[Tóth Krisztina interjúja a Süddeutsche Zeitung 2021. március 2-i számában Jetzt greifen sie einzelne Menschen an címmel jelent meg. Készítette Catrin Kahlwert, fordította Hegedűs László Oscar.]
Tóth Krisztina 1967-ben született Budapesten, a legjelentősebb kortárs magyar alkotók közé tartozik, több hazai és nemzetközi irodalmi díj birtokosa. Könyvei megjelentek német nyelven is, többek között az Akvárium, a Pixel és a Vonalkód.
Meg tudná magyarázni a német olvasóknak, mi történik most az ön életében? Magyarországon jól ismert az a történet, amelybe belecsöppent, de Németországban még nem sokat tudni róla.
–A Könyves Magazin irodalmi blog felkért, hogy válaszoljak néhány kérdésre. Minden szerző ugyanazokat a kérdéseket kapta: Mit szeret, mit olvas? Egy másik kérdés valahogy így hangzott: A diákoknak előírt kötelező olvasmányok közül melyeket találja problematikusnak, és mely más könyvekkel cserélné le azokat? Tehát a gyermek- és ifjúsági irodalomról volt szó. A művek, amelyeket a magyar iskolában olvasnak, a 19. századi nőképet tükrözik.
Ön megnevezte Jókai Mór 1872-es Az aranyember című regényét, valamint Szabó Magda 1958-as Bárány Boldizsár c. művét, amely egy bariról szól. Mit kifogásol ezekben?
–A nők mindkettőben béketűrőek és elkötelezettek, akik keveset várnak el férjüktől és keveset is kapnak. És ezt szótlanul tűrik. Háziasszonyok, a szolgáló szerepében élnek, amibe a férfiak kényszerítették őket. Ezek a könyvek a klasszikus magyar férfikép kifejezői. A nemi szerepeket mindkét műben igen hagyományosan ábrázolták. Az iskolában a gyerekek gyakran olvasnak ilyeneket, de sokszor anélkül, hogy a tanár elmagyarázná a hátteret, amelyben a mű játszódik.
Úgy érti, hogy a mondanivaló nem érhető el intuitív módon a gyermekek számára?
–Szabó Magda könyvében az apa lecsatolja az övét, amikor kimegy a szobából. Az én kislányom azt hitte, hogy azért, mert talán túl sokat evett. Nem értette, hogy ebben az esetben testi fenyítésről volt szó. Tehát az interjúban a nemi szerepekről beszéltem, és példának fölhoztam egy modern, népszerű művet, Berg Judit meséit, amelyeket alkalmasabbnak tartok. A kislányom szereti a mesekönyveket, amelyekben női hősök szerepelnek, ezekkel tud azonosulni. Az ő korában a kislányok példaképekre vágynak. De a művek, amelyeket a magyar iskolában olvastatnak, a 19. századi nőképet tükrözik.
Az ön interjúját a magyar irodalom elleni támadásként mutatták be a szélesebb nyilvánosság előtt. Mi váltotta ki a szitokvihart?
–Az évente megrendezett Magyar Próza Napján idén Jókai Mór állt a középpontban, akit én bíráltam. Hirtelen mindenfelé idézni kezdték a kijelentésemet, abban az értelemben, hogy én ki akarom tiltani az iskolákból Jókai Mórt az nőképei miatt. Két kulcsszót ismételgetnek: „gender” és „hagyomány”.
A támadás gyorsan személyeskedésbe váltott át. Rengeteg bírálatban azt írták önről, hogy ön nyilván egy rossz háziasszony, hogy senki sem akarja önt feleségül venni, hogy ön buta és csúnya. És még feminista is.
–Akkor és azóta is sokkolt ez engem és egész családomat is. Az Orbán-közeli Magyar Nemzet napilapban jelent meg az egyik első támadás, még mielőtt a többi médium is elkezdett volna foglalkozni a „Tóth Krisztina és a genderkérdés” témával. Ott volt olvasható, hogy én egy senki, egy érdektelen személy vagyok. Hogy csak 15 perc hírnévre volt szükségem. A szerző szerint valószínűleg egy levest sem tudok megfőzni. El tudja képzelni, hogy egy férfi alkotót azzal támadnának, hogy nem tud autót szerelni? És akkor bekapcsolódott Bayer Zsolt, egy ismert arc a tévéből, a Fidesz alapító tagja, akit országszerte antiszemitának és rasszistának tartanak (egyesek), aki durva hangvételéről ismert. Ő nem az írásaimról beszélt, hanem személyemet gyalázta. Hogy festek én, és hogy a csúnyaságom palástolom. Egy szélsőjobbos újságíró Bayer köreiből a 888.hu-n fogalmazott meg egy bizarr állítást: „A Black Lives Matter forradalom láthatóan Magyarországra is begyűrűzött.”
