Biden–Putyin találkozó, Lukasenka eltérít egy repülőgépet, a japánok pedig egyre kevésbé kívánják az olimpiát – ezekről írt a héten a világsajtó.
Csúcstalálkozó készül
Kezdjük a világsajtót az amerikai–orosz kapcsolatokkal! Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és amerikai kollégája, Antony Blinken reykjavíki találkozójáról a moszkvai Rosszijszkaja Gazeta ezt írta:
„Bár a két ország még mindig nem enyhült meg egymás iránt, s a két külügyminiszter közös nyilatkozatot sem tett, mindketten optimistának tűntek.”
A Fehér Ház közlése szerint Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács titkára és Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó még hétfőn Genfben egyezett meg az államfői szintű találkozóról főnökeik nevében – közölte a CNN.
A megbeszélésen számos fontos globális ügyről tárgyalnak majd, így a koronavírus-járványról és a különféle regionális konfliktusokról. A felek arra törekszenek, hogy helyreállítsák az amerikai–orosz viszony stabilitását és kiszámíthatóságát – derül ki a Fehér Ház közleményéből.”
Megvan Biden és Putyin találkozójának az időpontja, írja a budapesti Magyar Hang:
„Június 16-án Genfben találkozik a két elnök. Ők ketten már korábban is összefutottak egymással. Biden alelnökként 2011-ben nézett először szembe Putyinnal, ami után kijelentette az orosz vezetőnek: «Nem hiszem, hogy Önnek lenne lelke«.
Az oslói Verdens Gang az amerikai szankciókat tárgyalja:
„A két legnagyobb atomhatalom viszonya feszültebb, mint valaha a hidegháború befejezése óta. Biden amerikai elnök további szankciókról döntött és orosz diplomatákat utasított ki. Oroszország minden ellene felhozott vádat tagad, és a Nyugatot okolja a két oldal közötti feszültségekért. Azonban figyelemre méltó, hogy az amerikai adminisztráció Biden kemény szavai ellenére is jelezte, hogy olyan területeket keres, ahol lehetséges az együttműködése Moszkvával.”
Az EU-kínai beruházási megállapodás sorsa bizonytalan
Az Európai Parlament nagy többséggel leállította a Kínával kötött beruházási megállapodás ratifikálását. A sanghaji Xinmin Wanbao napilap szerint az Európai Parlament nem érti valójában, miről is van szó:
„A beruházási megállapodás nem Kína ajándéka az EU-nak, vagy fordítva. Peking mindig is őszintén támogatta a két fél közötti együttműködést, és reméli, hogy Brüsszel is ugyanabba az irányba fog haladni.
Nyilvánvaló, hogy ki indította el a szankciókat, nevezetesen az EU, amely az USA példáját követte. Az Európai Parlament brutális fellépése azonban nem lesz nagy hatással az Európa és Kína közötti kereskedelemre. A fennálló nézeteltéréseket nem szankciókkal és konfrontációval, hanem kizárólag párbeszéddel és együttműködéssel lehet csak megoldani.”
Angela Merkel másképpen látja a helyzetet, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Angela Merkel kancellár többször is hangsúlyozta, hogy az EU-nak nem szabad az amerikai és kínai felek játszmájának részesévé válnia. Merkel az Északi Áramlat-2 szankcióinak visszavonása után hangsúlyozta, hogy Németország a G-7 csoportban is tárgyalni fog a Kínával szembeni közös álláspontról, hozzátéve, hogy Németország »gazdaságilag rendkívül nagy mértékben kapcsolódik« ehhez az országhoz.”
Határozott fellépések Lukasenka ellen
A Neue Zürcher Zeitung méltatta az Európai Uniót, amely gyorsan és határozottan járt el Lukasenka ellen:
„Alig egy nappal azután, hogy Aljakszandr Lukasenka belarusz diktátor elrendelte, hogy országa egy uniós állampolgárokkal teli repülőgépet eltérítsen, az állam- és kormányfők szankciókat hoztak ellene, miszerint tilos a belarusz repülőgépek átrepülése és leszállása az EU területén. Ugyanakkor Belarusznak egyszerűen túl kevés kapcsolata van az Európai Unióval ahhoz, hogy az EU szankciói megfelelő mértékben destabilizálják ezt a rezsimet.”
A vilniuszi Lietuvos Rytas napilap ezt pedig így látja:
„Litvániában, az EU többi országában és az Atlanti-óceán túloldalán az emberek azon lepődtek meg az utóbbi időben, hogy Fehéroroszországból már nem érkeztek jelentések nagyobb tüntetésekről. Ez azt jelenti vajon, hogy a minszki rezsim nyert és megkapta azt, amit akart?
Lukasenka és emberei nyilvánvalóan más nézeten vannak, amikor ilyen demonstratív lépéseket tesznek Protaszevics ellen, aki a tiltakozó mozgalom egyik koordinátora, sőt akit el is raboltak egy repülőgépről. Lukasenka bizonyára mérlegelte, milyen döntés felel meg legjobban saját érdekeinek, és erről feltehetően egyeztetett a Kremllel. Ez az akció azt mutatja, hogy a minszki és moszkvai diktatúrák készek teljes mértékben szembeszállni a Nyugattal.”
George Floyd meggyilkolásának évfordulója
„Az Egyesült Államokban ma már nem kérdéses, hogy a rasszizmus mindenütt jelen van, és küzdeni kell ellene” – írja a londoni The Guardian napilap George Floyd halálának évfordulóján.
„Szükség van a párbeszédre a rendszerszintű rasszizmusról, de nem elég pusztán a beszéd, tettekre is szükség van. Az amerikai kongresszusnak el kell fogadnia a George Floydról elnevezett törvényjavaslatot, amely eltörölné az úgynevezett »minősített mentelmi jogot«, ami a rendőrök jogi védelmét jelenti. Ez lenne egy valódi lépés a változás felé.”
Az olimpiai játékok sorsa még mindig bizonytalan
És végül vessünk egy pillantás Japánra. A tokiói Asahi Shimbun napilap az olimpiai játékok törlését követeli. Érdekes azonban, hogy ez a lap eddig maga is hivatalos partnere volt az olimpiai szervezőbizottságnak:
„A világjárványt még nem sikerült kordába zárni. Ezért elkerülhetetlen, hogy a kormány ismét kiterjessze a rendkívüli állapotot Tokióra és más prefektúrákra. Ilyen körülmények között egyszerűen a józan ész ellen lenne, ha a nyáron megrendeznék Tokióban az olimpiai és paralimpiai játékokat. A kormány, a városi tanács és az olimpiai tisztségviselők azonban kérlelhetetlenül haladnak terveik megvalósítása felé, és nem hajlandók válaszolni a nyilvánosság teljesen jogos kérdéseire és aggályaira.”
A szintén tokiói Nihon Keizai Shimbun napilap teljesen más véleményen van:
„Az oltási kampány Japánban eddig lassú volt. De ez most felgyorsult. Az olimpia megmutatná a japánok rejtett és mégis hatalmas erejét.”
Megtartják-e vajon a 2020-as olimpiát 2021-ben Japánban? (Fotó: AFP)
