Szerbia – pontosabban az állam elnöke, de a kettő közé lassan már nyugodtan tehetünk egyenlőségjelet – úgy döntött, minden eddig, vagy május során beoltott állampolgárát „megjutalmazza” 3000 dinárral. Ez a döntés volt az állam által rendezett vírusvalóságshow felvezetője a héten, folytatódott a nagy bevásárlóközpontokban megszervezett oltással, amely során általában az első száz oltásra jelentkező még egy 3000-5000 dináros vásárlási utalvány is kapott. A bevásárlóközpontokban készült felvételek láttán egy sor kérdés felmerült a közvéleményben, amelyeknek a lényege az „Ennyit érünk?” kérdés. Ha valaki azt mondja, „itt van plusz 20-30-40 euró, tedd meg ezt meg azt”, tényleg elég ennyi ahhoz, hogy az eddig teliszájjal az oltás ellen tiltakozók is beálljanak a sorba az oltásért.
Dejan Ilić a Peščanik véleményportálon a kormány és az államfő felelősségéről ír, felteszi a kérdést, ha valóban a védőoltás az „egyedüli” út a normális élethez, miért nem teszi azt kötelezővé a kormány.
– Nem csak, hogy nem meri felhasználni a hatalmát, és ha szükséges kényszerből beoltatni Szerbia minden lakosát, a kormány még csak az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat sem kötelezi az oltásra. Ahelyett, hogy vállalná a felelősséget az „egyedüli” útért, és bebizonyítaná, hogy teljesen biztos abban, hogy csak az az „egyedüli” út létezik, nem vállalja a felelősséget, és Szerbia polgáraira ruházza át.
Azt, hogy épp a felelősségtől való menekülésről és annak másra történő átruházásáról van szó, a kormány és annak főnökének a legutóbbi korrumpált ajánlása is bizonyítja – mindenki, aki beoltatja magát, 3000 dinár kenőpénzt kap. Tehát, átkozott 3000 dinárért, Vučićot és kormányt is beleértve, Szerbia lakosságának nagy része kész arra, hogy a kormány helyett vállalja a felelősséget és megtegye azt, ami a kormány dolga lenne: döntést hoz az oltás beadatásáról. A kérdés így hangzik: miért olcsóbb a kormánynak 3000 dinárt fizetnie minden beoltottnak az oltás kötelezővé tételénél?
Mi nincs rendben az oltással, ha a kormány úgy fél attól, hogy felelősséget vállaljon az oltóanyagért, mint az emlegetett ördög a szenteltvíztől? Az olvasó emlékezik: kezdetekkor ott állt a döntés, hogy Szerbiában mindenki szabadon dönthet, beoltatja-e magát. Ahhoz viszont, hogy döntést tudjon hozni, tájékozódnia kellene. Ott viszont, ahol szerepelniük kellene az oltásról szóló információknak, mondjuk azon a honlapon, ahol a használatukról szóló engedélyek vannak, nincsenek ott. Már azon az első lépésen látszik, hogy a kormány elmismásolja a felelősségét.
Az olvasó azt is tudja, hogy mielőtt megkapta volna az oltást, aláírta, hogy beleegyezik abba, hogy beoltsák. Ha a vakcina, ismételjük el még egyszer, az „egyedüli” út, mi értelme van a beleegyezésnek? A beleegyezésnek akkor lenne értelme, ha épp arról kellene nyilatkozni, hogy vajon az oltás-e az „egyedüli” út vagy sem. Teljes formájában így hangzana: egyetértek a kormánnyal abban, hogy az oltás az egyedüli út. Egy erről szóló nyilatkozás viszont azt jelentené, hogy valós oka van a kételynek, ezért kell beleegyezést kérni. Ehelyett most van egy korrumpált megállapodásunk 3000 dinárról – írja Ilić, majd az oltási papírokon, az aláírt nyilatkozaton szereplő szövegről szólva leszögezi, a megfogalmazás szerint mindenkinek joga van eldönteni, beoltatja-e magát, és ha nem, amiatt nem kerülhet veszélybe a normál egészségügyi ellátása. De arról is nyilatkozunk, hogy tudomásul vesszük, nem bejegyzett oltóanyaggal oltanak bennünket.
