Jogi védelem nélküli, idegengyűlöletnek kitett migránsok

A koronavírus-járvány elterjedése folytán a Szerbiában tartózkodó migránsoknak egyre nehezebb a helyzetük. Nem kapnak megfelelő támogatást, nem jutnak hozzá a szükséges információkhoz és a kellő jogi védelem sem biztosított számukra. A migránstáborokban a megfelelő tisztálkodási szükségletek kielégítéséhez és a betegellátáshoz kellő feltételek nincsenek biztosítva. Az idegengyűlölettel, a hátrányos megkülönböztetéssel és a határról való erőszakos visszatoloncolásokkal továbbra is napi szinten szembesülnek. A legnagyobb nyomásgyakorlás az ország északi részén tapasztalható.

Beszélgetőtársaink szerint a magyar, a román és a horvát határról történő kényszerű visszatoloncolások mindennaposakká váltak, „a migránsok illegális kitoloncolása fizikai erőszakkal jár, ami veréseket, esetenként súlyos testi sérüléseket jelent”.

Elmondásuk szerint hirtelen megnőtt az idegengyűlölet szintje a társadalomban. Egyre nagyobb a feszültség a helyi lakosság között. Főként északon tapasztalható ez, aminek folytán a határ menti övezetben élők védtelennek érzik magukat, mert hiányzik az illetékes intézmények megfelelő reakciója az adott problémára.

Jelenleg körülbelül hatezer menedékkérő és migráns személy tartózkodik a menedékkérőket befogadó központokban és a befogadó állomásokon, és mintegy kétezerre tehető azok száma, akik a befogadó központokon kívül, magánszállásokon vagy szabadon tartózkodnak.

A szerbiai migránsok védelem és támogatás nélkül

Jovana Vinčić, a Menedékjogot Kérők Védelmével és Segítésével Foglalkozó Központ (APC/CZA) munkatársa elmondta, hogy a koronavírus-járvány elterjedése miatt a Szerbiában tartózkodó migráns személyek kiszolgáltatottá váltak. Mivel egyébként sem állnak rendelkezésükre a megfelelő információk, a szükséges védelem és a kellő támogatás, a járvány elterjedése még sebezhetőbbé tette őket, mert a táborokban nem tudják biztosítani a járványügyi előírásoknak megfelelő feltételeket és a szükséges betegellátáshoz való hozzáférést számukra.

„A táborokban nincs elegendő hely azoknak, akik hazánkban tartózkodnak. Ezt mutatja az országunk északi részén fennálló helyzet is, ahol tele vannak a táborok, és sok migráns tartózkodik kint a táborok környékén, szálláshely és kellő tisztálkodási, táplálkozási és szociális védelmi feltételek nélkül” – mondja Vinčić, aki hozzátette, a Szerbiában lévő migráns személyek nincsenek kellően felvilágosítva a saját jogaikról, az elszenvedett erőszak és a bántalmazás jogi keretek közé való terelésének módjáról, illetve a visszaélések, a diszkrimináció és az erőszak feljelentésének módjáról és működési elveiről.

„Jogi segítség nélkül nagyon nehéz menedékjoghoz jutni, illetve teljesen lehetetlen. A szerbiai menekültek jelentős része nincs bejegyezve, ezért az alapvető jogaikhoz való hozzáférés sem adott. A humanitárius szükségletek szintén kifejezettek, mivel a legtöbb táborban problémák vannak a meleg víz, a megfelelő táplálkozás, a tisztálkodási feltételek, a fűtés, a meleg ruhák, a mosoda és az betegellátáshoz való hozzáférés biztosításával” – mondja Vinčić.

A migránsoknak pszichológiai támaszra, megértésre és megerősítésre is szükségük van, a közösségbe való bekapcsolódásra, a közösség életébe való bekapcsolódáshoz szükséges támogatásra, a kultúránkkal, a szokásainkkal, a nyelvünk tanulásával kapcsolatos információkra és tanácsokra, fűzi hozzá Vinčić.

„Minden jel arra utal, hogy a migráció kezeléséhez való probléma megoldására nem létezik stratégia, nincsenek felmérések, nincsenek tervek és hosszú távú, fenntartható megoldások, mindent ad hoc módon oldanak meg. Hiányzik az akarat, hogy a menekülteket bekapcsolják a helyi közösség életébe, folyamatosan azzal szembesülnek, hogy el innen.”

