„Írják csak meg nyugodtan, hogy borzasztó volt, azzal nem tévednek”

A szabadkai ócskapiac a térség egyik legnagyobb és legismertebb árupiaca. Az itt dolgozó árusok rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a járvány miatt: nemcsak azzal kellett megbirkózniuk, hogy jóval kevesebb a vásárló, hanem valahogy túl kellett élniük azt az egy hónapos időszakot is, amikor a piacot teljesen bezárták. A vevők nagy része ráadásul (rendes körülmények között) Magyarországról érkezik, a lezárt határok miatt azonban ez hosszú időn keresztül lehetetlenné vált számukra. Habár a piacot üzemeltető Tržnica piacigazgatóság kedvezményt biztosított a piaci standok bérlésére, mindent összevetve katasztrofálisnak ítélik meg az árusok a tavalyi évet.

A kisbajmoki Árupiaci Központ (ismertebb nevén az ócskapiac) az egyik legfelszereltebb árupiac Vajdaságban: mintegy 1.500 stand és 200 magántulajdonban levő pult alkotja. A megvásárolható áru széles választéka vevők ezreit vonzza ide egész Szerbiából is, a vásárlók legnépesebb csoportját viszont a Magyarországról érkezők jelentik. A piacon kizárólag nyilvántartásba vett személyek – vagyis regisztrált vállalkozók, iparosok, kereskedők és mezőgazdasági termelők – árulhatnak.

A Magyarországról érkező vevők hiánya okozza a legnagyobb gondot

Az árusok többsége nem szívesen nyilatkozott lapunknak, és azt sem szerették volna, hogy képeket készítsünk róluk. Szinte mindenki csak rázta a fejét és azt mondta: „Írják csak meg nyugodtan, hogy borzasztó volt, azzal nem tévednek.” Néhányan viszont, nevük elhallgatását kérve, meséltek nekünk az élményeikről. Szerintük 2020 áprilisa volt a legnehezebb időszak, hiszen ekkor, a lezárások idején, a piac sem működött. Az árusok továbbá több mint egy éve várják a magyarországi vásárlók visszatérését is.

„A tavalyi évben drasztikus mértékben esett vissza a forgalom. Kilencven százalékkal kevesebben jöttek a piacra, a standok üresen álltak, az árusok fele fel is mondta a bérletét. Magam sem tudom, hogy vészeltük ezt át. Azt a kis tartalékot, amink volt, feléltük ekkor“, meséli K.L., aki szezonális ruházati cikkeket árul a piacon.

Elmondása szerint hatalmas nehézségekkel néztek szembe az üres piac és az óriási költségek miatt.

„A kisvállalkozások nagyon rosszul jöttek ki ebből az egész helyzetből. Hiába voltak kitartóak, most a nullán állnak, vagy rosszabb esetben annál is rosszabbul. Én ezért is támogatom az oltás felvételét, hogy minél előbb javulhasson a helyzet és visszatérhessünk a járvány előtti élethez“, mondja K.L.

Az árus úgy látja, az idei május második hétvégéje valamelyest feljavította a forgalmat, de arra számít, a helyzet hamarosan még jobbra fordul majd. Kiemeli azt is, hogy a Tržnica piacigazgatóság kedvezményes összegen tette lehetővé a standok bérlését, ami persze egy kis segítséget jelentett – az árusoknak viszont továbbra is változatlanul kellett fizetniük a különböző adókat és járulékokat.

A szabadkai ócskapiac felülnézetből (forrás: Tržnica Rt.)

„A Tržnica korrekt volt velünk szemben és kedvezményt biztosított, viszont ők is ugyanabban a helyzetben vannak, mint mi. Ez sajnos egy ördögi kör, amibe mindannyian belekerültünk. Nem igazán várhatunk segítséget senkitől; az államtól kapott támogatás minimális ahhoz képest, hogy mekkorák a költségeink“, fejti ki a helyzetet K.L.

Beriša Koszovóból jött Szerbiába feleségével és hét gyermekükkel, és szintén szezonális ruhákat árul az ócskapiacon. Korábban három standot bérelt, de a lezárás idején mindhármat ott kellett hagynia, mert nem volt munkája.

„Nincs miből élnünk. A piacon szerzett jövedelemből tartottuk el a családot, most viszont nincs miből. Valójában főleg a magyarországi vevőktől függtünk, akik ide jártak vásárolni“, magyarázza Beriša és hozzáteszi:

„Mi hálásak vagyunk azért, hogy a piac létezik és reméljük, nemsokára újra feléled majd. A mostani problémával pedig nem csak mi küzdünk, mindenki hasonló cipőben jár.“

A termékek beszerzése a járványhelyzet alatt sem ütközött akadályba, vásárlók viszont alig jöttek

Miloš kozmetikai cikkeket és élelmiszereket árul, amelyeket Magyarországról szerez be. Elmondása szerint a járványhelyzet alatt sem ütközött akadályba az áru beszerzésével vagy a határátlépéssel kapcsolatban.

„Gond nélkül átjutottunk Magyarországra az áruért, ilyen szempontból nem kerültünk nehezebb helyzetbe. A külföldi vásárlók viszont nem mertek átjönni, ez pedig súlyos hatást gyakorolt a munkánkra“, meséli.

