Régen elengedtem azt a vágyat, hogy a munkámért kitüntetésben részesüljek. Rá kellett jönnöm, hogy azért, ahogyan csinálom, nem jár kitüntetés. Más jár. Kirúgás, meghurcolás, kellemetlen telefonhívások, nyilvános megalázás. De látjuk, Szerbiában vannak hasonszőrű újságírók, akik esetében itt sem állnak meg, halálosan megfenyegetik, esetleg folyamatos rettegésben tartják őket a családjukkal együtt, rájuk gyújtják a házat, vagy egyszerűen lelövik, mint tették Slavko Ćuruvija újságíróval, laptulajdonossal.
Onnan tudom, egyesek számára kellemetlen dolgot írtam meg, hogy a családtagjaim hívnak vagy írnak – olvasták az írásom… Legtöbbször nem mondanak semmi mást, csak azt: olvastalak! És ebben benne van minden. Az, hogy aggódnak értem, az újság sorsáért, az is, hogy úgy gondolják, nem kellett volna, mert megint magamra, az újságra vonom a figyelmet, de valószínűleg egy kis büszkeség miatt is, mert közük van ahhoz, aki azt megírta, ahhoz a laphoz, amely meg meri engedni magának, hogy független maradjon.
Szerencsére olyan helyen dolgozhatok, ahol támogatják azt a fajta újságírást, sőt megkövetelik azt a munkát, amelynek én is a híve vagyok. Vagyis csakis úgy tudtam ezt csinálni, ahogy elvárják tőlem, és nem másként. Pedig dolgoztam olyan helyen is, ahol mások voltak az elvárások, és ha maradtam volna ott, az évek során bezsebeltem volna már egy-két kitüntetést, elismerést, plecsnit.
Éppen a leírtak miatt teljesen meglepett minket a hír, hogy kitüntetésben részesültünk. A Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (Nezavisno Društvo Novinara Vojvodine – NDNV) idei díjazottjai közé bekerült a Családi Kör is: a harminc éve megjelenő hetilap az újságíró-szervezet különdíját a nemzeti kisebbségek nyelvén történő szakmai szabályok szerinti tájékoztatásért kapta.
„A Családi Kör az egyetlen magántulajdonban lévő lap Szerbiában, amely magyar nyelven tájékoztat, és amely már ezt teszi három évtizede. Ezzel a díjjal a szerkesztőség harmincéves, a független szerkesztéspolitikáért folytatott harcát szeretnénk elismerni, amelyet sikerült megőriznie a legzavarosabb években is, mint amilyenek a kilencvenes évek voltak, és őrzi ezt ma is, ebben az össznépi médiasötétségben” – olvasható a Családi Kör méltatásában.
Számomra évek óta a legnagyobb elismerés, amikor az olvasó mondja el saját véleményét a munkámról. Éppen ezért a Családi kör főszerkesztője, Tőke János szavaival elsősorban az olvasóinknak köszönjük meg az, hogy úgy gondolják, szükség van az ilyen újságírásra.
„Nagyon sok ember hatalmas munkájának az eredménye ez a díj, amelyen mindazok osztoznak, akik az elmúlt három évtizedben igyekeztek valamivel hozzájárulni a lap tartalmához. És külön köszönet az olvasóknak, akik életben tartják a legnépszerűbb vajdasági magyar hetilapot.”
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör hetilap április 8-ai számában jelent meg.
