„Az elhízottság sokszor súlyosabb tényező, mint a krónikus betegségek”

A koronavírust súlyosabb tünetekkel átvészelő betegek jelentős részénél több hónapig is eltartó tünetek és komolyabb szövődmények jelentkezhetnek. Leginkább a krónikus betegek és az elhízott személyek érintettek. Akik viszont enyhébb tünetekkel vészelték át a betegséget, azoknál nincs hosszú távú következmény, még az immunrendszerrel kapcsolatban sem, magyarázta portálunknak néhány tüdőgyógyász szakorvos.

A leggyakoribb hosszú távú panaszok a légszomj, a köhögés, a gyengeség, a mellkasi, izom- és ízületi fájdalmak, az erőnlét vesztése és az edzés vagy testmozgás utáni láz. Emellett létrejöhetnek olyan szívritmuszavarok, mint a szívverés kihagyása vagy magas pulzusszám nyugalmi állapotban és olyan neurológiai problémák, mint a memória- és koncentrációs zavarok, illetve szédülés.

A leggyakoribb életveszélyes szövődmények a „tüdőfibrózis és a tüdőembóliát, agytrombózist, sőt olykor agyvérzést is okozható trombózisok”, figyelmeztetnek a szakemberek.

Külön hangsúlyozzák, hogy az elhízás gyakran rosszabb prognosztikai tényező, mint egy krónikus betegség, illetőleg hogy a betegség súlyos tünetei elleni leghatékonyabb megelőzés – a vakcina.

A kétoldali tüdőgyulladásos panaszokkal járó fertőzésben szenvedő szabadkai lakosok tüneteikről és a betegség szövődményeiről nyilatkoztak portálunknak.

A páciensek jelentős részének hosszú távú tüneteik voltak a betegség után

Dr. Dragana Jovanović, tüdőgyógyász-onkológus szubspecialista, az Összefogás a koronavírus ellen kezdeményezés tagja, portálunknak elmondta, hogy a koronavírusban szenvedő betegek javarészét a felépülés mértékének egyértelmű értékelése nélkül engedték ki a kórházakból. A korábbi tapasztalatok szerint a betegek jelentős részének hosszú távú tünetei vannak a betegség után. Bizonyos adatok alapján a volt páciensek 30-50 százaléka tapasztalt olyan szövődményeket, amelyek több hónapig is eltarthatnak.

„Nagyon fontos lenne szisztematikusan figyelemmel kísérni a betegeket, különösen miután elhagyták a covid-kórházat. Az alapján időben felismernénk a tartós következmények csökkentésének egyik módjaként ismert, fizikai rehabilitációs intézkedések szükségességét. Mindenekelőtt a légzőszervi tünetekkel kapcsolatos rehabilitáció miatt, de a további orvosi vizsgálatok szükségessége okán is, az új, esetenként életveszélyes szövődmények megállapítása érdekében „- véli Jovanović.

A legjelentősebb életveszélyes szövődmények a betegség felépülésétől számított néhány hónapon belül jelentkezhetnek, leggyakrabban az első 3-4 hónapban.

„A leggyakoribb ilyen betegségek a tüdőfibrózis és a trombózis, amelyek tüdőembóliát vagy az agyi erekben kialakult trombózist okozhatnak, sőt agyvérzéshez is vezethetnek. Ha csak perifériás trombózisról van szó, egy kórházi antikoaguláns kezelés is elegendő. A fizikoterápia és a rehabilitáció nagyon fontos közvetlenül a gyógyulás utáni időszakban. Mindenekelőtt a légzőgyakorlatok végzésére kell összpontosítani, hogy a tüdőben kialakuló, maradandó hegeknek ne legyenek olyan következményei, amelyek fibrózisok kialakulásához vezethetnek. Ellenben néhány százalékban, körülbelül az esetek tíz százalékánál, előfordul, hogy a gyógyulás után további elváltozások alakulnak ki, súlyosbodik az állapot és progresszív tüdőfibrózist eredményez, amely invaliditáshoz vezet”- állítja a beszélgetőtársunk.

A legtöbb beteg szépen gyógyul, a szövődmények az esetek kisebb százalékában fordulnak elő, mondja Jovanović. Szerinte még mindig nem állnak rendelkezésünkre eléggé pontos, megbízható adatok, és az említett tünetek hosszú távú hatása még mindig nincs megfelelően meghatározva.

Az orvos asszony szerint a legsúlyosabb, hosszú távú szövődmények szerencsére ritkábban fordulnak elő, ám különböző szerveket érintenek, elsősorban a légzőszerveket. Ez légzőszervi rendellenességekhez és tüdőkárosodáshoz vezet.

