Március 16-án futótűzként terjedt el a szerbiai sajtóban a miniszterelnök
kijelentése, amely úgy hangzott, hogy az alsó osztályosok – a felsősökhöz és a
középiskolásokhoz csatlakozva – hétfőtől valószínűleg áttérnek az online
oktatásra.
Másnap nálunk a szokásos rituálé zajlott: a lány kopog az ablakon, beadja a
táskát, és megy a barátnőjéhez. Szerdán is volt a forgatókönyv, azzal, hogy
nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy a beemeléskor egy nagyot káromkodjak,
ami nagyon ritkán szokott megtörténni, de elsőre úgy meglepődtem a táska
súlyán, hogy majdnem kiszaladt a számon egy nyomdafestéket nem tűrő
kijelentés. Azzal a lendülettel, ami kellett az iskolatáska beemeléséhez, rá is
tettem a mérlegre: a táska 5,6 kilót nyomott, ami egy elsős-másodikos
kisgyereknek a teljes testsúlyának egynegyede…

A kormányfő kijelentését illik komolyan venni, s így gondolta ezt a legtöbb tanító néni is, akik szerdán a diákokkal hazaküldték a könyveket. Az ő védelmükben jegyzem meg, minden bizonnyal én is ezt tettem volna.

Szerdán az oktatási miniszter nyilatkozta, hogy a kormány csütörtöki ülésén
eldől, hogy hétfőtől az alsósok áttérnek-e a távoktatásra. Az élet gyorsan rácáfolt
erre a kijelentésre is, ugyanis csütörtökön bejelentették, nem született döntés, de
pénteken majd kiderül, hogyan tovább. És ez valóban bekövetkezett, a döntés
pedig úgy hangzott, hogy: nincs változás, az alsósok továbbra is az iskolában
töltik majd a négyszer harminc perces óráikat.
A járvány és a – néha érthetetlen – szigorító rendelkezések miatt egy szerbiai
átlagpolgár élete egyre jobban kezd szervezhetetlenné és kiszámíthatatlanná
válni. Ilyen helyzetben teljesen felesleges a kormány tagjainak olyan
kijelentéseket tenni, amelyek még nagyobb bizonytalanságot idéznek elő, mivel
ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy még nagyobb legyen a káosz.
Az alsósok a hét elején visszavitték az iskolába a tankönyveket, amelyeket
nemrég hazaküldtek velük, de nem tudni, mennyi ideig lehet majd azokat iskolai
szekrényben tárolni…

Az alsósok egyelőre járnak iskolába (Pixabay)