Vinčić állítása szerint, mintegy hatezer menedékkérő és migráns tartózkodik a szerbiai befogadó központokban, és körülbelül nyolcezren lehetnek a rendszeren kívül. Sokan hostelekben, embercsempészek szállásain, nagy részük pedig a szabadban tartózkodik. A legnagyobb nyomás az ország északi részén tapasztalható.

„A menekültek napi szinten érkeznek Észak-Macedónia, Bulgária és Albánia irányából. A magyar, a román és a horvát határon mindennaposak a visszatoloncolások. A szíriai menekültek számának növekedése észlelhető, de még mindig az Afganisztánból menekült emberek száma a legnagyobb. A többségük férfi, de nők és gyerekes családok is vannak, akik leginkább a táborokban tartózkodnak, de csapataink mindennap találkoznak velük az északi határ közelében, a szabadban is. A nők és a gyerekek aránya körülbelül 15-20 százalék” – nyilatkozza Vinčić, aki hozzáfűzi, hogy kollégái a szabadkai irodából rendszeresen járják a terepet, ellátogatnak mindenhova, ahol az északi határ mentén menekültek vannak és tájékoztatást nyújtanak a migránsoknak. Ugyanakkor figyelemmel kísérik a határokon elkövetett erőszakot, segítenek a menekülteknek belépni a rendszerbe, hogy minél előbb gyakorolni tudják az egészségvédelmi és a szociális védelmi jogaikat.

„Tapasztalataink szerint, nagyon nehezen jutnak be a Szerbiai Menekültügyi Hivatal által fenntartott menekülttáborokba, illetve nem is érzik biztonságban magukat ott. A szabad ég alatt tartózkodnak, és hetekig, hónapokig próbálkoznak bejutni az Európai Unióhoz tartozó valamelyik ország területére.  Több százan vannak a határ Szabadka-Horgos-Magyarkanizsa szakaszán. Főként a kisebb-nagyobb, határ menti, lakott területek közelében tartózkodnak.”

Vinčić elmondása szerint a polgárok gyakran fordulnak hozzájuk olyan kérdésekkel, hogy kinek a joghatósága alá tartozik a migránsok elhelyezése, hogyan tudnának segíteni nekik, vagy hová lehetne küldeni a menekülteket, de az is érdekli őket, hogy hogyan tudják megvédeni önmagukat és a vagyonukat.

„Évek óta tapasztaljuk, hogy senki sem tesz semmit polgáraink tájékoztatása és a fennálló feszültségek enyhítése érdekében. Az országunk északi részén élő lakosság sérült emberekkel találkozik, akiket erőszakkal toloncolnak vissza hazánk területére, védelem, pénz, megfelelő reakció és a rendszer támogatása nélkül. Ilyen helyzetekben a polgárok is védtelennek érzik magukat, mert hiányoznak az intézményektől érkező válaszok, nincsenek biztosítva a feltételek az ott tartózkodó menekültek befogadásához” – emlékeztet Vinčić.

Erőszakkal toloncolják vissza a migránsokat a határokon

Ksenija Lazić, a szabadkai Helyi Menekültügyi Kezdeményezések aktivistája portálunknak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a migránsok számának növekedése a Szabadka körüli határ menti szakaszon a járvány miatt bevezetett rendkívüli állapot után és 2020 december vége közötti időszakra tehető. Ez főként a vasútállomás környékén tapasztalható, ahol az emberek a sínek mentén lévő elhagyatott épületekben és a szabad ég alatt tartózkodnak.

„Szabadkán jelenleg 120 ember van a szabad ég alatt, akik Afganisztánból jöttek. Ezeket az embereket jóformán naponta igazoltatja a rendőrség. Elmennek a tartózkodási helyükig, majd elirányítják őket a szabadkai táborba, ahol a Szerbiai Menekültügyi Hivatal egy ilyen akció után eltávolítja őket a táborból” – mondja Lazić.

„A rendőrség naponta állítja meg a migránsok nagyobb csoportjait a város központjában. Gyakran megfélemlítik őket, visszazavarják a táborba, vagy elszállítják őket mintegy 30 kilométerre Szabadkától, ahonnan aztán a menekültek legtöbbször visszatérnek ugyanoda”, fűzi hozzá Lazić.