„A koronavírus hosszú távú szövődményei a légszomj, a köhögés, a gyengeségérzet, égő érzés vagy nyomás formájában tapasztalható mellkasi fájdalom, az izom- és ízületi fájdalmak, az erőnlétvesztés, a fáradtság és a hőhullámok érzése. Ezek mellett láz vagy hidegrázás, elsősorban fizikai megterhelés vagy testmozgás után, és olyan szívritmuszavarok, mint az aritmia vagy a felgyorsult nyugalmi pulzus, illetve különféle neurológiai problémák, mint például a memória- és koncentrációzavar, valamint szédülés „- magyarázza az orvos.

Az elhízás veszélyesebb tényező, mint a krónikus betegségek

Dr. Jovanović arra figyelmeztet, hogy a legtöbb páciens a 40–60 évesek közül való, de egyre több a fiatal beteg.

„A betegek közül néhánynak súlyos a klinikai képe, különösen, ha elhízottakról van szó. Az elhízás gyakran rosszabb prognosztikai tényező némely krónikus betegségeknél is. A betegség tünetei a fiatalabb pácienseknél is legtöbbször légzőszervi, mint pl. a köhögés és a légzési nehézségek, emellett néha napokig tartó láz és általános rossz közérzet, valamint orrmelléküreg-gyulladásra emlékeztető tünetek, illetve ízérzés- és szaglászavarok is észlelhetők. A fiatalabbaknál ugyanúgy kialakulhatnak hosszú távú tünetek, mint az idősebbeknél”, mondja Jovanović.

A szakorvos arra figyelmeztet, hogy a koronavírus utáni tüdőfibrózis egyre gyakoribb szövődmény lesz a jövőben. Ez egy olyan probléma, amellyel az orvosok és a betegek egyre gyakrabban szembesülnek majd, miközben a korábbi koronavírusok (SARS1 és MERS) járványai során, a vírus utáni fibrózis és a fiziológiai károsodások előfordulásához kapcsolódott.

„Kétségtelen, hogy átfogóbb vizsgálatokra van szükség a koronavírushoz kapcsolódó olyan, szervkárosodások gyakoriságának a megállapításához is, mint például a szív- és érrendszeri szövődmények, tekintettel az eddig megállapított rendellenességekre” – mondja Jovanović. Ezek az eredmények felvetik a koronavírusban szenvedő betegek strukturált ellátásának szükségességét is. A tüdőre gyakorolt ​​hosszú távú hatások megfigyelése arra is ösztönözheti a szakorvosokat, hogy a tüneteket és az esetleges tüdőkárosodást korábban kezeljék a betegség alatt, illetve hogy átformálják a betegek tanácsolásának módját, teszi hozzá a szakorvos asszony.

További információkért figyelmükbe ajánljuk Dr. Dragana Jovanović koronavírusról írt könyvét, amelyet a Légző- és Palliatív Orvostudomány Oktatási Központjának honlapján találnak meg.

 A koronavírus hosszan tartó változata utáni elengedhetetlen rehabilitáció

Dr. Jovanović szerint a fizikális gyógyászatnak és a rehabilitációnak kulcsfontosságú szerepe van a betegek légzési szövődményeinek megakadályozásában a koronavírus tüdőre gyakorolt hatása után. Emellett a funkcionális képességek helyreállításában is fontos, és nem utolsó sorban lényeges lelki támogatás is.

„A betegség után jelentősen csökken az immunitás. Ennek oka főként a kórházakból elbocsátott betegek nagymértékű izomgyengesége, valamint az általános rossz állapotuk és az átélt nagyfokú stressz. Emiatt kell a betegeket megtanítani otthon végezhető, fizikai és légzésgyakorlatokra. Ezek  testileg-lelkileg megerősítik és helyreállítják az önbizalmat a páciensnél”, mondja Dr. Jovanović.

Az orvosnő hozzáteszi, hogy mindenképpen fontos továbbra is vitaminokat szedni, különösen azoknak, akiknél súlyos klinikai formát eredményezett a betegség és kórházba kerültek. Mindezt a megfelelő diétával, sétával, könnyű, illetve olyan könnyebb gyakorlatokkal kiegészítve, amelyeket az erőfeszítés érzésének határáig tudunk végezni, majd idővel fokozatosan növelhetjük.

Dr. Jovanović hangsúlyozza, hogy a leghatékonyabb védekezés a vírus súlyosabb formája ellen kétségtelenül – a vakcina.

 Szlovénia: A pulmonológiai szövődményeket azonnal észlelik

Dr. Srđan Lukić tüdőgyógyász nyilatkozott portálunknak a koronavírus utáni hosszabb távú tünetek kezelési módjáról Szlovéniában.

Itt mindenki, aki kórházba került, később rendszeres ellenőrzésre jelentkezik, és a légzési nehézségek általában fokozatosan csökkennek, ezért elvileg csak egy kis türelemre van szükségük, mondja az orvos.