– Nem csalás, nem ámítás. Mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk, sötétben tapogatózunk és osztozunk a felelősségen. Rendben, a „megosztás” nem jó kifejezés, mivel az összes ránk hárul. De ezt így is közlik velünk.
Érdekesek azok a papírok és felelősség körüli játszadozás. Ezekben az is szerepel, kiknek nem szabad és nem ajánlott beoltatnia magát. Például az állapotos és a szülni tervező nők, vagy az erős allergiás reakciókat produkálók vagy vérzési gondokkal küzdők, vagy a legyengült immunrendszerű személyek. Egy másik korban, teljesen megbízható oltóanyaggal, mindenki más beoltottsága ezeken az embereken is segítene. Mások beoltásával ők is közvetett úton védetté válnának.
Az idő viszont a jelen, az oltóanyagokat még tesztelik, minden jel arra utal, hogy nem ártalmasak, azt viszont, hogy mennyire használnak, még meg kell állapítani. Bárhogy is legyen, a kormány és Vučić mindazon alapján, amit tudnak, annak ellenére, hogy azt állítják, az oltás az „egyedüli” út, nem hajlandóak felelősséget vállalni az „egyedüli” útért. Ellenkezőleg, készek arra, hogy 3000-ért letaszítsák azon az úton Szerbia polgárait. Rendben, a „taszít” túl erős kifejezés. Lehet ezt másként mondani? 3000-ért a kormány és Vučić felmenti saját magát az oltási felelősség alól, és mindent az egyszerű (alulinformált) nép nyakába varrnak.
Mindeközben, ahogy ez már lenni szokott a radikálisoknál (legyenek azok újak vagy régiek), diszkriminálnak mindenkit, aki nem kaphat vagy nem ajánlott neki, hogy oltást kapjon. Emellett még az ígéretükhöz sem tartják magukat: „Ha úgy döntenek, nem oltatják be magukat, az nem lesz hatással az önök normál egészségügyi ellátására”. Ugyanis, aki koronavírusos fertőzött lesz és betegszabadságra megy úgy, hogy előzőleg nem oltatta be magát, nem számíthat a betegszabadság alatti térítésekre – fenyeget Vučić és a kormány. A választás szabadságából nem maradt már szabadság sem, választás sem, marad a 3000.
A vakcináció a bizalomról szól. Itt tartunk most. A tudomány és a tények jelentőségüket veszítették. Kizárólag a közvetítők a fontosak. Ők a tudomány és az egyszerű ember között közvetítik a tényeket. Már nem az a kérdés, hogy az egyszerű ember hisz-e a tudományban. A kérdés: hisznek-e az emberek a közvetítőknek. Amikor az olvasó a sajtóban elolvas egy hírt az oltás hatásairól, nem az a lényeg, hogy hisz-e a hatásokban, hanem hogy hisz-e a médiumoknak. Szerbiában jelenleg egyetlen médium van – Vučić. Az olvasónak egy nagyon egyszerű kérdést kell megválaszolnia: hisz-e neki? – teszi fel a kérdést a szerző, aki azt is megkérdi, mire alapozná az ember a bizalmát, amikor kiderült, a járvány alatt számos dologról hazudott a kormány.
Ilić viszont még bízik abban, hogy nem ment el minden a fenébe ebben az országban, és hogy a tudósaink, orvosaink nem játszadoznának egykönnyen emberi életekkel, úgy, ahogy azt a kormány és annak vezetője, Vučić teszi.