Ön hogyan reagált?
–A honlapom összeomlott a rengeteg szidalmazás és sértegetés miatt. Most egy adminisztrátort kellett alkalmaznom, aki a rasszista és szexista támadásokat korlátozni tudja. A fényképem mindenfelé megjelent. Olyan érzésem van, mintha széttöredeznék. Ez egy rémálom. Jól szervezett, koordinált támadásokról van szó. Taxit kell hívnom, ha valahová menni szeretnék, de leginkább itthon maradok, mert félek. Ha a lányomat az iskolába viszem, megkérek valakit, hogy elkísérjen.
Önnek van egy kislánya, akit a roma közösségből fogadott örökbe. Ő is bele van keverve?
–Nem is először. Fischer Iván, az ismert karmester, aki sokat törődött szociális projektekkel is, egyszer kitalálta, hogy a nemzeti himnuszt elénekelteti különböző énekesekkel, akik között volt egy fogyatékos fiatal nő, egy Down-szindrómás gyermek, egy ápolónő, egy rendőr, egy tinédzser. Mind együtt énekelték a himnuszt, hogy megmutassák, milyen sokszínű is Magyarország. A jobboldali médiumok rögtön reagáltak, és többek között a kislányomat is támadták. Azt mondták rá, hogy kigúnyolta a himnuszt. Ez lenne a liberálisok álma: hogy egy országot hülye gyerekekkel és cigányokkal képviseltessenek, mondták. A sajtókampány után a lányom iskolájában több szülő nem fogadta a köszönésemet. „Áruló” lettem. Most a lányunkat átírattuk egy zsidó iskolába, abban a reményben, hogy ott nem lesz kitéve rasszista megjegyzéseknek és jobban biztonságban érezheti magát.
Nemcsak ön tapasztalta meg ezt. A támadások igen felerősödtek az utóbbi időben. Krekó Péter, a Political Capital Kutatóintézet munkatársa is áldozatul esett egy hasonló kampánynak a kormánypárti médiában, miután kiragadták egy mondatát a járvány leküzdéséről szóló elemzéséből. A migrációkutató Gerald Knaus, néhány brüsszeli politikus, és a milliárdos Soros György szintúgy. De miért indult kampány ön ellen, egy sikeres írónő ellen?
–Én sohasem ártom bele magam a politikába. Nyilvánosan csak az örökbefogadás és a család témában szólaltam meg eddig. De ez a kampány megmutatta, hogy bárki célpont lehet. Az egész egy bonyolult helyzet eredménye: a járvány idején nő a feszültség, a gazdasági helyzet rosszabbodik, az emberek érzékenyebbek a manipulációra és az ilyen időkben még nagyobb szükségük van bűnbakokra. Soros György pillanatnyilag nem jó célpont ehhez, mert nem jönnek a migránsok. De egy nő, aki kimondja a véleményét? Egy feminista?
ön a konzervatív nő- és családmodellt bírálta, melyet a kormány már évek óta igyekszik népszerűsíteni. ön viszont szeretne több modern nőt látni a modern regényekben. Miben áll pontosan az ellentmondás?
–A magyar alkotmány szerint a család hivatalosan egy férfiból és egy nőből áll. A homoszexuálisok többé már nem fogadhatnak örökbe gyermeket. Senki sem kérdőjelezheti meg a hagyományos nemi szerepeket, mert ez most kvázi törvényellenes. Ezt a kampányt már a 2022-es választásokra való tekintettel folytatják. A közéletben nő a feszültség, és a választókat egy ideológiai polgárháborúra készítik föl.
Tart attól, hogy a helyzet tovább romlik?
–Ez már lehetetlen. Száműzött vagyok saját hazámban. Bárki leköphet. Az emberek kutyapiszkot dobnak a postaládámba. Olyan emberek véleményezik irodalmi munkásságomat, akik nem olvasták egyetlen könyvemet sem. A sajtóban azt vélelmezik, hogy talán túl buta vagyok ahhoz, hogy megértsem, amit kritizálok. Már nem követem a híreket, mindenfelé csak elrettentő fotókat látok magamról. Olyan fáradt vagyok. Kitaszítottként élni Budapesten, Magyarországon – ez tesz fáradttá.
Hogyan tovább?
–Sohasem kívánom elhagyni ezt az országot. Szükségem van az anyanyelvi környezetre. De most megéltem, milyen az, páriának lenni. Igyekszem ezt az egész történetet a lányomtól távol tartani, de természetesen nem tudom. A választásokig a helyzet bizonyára romlani fog. Majd meglátjuk, mi fog történni, hogy tudunk-e még itt élni.
Tóth Krisztina válaszol a Könyves Magazin kérdéseire (Fotó: konyvesmagazin.hu)
