– Nincs itt sem majális, sem felkelés, nekünk egyszerűen valami többre van szükségünk: új kezdetre, arra, hogy a szakszervezetek és a munkások egyesítsék az elemi jogokért, a bérekért, a munkavállalók biztonságáért folytatott küzdelmet – jelentette ki május elseje, a munka nemzetközi ünnepe alkalmából Zoran Stojiljković, a Függetlenség szakszervezet elnöke az N1 műsorában, hozzátéve: sokkal, de sokkal többet kellene tenni, ellenkező esetben a küzdelemnek nem lesz eredménye.
„Nem hagyják, hogy leszálljunk erről a körhintáról már három évtizede, amióta megváltoztak a dolgok és amióta afféle szakszervezeti pluralizmus létezik. A szakszervezeti szerveződés hatását nem a frázisok és a jelentések mutatják, hanem a valós állapotok, amelyeket viszont a munka méltóságával lehet körülírni. A szakszervezeti szerveződés akkor eredményes, ha a munkások számára biztosított a tisztességes megélhetés, a munka méltósága, a fizetés, amely biztosítja a kényelmes megélhetést – mindez a dolgozók szinte négyötöde számára puszta álom. Ma az, ha valaki dolgozik, sokszor nem azt jelenti, hogy a munkás a szegénységi küszöb felett van. Mintegy 400.000 dolgozó a bizonyíték erre az állításra” – mondta a szakszervezeti vezető, aki azt is elmondta, hogy sztrájkokkal még külföldön sem lehet egetverő eredménnyel megfékezni ezeket a folyamatokat.
„Mi ma egy kriptodemokratikus államban élünk: a döntéshozatal elemi folyamatait nem tartják tiszteletben, mindannyian részesei vagyunk annak a játéknak, amelyben úgy nevelnek bennünket, hogy az már jó, ha élünk és egészségesek vagyunk, hogy elégedettek legyünk bármilyen fizetéssel. Ez lett az uralkodó álláspont. Minden, a döntéshozatalban való részvételre való törekvést azonnal önigazgatási frázisok pufogtatásával bélyegeznek meg. A két évtizedes válság szinte megölte a szolidaritás és empátia, együttérzés eszméjét, és a túlélés logikáját emelte piedesztálra” – tette hozzá a szakszervezeti vezető.
Ennyi maradt az egykori munkásmozgalmi szervezkedésekből
