A koronavírus-járvány kezdete óta a fiatalok és az idősek körében egyaránt nőtt azoknak a száma, akik szorongással vagy depresszióval küzdenek. Ha a páciensek időben fordulnak szakemberhez, van megoldás, hiszen pszichoterápiával és gyógyszeres kezeléssel ezek a betegségek gyógyíthatók. Ha viszont nem foglalkoznak a rendellenességgel, az a későbbiekben komoly problémákhoz vezethet. A lelki egészségünk fontosságáról és a járvány arra gyakorolt hatásáról dr. Sági Zoltánnal beszélgetett a Magločistač portál újságírója.
„A feszültség és a szorongás hosszantartó jelenléte a vegetatív idegrendszeren keresztül minden belső szervre hatással van, a szívtől a májig. A pszichoszomatikus zavarok, mint a mellkasi fájdalom, a magas vérnyomás, a szívinfarktus, az emésztési problémák vagy az asztma, mind a kiegyensúlyozatlan pszichikai állapot lehetséges következményei“ – kezdi Sági magyarázni a lelki eredetű problémák súlyát.
Elmondása szerint az elmúlt egy évben jelentősen megnőtt a pszichiáterhez forduló egészségügyi dolgozók száma is – a túlterheltség és a kiégés miatt sokan küzdenek közülük alkoholproblémákkal vagy öngyilkos gondolatokkal. Megfelelő gyógykezeléssel azonban nem visszafordíthatatlan a helyzet a szakember szerint.
Milyen panasszal fordultak önhöz leggyakrabban a szabadkaiak az elmúlt időszakban? Mit gondol, mennyire volt erre kihatással a járvány?
– Az elmúlt év során gyakoribbá váltak a pszichikai problémák, a járványhelyzet felerősítette a szorongást az emberekben. A mindennapjaink részévé vált a bizonytalanság, nem tudjuk, mivel kell majd szembenéznünk a következő napon. Olyan dologgal szemben kell védekeznünk, amit nem is teljesen ismerünk. A vírus teljesen felborította az életünket. Azok a korlátozások különösen nagy változást hoztak, amelyek a mozgás szabadságára és az intézmények látogatására vagy a védőmaszk használatára vonatkoznak. Emellett állandóan azt halljuk mindenfelől, hogy mossunk kezet, viselkedjünk felelősségteljesen, és így tovább. Ennek hatására csak még nagyobb teher nehezedik ránk. Meg kellett találnuk a módját annak, hogy alkalmazkodjunk az új helyzethez, kielégítsük a saját szükségleteinket, és egyidőben a kötelességeinknek is eleget tegyünk. Ez sokaknál a motiváció csökkenéséhez, befelé forduláshoz vezetett, ebből pedig fokozatosan kialakulhat a depresszió is.
Hogyan nyilvánul meg a szorongás és a depresszió a fiatal pácienseknél, és hogyan az idősebbek körében? Mik a tünetek?
– A fiataloknak nagyobb szabadságra, több mozgásra, beszélgetésre, önmegvalósításra van szükségük. Ezek a dolgok mind háttérbe szorulnak most, ez pedig közülük sokaknál idéz elő szorongást, feszültséget, ürességet, ingerültséget, vagy akár agresszív viselkedést is. Az utóbbi időben egyre több fiatal fordul pszichiáterhez, egyre többen fedezik fel magukban a depresszió jeleit. Még mindig sok az idősebb páciens is, ők főleg alvási nehézségekkel, étvágytalansággal, befelé fordulással küzdenek. Nem igazán éreznek boldogságot, szeretetet, csak ürességet. A fiatalok valamivel tudatosabbak, jobban odafigyelnek a mentális egészségükre. Az idősebbek körében nagyon gyakori a depresszió. Habár nekik talán nagyobb a toleranciájuk a külső hatásokkal szemben, frusztrációval, közömbösséggel, étvágyvesztéssel, alvási zavarokkal küzdenek. Ők gyakrabban fordulnak magukba, nem kommunikálnak másokkal, nem ápolják a kapcsolataikat. Elterjedt probléma emiatt a körükben a magány, ez pedig előbb-utóbb magával hozza az értéktelenség, céltalanság érzését. A legrosszabb esetben szuicid gondolatok, vagy akár tettek alakulhatnak ki ennek hatására. Ezek az emberek gyakran ismételgetik, hogy semminek nincs értelme, jobb lenne, ha ők nem lennének, vagy hogy nem bírják már sokáig.
Hogyan küzdöttek meg a helyzettel az egészségügyi dolgozók, milyen hatással van rájuk a járvány?