„Egyre gyakoribbak a rendőri akciók, a migránsok megállítása, vagy a táborba való visszahurcolásuk, amennyiben üzletek előtt találkoznak velük. Emiatt a mozgásszabadságuk korlátozása általában sokkal nagyobb, mint az előző időszakban. A szabadkai betegellátáshoz való hozzáférés is nagyon nehéz, ha az embereknek nincsen regisztrációs igazolásuk a táborban. A szabadban tartózkodó emberek általában visszamennek Belgrádba, ha légzőszervi megbetegedésekre utaló tüneteket észlelnek. Elmondásuk szerint ott könnyebben jutnak információkhoz és sürgősségi betegellátáshoz” – magyarázza Lazić.

Jovana Vinčić elmondása szerint a migránsok illegális kitoloncolása túlzott erőszakkal jár. Mintegy 150 menekültet toloncolnak ki naponta az ország északi részén, akik közt vannak nők és gyerekek is.

„Testi erőszakot verések, egyes esetekben súlyos bántalmazások alakjában tapasztalunk. A migránsok olyan hátsérülésekről számolnak be, amelyektől nem tudnak később kiegyesedni, illetve a fejen kialakult mély sebekről, ízületi ficamokról, a nyak tájékán történt ütések miatti toroksérülésekről stb. Lelki erőszakot áramütések, kutyák, káromkodások, sértegetések, köpködések, vetkőztetések által történt megfélemlítések formájában láthatunk, illetve a tulajdonukban lévő dolgaik elrablása, elkobzása vagy tönkretétele, és a menekültek várakozása közben történő víz vagy étel fogyasztásának, vagy az illemhely használatának eltiltásakor történt megfosztás során” – mondja Vinčić.

Az illegális kitoloncolások, a fizikai következmények mellett, mentálisan is kihatnak a menekültekre, és az intézmények nem foglalkoznak ezzel sem megfelelően, fűzi hozzá Vinčić, „emberi méltóságuk csorbát szenved, megalázzák őket, lelki sérülések, traumák alakulnak ki, amire itt nem kapnak védelmet.”

Ksenija Lazić elmondása szerint Magyarországon, Romániában és Horvátországban gyakran jogtalanul elveszik és tönkreteszik a migránsok személyes dolgait, mobiltelefonjaikat, stb, sőt a pénzüktől is megfosztják őket.

„A szülők nélküli gyermekek különösen kiszolgáltatottak, akik ugyanúgy a határrendészet által történő erőszakos visszatoloncolás áldozatai. Csapataink alkalmanként olyan 12-15 éves gyerekekkel találkoznak, akiknek már volt részük erőszakos visszatoloncolásban a határrendészet tagjai által. Az afganisztáni személyeket főként Horgosnál és Kelebiánál toloncolják vissza. 2020 folyamán 417 bejelentett afganisztáni visszatoloncolt személyről tudunk, akiknek körülbelül negyede, felnőtt felügyelet nélküli kiskorú személy” – közölte Lazić.

„Ilyen esetekben a helyi szociális központhoz fordulnak, akik viszont ritkán mennek ki terepre, illetve komoly problémákkal szembesülnek a Menekültügyi Hivatal legközelebbi szállásaira történő kiskorúak elhelyezésékor, mert legtöbbször nem tudnak lépni a migránstáborok igazgatóságának elutasító hozzáállása miatt” – teszi hozzá Lazić.

„A fizikai erőszak mellett, amelynek ki vannak téve a kísérő nélküli fiatalkorú személyek, augusztus folyamán Kelebiánál például a magyar rendőrök arra kényszerítettek egy afganisztáni csoportot, akik között 13-16 éves gyerekek is voltak, hogy négy órán át térdeljenek a sárban, esőben. Térdelésük ideje alatt a magyar rendőrök folyamatosan kutyákat uszítottak rájuk és időnként megrugdosták őket, mielőtt visszatoloncolták volna őket Szerbiába.”

Állítása szerint a kísérő nélküli, afganisztáni, kiskorú gyerekek gyakran specifikus körülmények között tartózkodnak az embercsempészek „felügyelete” és irányítása alatt.

A Szerbiai Menekültügyi Hivatal: A migránsok néha nagyon súlyos sérülésekkel érkeznek hozzánk

A Menekültügyi Hivatal médiánknak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a migránsok egy része súlyos sérülésekkel érkezik vissza hozzájuk.

„A sérülések között elsősorban bokarándulások, sarok- és boka törések, térd alatti csontok törése vagy repedése, a térd körüli szalagok és a térd sérülései tapasztalhatóak. Olykor nagyon súlyos sérülésekkel érkeznek”, mondják a Hivatalban.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) január végén arra figyelmeztetett, hogy az Európa határain lévő menekültügyi intézményeket támadások érik, és felszólított a kényszerű visszatoloncolások, valamint a menedékkérők és menekültek elleni erőszak befejezésére, közölte a FoNet.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa aggodalmát fejezi ki Európa tengeri és szárazföldi határain tartózkodó menekültek és a menedékkérők kiutasításának és kényszerű visszatoloncolásának egyre növekvő esetei miatt. A Főbiztos felszólította az érintett országokat a nyomozás megkezdésére és az ilyen akciók mihamarabbi befejezésére, írja a közleményben.

„Folyamatosan érkeznek jelentések az ügynökséghez Európa olyan országairól, amelyek korlátozzák a menedékjoghoz való hozzáférést, visszatoloncolják az embereket országuk területéről vagy vizeiből, és erőszakot alkalmaznak ellenük a határokon” – mondta Gillian Triggs, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának menekültek védelméért felelős főbiztos-helyettese.

Hamis információk és összeesküvés-elméletek

A polgárok egy részének erőteljes migránsellenes uszítása tapasztalható a közösségi hálón. Ez kifejezetten jellemző az Állítsuk meg a migránsok betelepítését nevű Facebook-csoportra, amely április óta több mint háromszázezer tagot számlál. Az ilyen csoportokban és hasonló bulvárlapokban nagy mennyiségű hamis információ kering, amelyek a migránsok elleni erőszakra és üldözésükre szólítanak fel.

Jovana Vinčić szerint nagyon fontos, hogy a hatóságok gyorsan reagáljanak és időben tájékoztassák a polgárokat, mert ez lehet az egyetlen módja a hamis hírek és az összeesküvés-elméletek elleni harcnak

„Ez konkrétan azt jelenti, hogy a szerbiai belügyminisztériumnak információkat kell szolgáltatnia a szerbiai migránsok, menedékkérők és menekültek pontos számáról, az általuk elkövetett szabálysértések és bűncselekmények, valamint a migránsok ellen elkövetett vétségek és bűncselekmények adatairól. Ezeket az információkat nem ismerik a polgárok, nem tájékoztatják őket erről az illetékesek, és ennek következményeként erősödnek a különböző találgatások és manipulációk, ami a migránsellenes radikális mozgalmak növekedését szolgálja.”

Vinčić elmondása szerint fontos lenne, hogy a média beszámoljon a menekültekkel kapcsolatos történetekről és a határokon elkövetett erőszak következményeiről, illetve a menekültek szükségleteiről és a szolidaritásról. Mert nem szabad elfelejtenünk azt, hogy rászoruló emberekről és nem számadatokról beszélünk.

„A világjárvány következményeként a polgárok kétségbe vannak esve, olyan időket élünk, amely bizonytalanságot, aggodalmat és nyugtalanságot szül. Az embereknek valamilyen bűnösökre van szükségük, és sajnos a migráns személyek öntudatlanul is azzá válhatnak, mert nem tudják megvédeni magukat a vádak ellen, problémáikat nem értik vagy nem hallják meg” – mondja Vinčić. Véleménye szerint a polgárok gyakran nem tudják, hogy kik a szerbiai menekültek és migránsok, miért vannak itt, vagy, hogy honnan és miért menekültek el, ugyanakkor a helyi lakosok a legmegértőbbek és a legszolidárisabbak velük, akik rászoruló embereket látnak bennük.

„A polgárok bizalmukat vesztették a menekültekkel foglalkozó intézményekben, mert folyamatosan mást látnak a terepen és a saját környezetükben, mint amit ezek az intézmények nyilatkoznak a médiában. Sajnos a migránsok elleni mozgalmakat, kezdeményezéseket nem szankcionálják kellőképpen, nincs egyértelmű álláspont, és ez teret ad a migránsellenes politika manipulációinak, terjesztésének, és ez által a politikai pontok begyűjtésének.”

Elmondása szerint meg kellene tervezni a menedékkérők bevonásának módját a munkaerőpiacra.

„Szervezetünk évek óta ezt teszi, segítünk a menedékkérőknek és a menekülteknek a munkavállalási engedély megszerzésében, illetve az álláskeresésben, és együttműködünk a munkaadókkal. A munkaadók megkeresnek bennünket, mert kell nekik a munkás. A járvány kezdetéig több volt az olyan munkaadó, akiknek munkásokra volt szükségük, mint azok száma, akiknek van joguk munkát vállalni és személyes munkavállalási engedéllyel rendelkeznek” – emelte ki Vinčić.

„Az előítéletek leküzdése érdekében ajánlatos lenne találkozókat, ismerkedéseket szervezni, hogy meg tudják ismerni egymás történeteit, hogy a helyi és a migráns lakosság találkozhasson” – teszi hozzá Vinčić.

„Nagyon fontos lenne, hogy együttműködés alakuljon ki a helyi iskolákkal, a művelődési házakkal, az ifjúsági irodákkal, az egészségházakkal és a helyi közösség képviselőivel, amin dolgozunk a szabadkai iroda keretén belül is.”

Ksenija Lazić becslései szerint Szabadkán nagyon érezhető a migránsok elleni idegengyűlölet.

„Olyan légkör kialakulásához vezetett az, ahogyan egész éven át a média egy része és a politikusok kezelték a migrációs problémát, amely a társadalom bizonyos szegmenseiben a félelem és a megvetés kialakulását eredményezte. Egyik pillanatban olyan felhívás keringett az interneten, amely felszólította a helyi lakosokat, hogy egyesüljenek és afféle népi járőr formációt alakítsanak ki a migránsok felügyeletére. Az idegengyűlölet hirtelen növekedése tapasztalható, nem csak egyes közösségekben, hanem az egész társadalom szintjén, ami különösen az ország északi részén észlelhető, ott, ahol a legtöbb a migráns” – mondja Lazić.

Ez a hozzáállás érhető tetten akkor is, amikor például a migránsok fodrászszalonokba mennek be, vagy autóbuszokra szállnak, ilyenkor is gyakran megtagadják tőlük a szolgáltatásokat, ami különösen Magyarkanizsán tapasztalható, de Szabadkán is, fűzi hozzá Lazić.

Menekültügyi Hivatal: Csak férfi menekültek tartózkodnak a szabadkai befogadó központban

A Szerbiai Menekültügyi Hivatal nyilatkozata szerint a szabadkai befogadó központban január 12-ig 180 migráns személy tartózkodott, és ebben a központban csak férfiak tartózkodnak.

„A Szerbiában lévő migránspopuláció többsége férfi, a nők és a gyermekek száma csekély a teljes számhoz viszonyítva. A 18 szerbiai befogadó központban jelenleg 6187 migráns tartózkodik”, mondják a Hivatalban.

Ami Szabadkát és környékét illeti, a központon kívül mintegy 260 migráns van, akiknek egészségi állapota túlnyomórészt jó. Köztük nagyon kicsi a nők és a gyermekek száma, magyarázzák a Menekültügyi Hivatalban, azzal, hogy a lezárt határok ellenére is, a nyugati országokba tartó elszánt migránsoknak sikerül is megtalálni a módját útjuk folytatásához.

A Hivatal elmondása szerint a koronavírus-helyzet viszonylag jónak tekinthető. A szabadkai befogadó központban jelenleg nincsen pozitív teszteredményt igazoló eset.

„A koronavírus-járvány első hulláma során, amikor a szerbiai központokat bezárták és rendkívüli állapotot hirdettek ki, a központokban nem voltak vírusfertőzött migránsok. A központok júniusi újranyitása óta az összes központban összesen 27 pozitív teszteredmény volt a migránsok körében. Januárban eddig nem volt újonnan regisztrált eset.”

Minden befogadó központban vannak orvosok, akiknél minden gyanús eset bejelenthető és regisztrálható, és ha kell, további kezelésre is irányíthatják őket, illetve minden központban vannak izolációra kijelölt helyiségek is, derül ki a Hivatal közleményéből.

A BBC szerint Szerbiában 2020 folyamán 984 olyan személy volt, aki kifejezte szándékát, hogy menedéket kérjen. A múlt év elejétől 2020. november végéig 119 ember nyújtotta be a menedékjog iránti kérelmét. 28 személy kapott nemzetközi védelmet (16 menekültstátuszt és 12 szubszidiárius jellegű védelmet). 2008-tól, amikor Szerbiában elfogadták az első menedékjogról szóló törvényt, 2020. november végéig 193 ember kapott nemzetközi védelmet az országban. A menekültek és a migránsok többsége Szerbiát továbbra is tranzitországnak tekinti: ezt mutatják a benyújtott menedékjog iránti kérelmek száma, és a biztosított védelemre vonatkozó adatok is.

Natalija Jakovljević

(Fordította: Lenkes László)

Migránsok Majdány közelében (Fotó: Natalija Jakovljević)