Montenegrónak nagy gondjai vannak a Kínától kapott, ámde visszafizetni nem tudott hitel miatt. Szerbia adóssága Kína irányába GDP-arányosan lényegesen kisebb, de még nagyon sok milliárdot csak ezután fognak elszámolni. Egyáltalán, miért adósodnak el Kínában a balkáni államok és szerepet játszik-e mindebben a korrupció – ezekre a kérdésekre keresi a választ a Deutsche Welle délszláv portáljának összeállítása.

„Nagy kérdés, hogyan fogják befejezni a montenegrói autópályát, hiszen az ország pénzügyi mozgástere jelentősen leszűkült. Önmagukat fojtották meg, most ez a pálya a semmibe vezet” – így kommentálta 2018 nyarán egy meg nem nevezett uniós tisztségviselő a montenegrói autópálya-építést, amelyhez a pénzt Podgorica kínai kölcsönből szerezte. Akkor még senki sem gondolt egy világjárványra, amely gyakorlatilag megszünteti a turizmust és megingatja az idegenforgalomból élő országok gazdaságát. Montenegróban tavaly 15.2 százaléknyit zuhant be a GDP. Összehasonlításképpen: a Világbank adatai szerint Szerbia az 1999-es bombázásokat követően 9.4 százalékos GDP-csökkenést jegyzett.

Podgorica eladósodottsága is rekordokat döntött egy év alatt: a GDP 76.5 százalékáról 103.3 százalékra ugrott. A Kína felé irányuló eladósodottság 640 millió euróra emelkedett ami a GDP 15.3 százaléka.

A 41 kilométer hosszúságú autópálya megépítésére Montenegró Kínától vett fel hitelt évi 2.5 százalékos kamatra.

„Léteznek európai infrastrukturális közlekedési folyosók, ilyenek kiépítésére vonatkozó tervek, melyeket az Európai Unió készített, s amelyek gyakorta megkerülik a Nyugat-Balkánt” – jelentette ki a Deutsche Wellének nyilatkozva Dragana Mitrović, a belgrádi Politikatudományi Kar tanára. „Az unió saját gondjaival volt elfoglalva és teljesen megfeledkezett arról, hogy ezeket az országokat támogatni kell, s hogy a közlekedési, energetikai és kommunikációs infrastruktúra igen jelentős az unió számára is a nemzetközi hálózatba kötés miatt. Amikor azonban meglátták, hogy ezt a teret Kína kitölti, észbe kaptak és bizonyos eszközök lehívásához szükséges csatornákat nyitottak, noha ez igen szerény léptékű tevékenység volt” – tette hozzá.

Goran Radosavljević államtitkárként dolgozott a szerb pénzügyminisztériumban, amikor a 10-es közlekedési folyosó építéséről egyeztettek az Európai Beruházási Bankkal (EIB). „Szerbia államadóssága a GDP 27 százalékát tette ki akkor, a tárgyalások az EIB-bel két évig tartottak. És akkor jönnek a kínaiak és megkérdezik: mennyi kell, mikorra kell? A flexibilitás, amelyet Kína tanúsít a hitelkihelyezéskor, össze sem hasonlítható az Európai Unió hiteleivel, ég és föld a különbség. És akkor a politikusok leülnek, végiggondolják, hogy egyszerűbb Kínától pénzt kérni, ugyan drágább a kamat, de nem nekik kell azt visszafizetni, valamit majd csinálnak belőle, építenek egy utat… Egy szerbiai kisváros lakójának nem lehet megmagyarázni, hogy a kínai hitel drágább, nem érdekli, az érdekli, hogy megépítsék a falujáig az utat” – magyarázza Radosavljević.

Szerbia jelenleg valamivel kevesebb, mint 1.1 milliárd euróval tartozik Kínának, azonban az idei költségvetési módosítás értelmében további 2.02 milliárd euró hitelt kap az ország kínai bankoktól. Emellett a büdzsé szerint Szerbia 2039-ig még legalább 1.1 milliárd eurós kínai adósságot vállalt át, többnyire 2-3 százalék közötti kamattal.

Azonban a költségvetésben még mindig nincs nyoma annak a 3.2 milliárd eurónak, amelyet Szerbia mindenféle közbeszerzés nélkül ítélt Kínának szennyvízvezeték-építésre és a szilárd halmazállapotú kommuniális szemétlerakó megépítésére, annak az egymilliárdnak, amelyet a belgrádi metró építésére kapnak a kínaiak, illetve annak a 165 millió eurónak sem, amelyet a majdani távhővezeték építésére hagytak jóvá kínai cégeknek.

Az összes ilyen projekt az infrastrukturális gazdasági és műszaki együttműködési megállapodáson alapul, amelyet Belgrád és Peking 2009-ben kötött s amelynek értelmében a kínai partner nem fizet ÁFÁ-t, vámot, valamint nem köteles közbeszerzési eljárásokban részt venni.

Kína nem kivétel, gyakorlatilag minden infrastrukturális beruházás államközi megállapodáson alapul, így a legdrágább projektek elkerülik a közbeszerzést, nincs gondjuk a konkurenciára, a nyilvánosságnak nincs betekintése az ügyletekben, senki sem vitatja, hogy szükség van-e az adott beruházásra és annak milyen következményei lesznek: ilyen konstrukcióban épül a Szarajevó felé tartó autópálya (egy Ankarával kötött megállapodás alapján), a Moravai korridor (az Egyesült Államokkal kötött megállapodás alapján), a 11-es korridor (kínai beruházó révén), a Budapest-Belgrád vasútvonal (orosz és kínai megállapodásoknak köszönhetően)…

Felvetődik a kérdés, hogy az ilyen, a nyilvánosság előtt nem igazán átlátható esetekben mekkora tere nyílik a korrupciónak, mutatott rá Dragana Mitrović.

Szerbia tehet róla, hogy engedi az előírások megszegését, mondta Goran Radosavljević, aki arra is rámutatott: több tucatnyi komoly nyugati cég ugyancsak korrupt volt az olyan államokban, ahol hagyták, hogy ezt tegyék, tehát az államnak kell szigorúan venni a saját törvényeit.