Pedig nem utalt arra semmi jel, hogy hamarosan eljön az ideje annak, amikor ebben az országban furcsábbnál furcsább kijelentéseknek lehetünk fültanúi. Talán azért nem, mert már a szemünk sem rebben, a fejünket sem kapjuk fel egy-egy politikusi sületlenség hallatán. Aztán valami mégis megváltozott, és olyan dolgok kerültek felszínre, amelyek kor- és kórképet adtak a mai állapotokról, évtizedekkel később pedig majd csak kapkodják a fejüket azok, akik visszaolvassák ezeket a kijelentéseket.
A dominót nálam a Vajdasági Magyar Szövetség alelnökének a kijelentése indította el, aki a jogtudományok doktoraként azzal a mondattal védte meg a szelevényi csárdát egy munkagéppel megsemmisítő, és ezt elismerő párttársát, hogy a városi képviselő-testület tagja azért rombolta le a magánkézben levő épületet, mert az „migránstanyává vált, és így M. A. a királyhalmi lakosságot védte”.
Aztán következett a szerb kormány alelnöke és nem mellékesen a nemi egyenjogúsági koordinációs testület vezetője, aki szégyenletes dolognak nevezte azt, hogy a Szabadság és Igazság Pártjának alelnöke tudott a jagodinai nőket ért bántalmazásról, de nem értesítette az illetékes szerveket, helyette egy sajtótájékoztatón beszélt a szörnyűségekről. Nem, nem az áldozatokért aggódott az alelnök, hanem politikai ellenfelét igyekezett lejáratni.
Itt már az a kép villan be, amikor Frank Drebin hadnagy a Csupasz pisztolyban arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy nincs itt semmi látnivaló, miközben a háta mögött folyamatos a robbanás, az épület megsemmisülése.
Vagyis az elszabadult hajóágyú esete forog fenn, és nem úgy néz ki, hogy a fedélzeten levők közül bárki is szeretne úrrá lenni az ágyún, és megmenteni azt, amit még lehet, vagy amit még érdemes. Mi csak egyet tehetünk és tanácsolhatunk: mindenki igyekezzen megóvni testi épségét, és ne menjen a hajóágyú közelébe.
Az írás a Családi Kör 2021. május 6-ai számában jelent meg. A jegyzetet élőszóban is meghallgathatja a Szabad Magyar Szó podcast csatornáján:
