Miután az Egyesült Államokban, majd nem egész két hete a szerbiai állami tévén is bemutatták a Dara iz Jasenovca (Dara Jasenovacból) című filmet, a szerbiai államvezetés mintha felébredt volna egy hosszan tartó álomból. Az államfő és az oktatási minisztérium úgy viselkedik, mintha eddig gyakorlatilag félreoktatták volna a szerb gyerekeket az iskolákban, alig, vagy csak nagyon hevenyészetten beszéltek volna az iskolákban az usztasák II. világháborúban elkövetett gaztetteiről. De ennek vége, így nem mehet tovább, kézbe veszi az állam az irányítást – a jövőben „kiemelt nemzeti jelentőségű” lesz a szerb nyelv és irodalom, a történelem és a földrajz oktatása, kizárólag az állami tankövkiadó könyveit használhatják az iskolákban. Úgy tűnhet, mintha eddig a külföldi tankönyvkiadók által kiadott és használt tartalmak mindennemű kontroll nélkül jelenhettek volna meg.

A Danas napilap szerkesztőségi kommentárjában arról ír, hogy egyáltalán nem meglepő, hogy a film körül kialakult társadalmi vita „átfolyt” oktatási vizekre is.

– A 2022/23-as tanévtől kezdve Szerbia minden iskolájában olyan egységesített tankönyvekből kell oktatni a szerb nyelvet, történelmet és földrajzot, amelyeket „tekintélyes szerzők” írnak, valamint az állami tankönyvkiadó gondozásában jelennek meg.

Így nem történhet meg többé, hogy a történelemkönyvben csak egy sor legyen Jasenovacról, az sem, hogy a tanár erről csak tíz percet beszéljen, ahogyan ezt a hatalmi körökből üzenik, úgy, hogy bele se néztek a most használatban lévő könyvekbe és abba, hogyan zajlik az oktatás valójában.

Az nem vitás, hogy az elnök nem tudja, mi szerepel a programban és a tankönyvekben. A kérdés viszont az, hogy a tanácsadója, aki oktatási miniszterként tegnap még az oktatási reformért felelt, miért nem mondta el neki az igazat.

Miért nem világosította fel a jelenlegi miniszter sem, aki rohant kijelenteni, hogy mindenben egyetért a hatalmi párttal, ezzel is újfent bebizonyította, milyen módon került a szerb oktatásügy első emberének foteljébe.

De mit kellett volna mondaniuk?

Legelőször is azt, hogy az iskolákban nem hallgatják el az igazságot Jasenovacról.

Azt, hogy az összes kiadó könyvében egy mondatnál sokkal több szerepel erről a témáról.

Azt, hogy minden könyvet hazai szerző írt.

Azt, hogy Jasenovac témáját nem csak „átfutják” a tanév végén.

Azt, hogy nem igaz az, hogy külföldi nagykövetségek, a német meg a horvátok a „saját” történelmüket erőltetik a diákjainkra.

Azt, hogy a programok (amikhez a tankönyveknek tartaniuk kell magukat) elfogadása és a tankönyvek jóváhagyása az állam abszolút felügyelete alatt történik.

Azt, hogy a folyamat végén az oktatásügyi miniszter aláírásával garantálja a tankönyvek minőségét.

Meg kellett volna mondaniuk neki, hogy az összes olyan fontos intézmény, mint a SANU és a Matica srpska a Nemzeti Oktatásügyi Tanácsba delegált tagjain keresztül belegyezését adta a történelem új programjaira, amelyekben az említett témákat feldolgozzák.

Fontos lett volna arról is értesíteniük, hogy folyamatban van a szeptembertől használatos új történelem tankönyvek jóváhagyási eljárása.

És, ha már valamin változtatni akart, ezt megtehette volna az elmúlt évek során, nem pedig most kellene a pártja által megfogalmazott és végrehajtott reformot bedönteni.

Meg kellett volna magyarázniuk neki azt is, hogy miért lett háziolvasmányként elfogadhatatlan Ivan Goran Kovačić Tömegsírja, a Dara Jasenovacbólt viszont iskoláskorúak számára is elfogadhatónak tartják.

Ha viszont mindezt elhallgatták előle, akkor mivel magyarázható az, hogy egy szót sem szólnak a vezető hazai történészek, azok, akik egyben a – nem csak az állami kiadó, hanem az „ellenséges”, külföldi könyvkiadók által kiadott – tankönyvek szerzői is.

Vajon a hallgatásukkal azt jelzik, hogy ők akarnak lenni az új „állami”, a haladók méretére „szabott” történelem írói? – teszik fel a kérdést a napilapnál.

