A világsajtó az elmúlt napokban elsősorban Navalnij támogatóinak oroszországi tiltakozásáról számolt be. De nem hagyta ki a mianmari puccsot sem, valamint arról írt, hogy Kína és Oroszország oltóanyagversenyt vív a Balkánon.
Oroszország Belarusz útján?
Az oroszországi tüntetésekről a római La Repubblica ezt írta:
„A Kreml későn fogta fel, hogy a rendőrség brutalitása a tüntetőkkel szemben nem elrettentő erejű.
Vélhetőleg jobban fogják majd ellenőrizni az internetet, és a Kreml néhány befolyásos embernek 2000 dollárt is ígért fejenként, ha elterjesztik azt a hírt, hogy Navalnij nem egy igazi hazafi. Putyin attól tart, hogy Oroszország Belarusz sorsára jut.
Az egyetlen vigasz a számára, hogy egy jelentős, függetlennek számító közvélemény-kutató intézet szerint az oroszok még mindig inkább benne bíznak, mint Navalnijban.”
A zürichi Tages-Anzeiger szintén az oroszországi tüntetésekről számol be:
„Navalnijnak van stratégiája. Amióta fölébredt a kómából, töretlenül támadja Putyint és az orosz titkosszolgálatokat. Megjelentette azt a felvételt, amelyen Putyin állítólagos fekete-tengeri palotája látható, s megszégyenítette a hírszerzőket. A bírósági eljárásai és a bebörtönzése állandóan foglalkoztatják a nemzetközi sajtót.”
A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta napilap az ország számos városában zajló tüntetéseket veszi szemügyre:
„A tüntetők megmutatták, hogy a kormány nem tilthatja meg az állampolgárok utcára vonulását és véleményének kifejtését. Akik korábban másképp gondolkodtak, most igazi utcai aktivistákká váltak.
Ha a tiltakozás intenzitása nem csitul, és a hatóságok nem változtatnak a stratégiájukon, akkor az őszi választások előtt a helyzet egyre puskaporosabbá fog válni.”
Vakcinacsata
A párizsi Le Monde az európai politika jelenlegi kihívásairól ír a koronavírus okozta válság közepette:
„A világjárvány időtartama rendkívüli és kiszámíthatatlan helyzetbe hozza a politika és az üzleti élet vezetőit. A francia társadalom kimerült, a határok ismét lezárultak. Az Európai Unió nincs megfelelően felkészülve az ilyen mértékű egészségügyi válságok kezelésére.
Tapogatózva haladunk előre, és elkerülhetetlen hibák történnek a világjárvány elleni küzdelemben.
Sajnálatos, hogy egy ilyen helyzetben a gazdasági érdekek és a geopolitikai rivalizálás uralkodnak.”
Kína és Oroszország késhegyre menő oltóanyagversenyt vív a Balkánon, míg az Európai Unió üres kézzel követi az eseményeket, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„A hét elején Josep Borrell, az Európai Unió külügyi főképviselője arról akart tárgyalni a tagállamok külügyminisztereivel, hogy az Unió legközelebbi partnereit hogyan lehet ellátni vakcinával: Európának szolidaritást kell tanúsítania a nyugat-balkáni szomszédjai és kelet felé, amint mondta, de bejelentése csupán néma gesztusokra talált. Azt mondták neki, hogy Európának pillanatnyilag nincs mit felkínálnia másoknak.”
A bécsi Der Standard a brit-EU-vitát így látja:
„Az európai egység koncepciójának brit támogatói nehéz napokat éltek át. Ironikus módon az EU éppen a brit kilépés évfordulóján bizonyult rugalmatlannak, bürokratikusnak és arrogánsnak az oltási vitában, felmutatva mindazokat a jellemzőket, amelyeket a Brexit ideológiai támogatói mindig is a brüsszeli intézményeknek tulajdonítottak.
Úgy tűnik, az Európai Bizottságban senki sem vette észre, hogy az exportellenőrzések az észak-ír békét is veszélyeztetik.”
A londoni The Times szerint Brüsszel felelős a vitáért:
„A kormányok és az uniós polgárok milliói neheztelnek az Európai Bizottságra az oltóanyagok késése miatt. De az EU-tagokat ugyanannyira megdöbbenti az az idióta javaslat is, miszerint Brüsszelnek meg kellene tiltania az EU-ban gyártott oltóanyagok exportját. Nagy-Britannia válasza intelligens és hatékony volt.”
Puccs Mianmarban
Az amszterdami de Volkskrant a mianmari katonai puccsot kommentálja:
„A puccs végeredményben csak a politikai gyámság megerősítése, hiszen 2011-től fogva a demokratikus kísérlet a katonaság felügyelete alatt zajlott. Ha a katonaság úgy vélte, hogy a dolgok rossz irányba mennek, akkor mindig megvolt a lehetősége arra, hogy közbelépjen.
Az elkövetkező napokban világossá fog válni, hogy a demokratikusan gondolkodó mianmari polgárok többsége követi-e a Nemzeti Liga a Demokráciáért [NLD] felszólítását, s fellépnek-e a katonai puccs ellen. Ez az erőszak eldurvulásának veszélye ellenére is megtörténhet.
Csekély jelentősége volt ugyanakkor a külföldről megfogalmazott aggodalmaknak és a felszólításnak, miszerint Aun Szan Szu Kji egykori kormányfőt és az NLD többi vezetőjét szabadon kell bocsátani és tiszteltben kell tartania demokratikus választásokat.”
A mianmari katonai puccsról és az új amerikai adminisztráció reakciójáról a Washington Post ezt írja:
“A mianmari katonai puccs után, amely során elmozdították a helyéről a kormányt, amelyet az Egyesült Államok támogatott, a Biden-adminisztráció válaszút előtt áll. Joe Biden elnök azonnal követelte ugyan a helyzet rendezését, de ehhez az Egyesült Államok határozott fellépésére lesz szükség a puccsisták ellen.
Az Amerikai Egyesült Államoknak koordinálnia kell az Európai Unió mellett más szövetségesei fellépését is, köztük Japánét és Indiáét, amelyek eddig történelmi okokból vonakodtak állást foglalni a mianmari diktatúra ellen.”
A londoni The Times felszólítja Pekinget, hogy lépjen közbe:
„A mianmari tábornokok Kínától várják el a védelmet. Ám Pekinget most arra kell biztatni, hogy nyomást gyakoroljon szomszédjára, különösen azért, mert a határszakaszának instabilitása nem lehet Peking érdeke.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun napilap nem számít arra, hogy Kína lépéseket fog tenni a puccsisták ellen:
„A mianmari tábornokoknak csak az USA és az EU új szankcióitól kell félniük. Kína mindinkább nyomul előre Ázsiában, az USA pedig visszavonulóban van, a befolyása is gyengült. Ez már más országokban is megfigyelhető, például Thaiföldön, Kambodzsában vagy a Fülöp-szigeteken.”
Navalnij melletti tüntetők (Fotó: Olga Maltseva/AFP)