– Vegyen most az olvasó egy mély levegőt és tegye fel magának a kérdést: hogyan állnak valójában a dolgok Szerbiában? Ez ma a nettó 3000 dináros kérdés – írja Dejan Ilić.
Eredetiben itt.
Stimuláció vagy diszkrimináció?
Az N1 televízió az Ušće bevásárlóközpontban forgatott az előzetes bejelentkezés nélküli bevásárlóközpontos oltás első napján, amikor 3000 ezer dináros vásárlási utalványt is kapott az első száz beoltott.
Egy idősebb nő azt nyilatkozta a tévének, hogy ünnepnap a mai, ugyanis miután férje elhunyt, egyedül maradt, és ahhoz, hogy újra együtt legyen a gyerekeivel, mindenképp be akarta oltatni magát.
Volt, aki azért nem egészségügyi intézményben igényelte a vakcinát, mert közel lakik a bevásárlóközponthoz, egyszerűbb volt neki így oltóanyaghoz jutnia. Egy másik nyilatkozó a nyaralás tervezése miatt jött el.
Akkor vált igazán esztrád eseménnyé a tömeges oltás, amikor Goran Vesić, Belgrád alpolgármesterének kíséretében beoltották Jelena Karleuša énekesnőt is, aki azt nyilatkozta, hogy az egészségügyi dolgozók iránt érzett tiszteletből, a betegség áldozatául esett kismamák, a megbetegedő gyerekek, az egy éve tartó abnormális élet, a teljes bolygónk stagnálása késztette arra, hogy érzése szerint lehető legjobb módon felhasználja népszerűségét.
A nap (akár a hét) szerbiai médiaeseményévé nőtt oltásnak köszönhetően a kormány egészen hurráoptimista hangulatban van, nagy reményeket fektetnek az anyagi juttatással egykekötött oltási kampányhoz. Ezzel szemben az N1-nek nyilatkozó Milanko Šekler virológus szerint az emberek oktatni kellene, tényeket kellene közölni velük, ezzel lehetséges feloszlatni a tévhiteket.
– Én például sohasem oltatnám be magam, ha úgy érezném, hogy az káros és ezt tényekkel is alá tudom támasztani, nem tenném meg 1000, de 10 000 euróért sem, ezért számomra nem világos, hogyan gondolkodnak azok az emberek, akik úgy érzik, néhány ezer dinárral meg tudják majd változtatni a lakosság vélekedését – véli a virológus.
De akkor miért döntött úgy az állam, hogy a beoltott lakosait anyagi jutalomban részesíti? Ez a pénz ösztönöz vagy megkülönböztet? – teszik fel a kérdést a tévénél.
– Vannak, akiknek nincs szükségük erre a 3000 dinárra, de vannak olyanok is, akiknek sokkal nagyobb állami támogatásra lenne szükségük ennél a 3000 dinárnál, ezért úgy érzem, ez a döntés emberijogi szempontból nem megfelelő – nyilatkozta Vladica Ilić a Belgrádi Emberijogi Központ képviselője.
Vladimir Vučković, a Fiskális Tanács egykori tagja úgy érzi, a támogatás valóban megterheli a költségvetést, de ha az a cél, hogy minél több ember hozzájusson az oltáshoz – nem is annyira értelmetlen, mint néhány ezt megelőző.
– Ha tudjuk, hogy a tavalyi 100 eurós, az idei 30+30 eurós segítség nem jó, teljesen célt tévesztett, és ha ezekkel összehasonlítjuk ezt, az oltásért járó 3000 dinárost, akkor láthatjuk, lényegébe véve két különböző dologról van szó, teljesen más a megközelítésük, a céljuk, és ilyen értelemben a 3000 dinár jobb döntés azoknál, amelyek ezt megelőzték – értékelt Vučković.
Bővebben, eredetiben ezen a linken.
Első nap 3000, a másodikon 5000 dináros vásárlási utalványt járt az oltásért legkorábban sorba állóknak (Fotó: Nova.rs)
