, az egyéneket és a családokat egyszerűen kizavarták a hotelból. Ezért kellett egy biztonsági alapot létrehozni, hogy ne az adófizetők pénzén, tehát az állam hozassa haza őket.

Az egyre gyakoribb hasonló helyzeteket a biztosító társaságok igyekeztek a maguk hasznára fordítani, és nem kis összegért szavatosságot vállaltak. Tették ezt lényegében a kormányok által megalkotott ilyen vonatkozású döntések nyomán. A közelmúltig az utazási irodák szó nélkül fizettek, hiszen a kétszáztól több ezer euróig terjedő biztosítást befizették. Jelenleg azonban merőben más a helyzet, a biztosítók ugyanis vérszemet kaptak, és ennek a bizonyos kötvénynek az árát október óta a többszörösére növelték, amelyet a kisebb cégek egyszerűen képtelenek megfizetni, hiszen ha leszurkolnák a 8–18 ezer eurót, gyakorlatilag megásnák saját maguk pénzügyi sírját.

A hivatalos nyilvántartás szerint Szerbiában négyszáz utazási iroda vagy ügynökség működött eddig. Az új feltételek között azonban csupán tíz százalékuk (!) lesz képes a biztosítási díj megfizetésével jogot szerezni a működési engedély igénylésére és megszerzésére.

Az újonnan előállt helyzet többrétegű veszélyt tartalmaz. Azok az ügynökségek és irodák, amelyek már a jövő évi nyaralásokat is meghirdették a kínálatukban, és előleget is felvettek a majdan utazni óhajtóktól, a fentebb említett feltételek alapján képtelenek lesznek teljesíteni ez irányú vállalt kötelezettségüket. Ezt nem kevesen úgy oldották meg, hogy egyszerűen csődöt jelentettek, s mivel általában nem rendelkeznek számottevő vagyonnal, az egész balhé levét az ügyfelek isszák meg, mivel búcsút inthetnek a pénzüknek. Másrészt az utazási irodákban dolgozók jelentős hányada munka nélkül maradt, hiszen ha nincs munka, rájuk sincs szükség.

Az idegenforgalmi vállalkozások egyesülete több alkalommal is a kormányhoz fordult segítségért, de onnan érdemleges választ nem kapott. A szokásos „nesze semmi, fogd meg jól” válaszokkal nem tudtak mit kezdeni, pedig Szerbia gazdasága számára sem lehet közömbös a turizmus helyzete, hiszen igen komoly összeggel képes dúsítani a köztársaság költségvetését.

Azok a kormányok, amelyek komolyan veszik az idegenforgalom pénzügyi jelentőségét, igyekeznek összegében is komoly segítséget nyújtani az ágazatnak. Ők igen gyorsan rádöbbentek, hogy hatalmas pénzek forognak kockán, s ha az állam nem fogja meg az irodák és ügynökségek kezét, nagyon sokat veszíthet.

Mint már annyi alkalommal, a honi vezetés ezúttal sem turizmus kezét, hanem a torkát szorongatja – pedig a montenegrói példából igazán tanulhatott volna.

Both Mihály

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. december 17-ei számában jelent meg.

Egyre kevesebben utaznak, egyre nagyobb gondban az utazási irodák (Fotó: Szputnyik)