„Mi leginkább a röntgenfelvételeken és a CT-vizsgálatokon tudjuk észlelni a járvány lehetséges következményeit, ám ezeket a páciens nem érzékeli különösebben, mivel ezek nem súlyosabbak azoktól a tünetektől, amelyeket a beteg már eleve érzékel a tüdőgyulladás kezelése alatt. Azok, akiknek nem volt tüdőgyulladásuk és nem kerültek kórházi kezelésre, ritkán vannak pulmonológiai szövődményeik,” hangsúlyozza az orvos.

Elmondása szerint, egyes szövődmények az akut fázis kezelése során alakulnak ki, ám némely szövődmény a kezelés után, később is jelentkezhet.

„A tüdőgyógyászati szövődményeket még a kezelés során észleljük, amikor még a kórházban fekszenek a betegek, és ezeket a megfelelő módon kezeljük is. Emellett vannak információink bizonyos számú páciensről is, akiknek kardiológiai szövődményeik vannak”, mondja Lukić.

Az orvos kiemeli, hogy a fiatalabb betegek is általában a legkisebb erőfeszítés következtében is gyorsan elfáradnak és gyengének érzik magukat.

„Ez a koronavírussal járó tüdőgyulladás kezelése után várható is. Mi még a kórházban felhívjuk a figyelmüket erre, mivel némelyik páciensnél ez több hónapig is eltarthat. Azt tanácsoljuk nekik, hogy ne kezdjenek rögtön kemény erőfeszítéssel járó aktivitásokba, hanem fokozatosan tegyék ezt”, mondja Lukić.

 A szerbiai páciensek feleslegesen kapják a rengeteg antibiotikumot, gyógyszert és étrend-kiegészítőt

A tüdőn jelentkező következményeket sikeresen kezelik, és többségüknél egy, vagy másfél hónap múlva meg is szűnik a szövődmény, mondja Lukić. Elmondása szerint van néhány olyan beteg is, akiknél visszafordíthatatlan elváltozásokat észlelnek. Ezek általában nem befolyásolják jelentős mértékben a tüdő működését, de nem tudni, hogy ez megmarad-e ezen a szinten vagy előrehalad, amit csak később tudhatunk meg.

„Van, akiknél jelentős mértékben aktiválódik az immunrendszer az akut fázisban. Ez olykor a kezelés után egy-két hónapig sem tud visszaállni. Némely esetekben gyakran regisztrálnak másodlagos bakteriális szuperfertőzést is az intenzív és félintenzív terápia során. Ez tovább bonyolítja a helyzetet, és hosszú távú következményei lesznek az egész szervezetre”, magyarázza Lukić doktor.

A doktor elmondása szerint, az enyhébb klinikai képet mutató betegek terápiaként csak D-vitamint és esetleg paracetamolt kapnak.

„Az egy külön történet, hogy Szerbiában a betegeknek feleslegesen adnak egy tonna antibiotikumot és több tonna egyéb gyógyszert és étrend-kiegészítőt. Más a helyzet azoknál, akiknek enyhébb tüdőgyulladásuk van és oxigénre van szükségük, és más a helyzet ott, ahol valamilyen erősebb formájú oxigénpótlásra és lélegeztetőgépekre van szükség. Akiknél enyhe formában jelentkezett a betegség, azoknak általában nincsenek következményeik, még az immunrendszerre sem”, hangsúlyozza Lukić.

Kiemeli, hogy a térségünkben élő legtöbb embernek a kelleténél kevesebb D-vitamin van a szervezetében, és nemcsak télen, amikor nincs napsütés, ám ez a mennyiség így is a legtöbb esetben elegendő.

A D-vitamin bevétele előtt, amennyiben nem a COVID-kezelés akut fázisáról van szó, ellenőrizni kell a D-vitamin szintjét a vérben, és ha alacsonyabb a kelleténél, akkor pótolni kell. És ennyi az egész. A többi vitamin és étrend-kiegészítő legtöbbször a betegek helyett inkább a gyártók és az értékesítők pénztárcáját erősíti”, mondja Dr. Lukić.

Milyen következményekkel szembesülnek a szabadkai páciensek a koronavírus után?

Vinka  M., egy szabadkai hölgy, portálunknak elmondta, hogy nála a koronajárvány első tünetei láz, köhögés és torokkarcolás formájában jelentkeztek tavaly november közepén. Majd egy sikertelen, rövid terápia után, a hónap végén a PCR-tesztjének eredménye pozitív lett.