Eredetiben ezen a linken.

 

„Értelmetlen és populista”

Milovan Šuvakov, az oktatásügyi miniszter egykori segédje, a Fizikai Intézet munkatársa az N1 tévének nyilatkozva a már említett tantárgyak könyveire vonatkozó változásokat kapcsán kijelentette, egy értelmetlen és populista döntésnek tartja azt.

Arról beszélt, hogy az állam az, aki meghatározza az oktatási tervet és a programokat, valamint olyan mechanizmusa van, amellyel felügyelni tudja a tankönyvek tartalmát, így esélytelen, hogy olyan tartalom kerüljön be a tankönyvekbe, amit az állam ne akarna.

– A változtatás, hogy ki nyomtathat és ki nem tankönyveket, végül csak a Tankönyvkiadó Intézetnek adni engedélyt, ez semmin se fog változtatni. Ez vagy populizmus, amely abból ered, hogy az állam belátta, mennyire népszerű Kavčić kezdeményezése és ők is akarnak egy szeletet a tortából, vagy profitorientált elképzeléseik vannak, ahogy már most is tapasztalhatjuk, hogy közvállalatokból átfolynak eszközök a rezsimhű médiumokba, és más formában is kiemelik a pénzt a költségvetésből. Ez lehet egy plusz indíték – véli Šuvakov, aki arra emlékeztet, hogy a kétezres évek elején liberalizálták a tankönyvkiadó piacot Szerbiában, akkor jelentek meg a privát kiadók, aminek az volt a célja, hogy minőségesebb könyvek kerüljenek a tantermekbe. Ez bizonyos mértékben sikerült is, ma „egy árnyalattal minőségesebbek” a tankönyvek, mondta.

– Az új piaci körülményeknek a költségvetésre káros mellékhatásai is vannak. Az első ilyen, hogy léteznek bizonyos dolgok, amelyeket be kellene tiltani, és korrupciós ügyként kezelni őket, ugyanis a kiadók különböző eszközöket, ajándékokat is bevetettek annak érdekében, hogy meggyőzzék a tanárok, az ő kiadványukat válasszák. Ez nem egy nyílt piac, itt a tanár és az iskola választ, a szülő pedig fizet. Idővel, mivel a kiadókat a nyereség hajtja, megtalálták azokat a trükköket, amelyekkel megnövelhették a tankönyvek árát, és most ott tartunk, hogy nagyon drága a tankönyvcsomag, a szülők nagy részének gondot jelent annak megvásárlása. Másfelől pedig monopolhelyzet alakult ki, a kiadók megerősödtek, van egy jogi személyek csoportja, amely szinte a piac 60 százalékát uralja – nyilatkozta Šuvakov, majd arról is szólt, hogy 2015-ben, a Korrupcióellenes Ügynökség ajánlására meg akarták változtatni a tankönyvkiadásról szóló törvényt. Ennek az lett volna a célja, hogy limitálják a tankönyvek árát, meghatározzák minden könyv maximális értékét, és bizonyos határok közé szorítsák a kiadók nyereségét.

– Különféle nyomásgyakorlással, az akkori német nagykövet kereskedelmi miniszternél tett látogatásával kilobbizták, hogy ne szülessen meg ez szabályzat. 2018-ban újra megváltoztatták a törvényt, és minden olyan szabályozást kidobtak belőle, amely a szülőket volt hivatott megóvni – mondta, majd arra is kitért, hogy egy kiadó 50-100 millió eurós forgalommal számol.

Šuvakov szerint most minden az iskolák és a szülők döntésétől függ.

– Arra számítok, hogy a kiadók nyomást gyakorolnak majd az iskolákra, láthatjuk, már szinte félig fenyegető értesítéseket küldenek nekik, tudatják az iskolákkal, hogy törvényszegést követnek el, ha a Kavčić-féle utat választják, ami ahhoz vezet, hogy megpróbálják átverni az iskolákat. Nem a szülők hozzák meg a végső döntést, a Szülői Tanácson keresztül hathatnak a tanárokra, a döntés az iskoláé, a szülőt viszont nem kötelezhetik arra, hogy megvegye a tankönyvet. Abban az esetben, ha a szülők megegyeznének, hogy nem akarják megvásárolni az iskola által kiválasztott könyvet, senki sem kényszerítheti őket az adott könyv megvásárlására – magyarázta Šuvakov.

A beszélgetésről itt olvashatnak bővebben és nézhetik meg azt.

Illusztráció (Fotó: Archív)