A helyzetről Miloš felesége csak annyit mond: „Nehéz, mint mindenütt.“

Magyarországról származó termékeket árusít D.B. is, aki az elmúlt időszakról azt mondja, itt-ott dolgozott, próbálta megoldani a helyzetet, de végülis sikerült túlélnie:

„A tavalyi lezárások idején otthon ültünk, próbáltuk valahogy feltalálni magunkat. A probléma áthidalását annak köszönhetjük, hogy rendelkeztünk valamennyi áruval raktáron.“

Az árusok a járványhelyzet alatt is beszerezték a Magyarországról származó termékeket, vásárlók viszont alig érkeztek a szomszédos országból (forrás: a szerző felvételei)

Egy vesszőfonással foglalkozó árus is mesélt az élményeiről lapunknak. Elmondása szerint már nyugdíjas, de a mai napig kézműveskedik. Az üzletük a lánya nevén van, akivel közösen van egy boltjuk Szabadka központjában is. A legtöbb bevétele azonban sokakhoz hasonlóan neki is a magyar vásárlóktól származott, akik az utóbbi időben szinte egyáltalán nem jönnek át a piacra.

„Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Egyrészt a megfertőződéstől való félelem miatt sem jöttek ki az emberek vásárolni, másrészt pedig pénzük sem maradt. Még arra is gondolniuk kell, hogy ha elkapják a vírust és meghalnak, legyen őket miből eltemetni. Így is sok a kiadása mindenkinek, emiatt a kereslet rengeteget esett vissza. A nép bezárkózott, a vásárlás pedig teljesen megállt“, mondja.

A lezárások idején ő is a megtakarításaiból tartotta fenn magát:

„A nyugdíjamból tettem félre, hogy befektethessek ebbe a munkába. Valamiből meg kell vásárolni az alapanyagot, és ez most nem könnyű, sőt veszteséges is. Az ilyen régi szakmák esetében, mint amilyen az enyém is, nem sokat segített az állam, nem igazán kaptunk támogatást. Igyekszem kitartani és reménykedni, hogy a helyzet még jóra fordulhat a járvány után.“

A kézműves szintén kiemeli, hogy a magyarországi vásárlók hiánya jelenti az egyik legnagyobb gondot, hiszen szavai szerint gyakran több bevétel származott forintból, mint dinárból.

„Mindannyian mínuszba kerültünk. Igyekszem valahogy kitartani és átvészelni ezt az időszakot, de már fogytán az erőm. A fiataloknak képezniük kell magukat és tapasztalatot kell szerezniük ahhoz, hogy aztán pénzhez jussanak. Tapasztalt kereskedőként én először a veszteséget veszem figyelembe, azzal próbálok számolni, és csak utána gondolkodom a nyereségről. Ha a fiatalok elmennek külföldre, ki keresi majd meg a pénzt a nyugdíjakra?“ – teszi fel a kérdést az árus és hozzáteszi, a Tržnica szerinte is korrekt módon járt el:

„Igyekeztek valahogy könnyíteni a helyzetünkön. Én mindig időben fizettem a bérleti díjat, sohasem estem késedelembe – emiatt most nagyobb kedvezményt is kaptam“, meséli.

„Igyekszem valahogy kitartani és átvészelni ezt az időszakot, de már fogytán az erőm” – mondja egy vesszőfonással foglalkozó kézműves. Számos árushoz hasonlóan ő is arra kényszerült, hogy felélje a tartalékait, hiszen bevételhez alig jutott

Az utóbbi hónapokban megnőtt az érdeklődés a piaci standok bérlete iránt

Marina Čović, a Tržnica Részvénytársaság PR-részlegének munkatársa úgy látja, a legkritikusabb időszak a tavalyi év áprilisa volt, amikor a piac működését felfüggesztették. Ekkoriban az árusok egy része felmondta a standok bérletét, az utóbbi hónapokban viszont javulás figyelhető meg: egyre többen érdeklődnek a szabad helyek iránt.

„Januárban csaknem 30 piaci standot adtunk ki, ez pedig mindenképp bátorító adat“, mondja Čović.

Elmondása szerint a kisbajmoki Árupiaci Központ pultjainak bérleti díja nagyjából 6.500 és 15.000 dinár között mozog, a vásárlók számának és a forgalomnak a csökkenése miatt azonban kedvezményeket biztosítottak a bérlők számára.

„2020 áprilisában, amikor a piac nem működött, elengedtük a bérleti díj fizetésének kötelezettségét. A rendszeresen fizető árusok számára ezenfelül húsz és ötven százalék közötti kedvezményt biztosítottunk“, foglalja össze.

Čović szintén kiemeli, hogy az elmúlt években a vevők nagy részét a magyarországi vásárlók tették ki, a járványhelyzet miatt azonban nehézkessé vált az utazás, így a szomszédos országból érkezők száma drasztikusan csökkent. Ennek következtében a forgalom is jelentősen visszaesett a piacon. A beoltottak számára lehetővé tett könnyebb határátlépésről szóló döntés azonban szerinte reményre ad okot:

„A járványhelyzet kétségkívül nagy hatással volt az itt dolgozók életére is, de reményeink szerint a helyzet nemsokára javulni fog, a vásárlók pedig visszatérnek a piacra.“

Natalija Jakovljević (Magločistač)

A szabadkai ócskapiac az egyik legnagyobb és legismertebb árupiac a térségben, a széles választék vevők ezreit vonzza ide Magyarországról és a régió más országaiból (forrás: Natalija Jakovljević – Magločistač)

Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.