Később egyik magánklinikán végzett további vizsgálatok során mindkét tüdőszárny gyulladását állapították meg nála. A terápia december közepéig tartott. „A kezelés utáni következmények többnyire enyhe fáradtság és alkalmi mellkasi fájdalmak voltak. Most márciusában pedig hajhullást észleltem, amely kisebb mértékben a mai napig tart. A legyengült immunrendszer miatt április közepén hörghurutot is diagnosztizáltak, és hogy lesz-e még valamilyen következmény ezek mellett, azt majd az idő mutatja meg „- mondja a szabadkai hölgy.

Vinka M. hangsúlyozza, hogy időközben mindkét adag vakcinát megkapta.

A. H. portálunknak elmondta, hogy kétoldali tüdőgyulladása volt, és két hónapig tartott a felépülése.

„Teljesen kikészített a koronavírus. 14 napig eszméletlenül köhögtem, 39 fokos lázam volt, és az utolsó csepp gyomorsavig kihánytam mindent. És mindettől egyfajta általános gyengeséget éreztem. A köhögés továbbra is tartott, mindaddig, amíg nem fedeztem fel a babérleveles teát, amelytől enyhült a köhögés. De előtte annyira köhögtem, hogy elvesztettem az eszméletemet a köhögéstől. Az volt az egészben a legrosszabb. Tíz napig majdnem egy falat sem ment le a torkomon”, panaszolta A. H.

Elmondása szerint, még nem kapta meg a védőoltást, mert még vannak vírus elleni antitestjei, de a közeljövőben szándékozik felvenni.

„Egy apró figyelmetlenségen múlik minden és a következmények hosszú távúak is lehetnek, sőt egyesek számára végzetesek is „

„2020 december végén a férjemnek 37,5 fokos láza lett, és elkezdett enyhén fájni a feje. Azonnal elszigeteltük egy külön szobában, majd négy nap után a fiunknak is 38 fokos láza és fejfájási panaszai lettek. A férjem este már nem érezte az ízeket és a szagokat, majd mindketten izolációba kerültek”, meséli egy szabadkai hölgy.

Mint mondja, kora reggel jelentkeztek a covid-kórházban, a férje és a fia pozitív tesztet produkált, ő viszont még mindig negatív volt.

„Csak vitaminokat írtak fel nekik, mivel a tüdővizsgálatok eredményei jók voltak. A karanténunk január 10-én ért véget, és semmi tünetem nem volt, csak kissé fáradtnak, de alapvetően egészségesnek éreztem magamat. Majd újra elvégeztem a COVID-tesztet, és az eredmény negatív lett. Január 13-án már én is kezdtem rosszul érezni magamat. Egész nap fájt a fejem, este pedig már nem tudtam felmenni a harmadik emeletre. Olyan érzésem volt, mintha azonnal elveszteném az eszméletemet, és nem volt erőm, mintha mindjárt összeesnék. Furcsa érzés környékezte az egész testem és enyhe mellkasi fájdalmaim is voltak” – meséli J. S.

Ennek folytán mentőt hívtunk, és azonnal a kórházba küldtek sürgősségi ellátásra.

„Azt hiszem, hogy az életemet mentették meg ezzel. Köszönetet is mondok az orvosnak és az ápolónak, akik aznap este ügyeletesek voltak. Amikor tudtomra adták, hogy az eredményeim rosszak, terápiát kaptam és sürgős beutalót a kardiológushoz” – mondja J. S.

Elmondása szerint az ultrahangvizsgálat után a kardiológus megállapította a diagnózist: szívszövetgyulladás, ami után további terápiát kapott.

„Attól kezdve a mai napig nem tudok normálisan működni. Ha fizikailag aktív vagyok, gyorsan elfáradok, megfájdul a bal karom, és néha a mellkasom vagy a bal felső lapockám fáj. Aztán pihenés, fekvés után javulni szokott az állapotom. A kardiológus felügyel rám, feltételezhetően 5-6 hónap múlva javul az állapotom” – mondja J. S.

Szerinte rendkívül fontos hallgatni az orvos tanácsára, és figyelmesnek lenni, mert csak egy apró figyelmetlenségen múlik minden és a következmények hosszú távúak is lehetnek, sőt egyesek számára végzetesek is.

„Bent is mindig viselek maszkot, hacsak nem a családtagjaim vannak a helyiségben. Rendszeresen fertőtlenítem a kezemet. És amikor meglesz a feltétele az oltásnak, vagyis amikor megkapom az orvos jóváhagyását, biztosan felveszem a vakcinát. Hiszek a tudományban és az orvosoknak is, hiszen ők gyakran még a munkájuk során is folytatnak további tanulmányokat és képzik tovább magukat.”

Natalija Jakovljević

Leginkább a krónikus betegek és az elhízott személyek érintettek (Fotó: Piaxabay)

A cikk szerb nyelvű változata ide kattintva olvasható el.