A szerbiai népszámlálás lebonyolítását 2022 októberére halasztotta el a szerb parlament, a járvány okozta helyzetre hivatkozva. Így a húsz évvel ezelőtti, 2002-es népszámláláshoz hasonlóan ez az összeírás is egy évet fog késni. A hétköznapok szempontjából nem annyira lényeges a tízévenkénti periódus, azonban az adatelemzést és a régebbi összeírások adataival való összehasonlítást bonyolítja a késés.

Az Identitás Kisebbségkutató Műhely a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásának köszönhetően a tavalyi évben egy átfogó demográfiai kutatást végzett a vajdasági magyarság helyzetéről, amely mintegy előrevetíti a vajdasági magyarok 2022-es népszámláláskor várható létszámát.

Vajdaság népessége a 2002-es népszámlálás óta csökken: 2002 és 2011 között 100 ezer fős fogyatkozást könyvelhettünk el. A szerb nemzetiségűek száma is csökkent 32 ezer fővel, azonban arányuk az össznépességen belül növekedett, 65 százalékról 66 százalékra. A magyar nemzetiségűek száma 39 ezer fővel csökkent, össznépességen belüli arányuk pedig 14,3 százalékról 13 százalékra esett vissza. A szórványmagyarság valamivel nagyobb arányú fogyatkozást könyvelhet el, mint a tömbben élő magyarság: az előbbi esetben 15-20 százalékkal csökken a magyarok létszáma tízévente, míg utóbbi esetben 10-15 százalékkal. Ilyen szempontból a vajdasági magyarság területi elhelyezkedéséről elmondhatjuk, hogy mind inkább északabbra és a Tisza mente környékére koncentrálódik. A szórványmagyarság egy-egy településen még „tartja magát”, többségben van, de sajnos nagyon erős az elvándorlás ezekről a településekről (Székelykeve, Torontálvásárhely, Ürményháza, Maradék, Gombos, Bácskertes).

A vajdasági magyarok területi elhelyezkedése, 2011

A vajdasági magyarok területi elhelyezkedése, 2011

A vajdasági magyarság fogyatkozását három okra vezethetjük vissza: természetes fogyatkozás (halálozások és születések közötti különbség), asszimiláció és elvándorlás. Az elvándorlás mértékét nehéz megállapítani, de még megbecsülni is, mivel nincs hivatalosan megbízhatóan dokumentálva. A mértékéről a Családi Kör X. számában olvashattak egy interjút Gábrity Molnár Irénnel. 

[democracy id=29]

A születések száma a vajdasági magyarok körében rendkívül alacsony szinten van, és csökkenő tendenciát mutat: 2011-ben még 2092 magyar gyermek született Vajdaságban, 2019-ben már csak 1601. Ez közel 25 százalékos csökkenés. A nyers születési arányszám, amely 1000 főre vetíti a születések számát, 8 ezrelék környékén van. Ez azt mutatja, hogy szülési hajlandóság is nagyon alacsony a vajdasági magyarok körében.

A halálozások száma is csökken, azonban nem olyan mértékben, mint a születések száma, ami előrevetíti a fogyatkozás folytatódását. 2011-ben 4793 elhunyt magyar nemzetiségű személyt regisztráltak, 2019-ben 4237-et. Ez mintegy 12 százalékos csökkenés. A nyers halálozási arányszám 19 ezrelék körül mozog. 

Egybevetve a születések és a halálozások számát, kijelenthetjük, hogy a természetes fogyatkozás miatt a vajdasági magyarság létszáma évente 2600-2700 fővel csökken. 

Természetes népszaporodás a vajdasági magyarok körében:

Halálozások száma Születések száma Fogyatkozás mértéke
2011 4793 2092 2701
2012 4670 2030 2640
2013 4730 2028 2702
2014 4686 1966 2720
2015 4582 1822 2760
2016 4480 1731 2749
2017 4551 1807 2744
2018 4364 1708 2656
2019 4237 1601 2636
Összesen 41093 16785 24308

 

Az asszimiláció folyamata, hasonlóan az elvándorláshoz, nehezen adatolható objektív módon. Asszimilációs veszteségnek tekintjük, ha valaki élete során nemzetiséget, nemzeti identitást vált, illetve ha valakinek a gyermeke más nemzetiségűnek vallja magát, mint a szülei. Ez utóbbi jelenség teszi érdekessé az etnikailag vegyes házasságokat, mivel bizonyos értelemben hatalmi és társadalmi kérdés is, hogy mely szülő nemzetiségét vallja magáénak a gyermek. Statisztikailag az újszülöttek az anya nemzetiségét kapják meg. Korábbi kutatásokból és népszámlálási adatokból tudjuk, hogy a vegyes házasságokba született gyermekek mintegy 70 százaléka nem a magyar identitást „választja”. Vagyis ha reális képet szeretnénk kapni a magyar etnokulturális reprodukcióról, akkor az éves születések számát 300-500 fővel csökkentenünk kell. Tehát tízévente a vajdasági magyarság mintegy 30 ezer fővel csökken, az elvándorlókat nem számítva.

A nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan a házasságon kívül születő gyermekek aránya is növekszik Vajdaságban. Ennek oka, hogy egyre többen úgy élnek egy háztartásban, párkapcsolatban, hogy nem kötnek házasságot. 1991-ben a vajdasági magyar újszülöttek 10,3 százaléka házasságon kívüli kapcsolatból született, 2002-re ez az arány 18,9 százalékra emelkedett. A legutóbbi 2017-es adat szerint pedig már 30 százalék felett van ez az arány.

A népszámlálások mérföldkövek a demográfiai folyamatok feltérképezésekor. Olyan viszonyítási pontok, amelyek segítségével megbízhatóan elemezhetjük és értelmezhetjük a közösségünk demográfiai állapotát. A legfontosabb kérdések a vajdasági magyarság szempontjából, amelyekre a 2022-es népszámlálás adatai adhatnak választ, hogy hány magyar él vajdaságban, mely településeken, községekben esett vissza a létszámunk, arányunk leginkább. Mennyire sikerül az elvándorlás mértékét felmérni? Illetve hogy hogyan változik a magyarság korösszetétele. Sajnos az éves népmozgalmi adatok alapján semmi biztatót nem mondhatunk el a várt népszámlálási adatokról, hiszen a vajdasági magyarság demográfiai elemzése egyfajta veszteségnarratíva, számbeli és intézményi leépülés dokumentálása.

Vajdasági magyar fiatalok a Durindón és a Gyöngyösbokrétán (fotó: Nagy Róbert/kulturaliskalauz.rs)

A kutatást támogatta:

Bethlen Gábor Zrt Logo