– Egyre többen fordulnak szakemberhez közülük is. Ez mindenképp jó dolog, hiszen a helyzetükre van megoldás, az nem visszafordíthatatlan. A leggyakrabban a kiégés problémájával küzdenek, és mivel az egészségügyben dolgoznak, rossz betegek. Nagy mértékben jelentkezik náluk a patologikus szorongás, feszültség, ez pedig olyan panaszokhoz vezethet, mint a magas vérnyomás vagy a mellkasi fájdalom. Ezek a problémák elől menekülve gyakran nyúlnak különböző szerekhez, a leggyakrabban alkoholhoz; emiatt egyre csak növekszik az alkoholisták száma. Egyre gyakrabban alakulnak ki a körükben szuicid gondolatok, tettek is. Az egészségügyi dolgozók túlterheltek, ennek a pszichikai következményeiről pedig nem szabad megfeledkeznünk. A kiégés könnyen előidézhet nagyobb gondokat, de fontos kiemelni, hogy mindez megelőzhető.
Felismerik-e az emberek a szükségét annak, hogy szakemberhez forduljanak, vagy gyakrabban döntenek így a környezetük hatására?
– Ha egy ember azt mondja, hogy jobb lenne, ha ő nem lenne, vagy hogy az életének nincs értelme, az azt jelenti, hogy valamilyen módon tisztában van a saját állapotával. Ez a tudatosság magában foglalhatja azt is, hogy átlátja, más opció is létezik a mindennapok túlélésre. Ezen a ponton kellene, hogy a páciens segítséget kérjen. Nem különbözik ez attól, mint amikor testi panaszunk van; ha fáj valamink, orvoshoz fordulunk. A lelki fájdalom egyfajta irányjelzés is lehet, érezzük, hogy valamerre mennünk kell.
Hogyan lehet gyógyítani ezeket a panaszokat, mennyit segítenek önmagukban a gyógyszerek? Milyen eredményeket lehet elérni a fiataloknál, és milyeneket az időseknél?
– A „gyógyítás” szó hallatán hajlamosak vagyunk egyből a gyógyszerekre gondolni, ami persze helytelen. Errefelé az emberek többsége azt gondolja, hogy ha elmegy a pszichiáterhez, az majd felír neki valamit, amitől gyakorlatilag zombivá válik. Minden pszichikai panasz, így a szorongás és a depresszió kezelése is a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelés kombinációjával történik. Az alapján, hogy hogy beszélünk a gondunkról, hogyan érezzük magunkat, a szakember végül el tudja dönteni, pontosan milyen kezelésre van szükségünk. Ezekből a betegségekből ki lehet gyógyulni. A betegek a kezelés segítségével megérthetik, mi idézi elő náluk a szorongást. A depresszió oka mindig valamilyen veszteség; ha sikerül felfedni, pontosan mi az a veszteség, elindulhatunk a gyógyulás felé vezető úton. A terápia időtartama a legtöbbször három-hat hónap, és általában sikerül elérni egy olyan állapotot, amiben a páciens már jól érzi magát.
Vannak olyan személyek, akik hajlamosabbak a szorongásra, depresszióra?
– Minden a személyiség struktúrájától függ. Ha valakire jellemző az érzékenység, túlérzékenység, akkor ő természetesen nehezebben viseli a külső stresszhatásokat. Sok előnye is van ennek a fajta személyiségnek. Az érzékeny emberek érzelmileg gazdagok, tele vannak szeretettel, támogatással, segítőkészséggel. Amikor fokozott stresszel járó helyzetbe kerülnek, az ilyen személyek sérülhetnek. Ez nem jelenti viszont azt, hogy nem érhetnek el egy kiegyensúlyozott állapotot, hiszen mindannyian megtanulhatjuk, hogyan aktiváljuk az önvédelmi mechanizmusunkat.
Mikor érkezik el az a pillanat, amikor segítséget kell kérni?
– Tudatosan vagy tudattalanul, de mindannyian érzékeljük, amikor elértük a tűréshatárunk küszöbét. Ilyenkor érezzük azt, hogy nem tudjuk egyedül megoldani a problémát. Ha a külső körülményeket okoljuk, azzal csak elmenekülünk a felelősség elől. Ez helytelen hozzáállás, hiszen a mindennapok túléléséhez meg kell tanulnunk alkalmazkodni ahhoz, ami körülöttünk történik. Ha az ember egyedül akarja megoldani az ilyen problémákat, azzal tulajdonképpen csak halogat. Mire hozzám fordulnak, a páciensek általában már mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy helyrejöjjenek. Ez önmagában nem rossz dolog, viszont nem szabad bemagyaráznunk magunknak, hogy mindent tűrnünk kell, mindent el kell viselnünk. További probléma a mentalitás is. Az emberek errefelé azt gondolják, hogy a magas vérnyomás miatt orvoshoz fordulni teljesen normális dolog, pszichiáterhez fordulni viszont szégyen.
Szöveg és fotó: Natalija Jakovljević
A testi problémákhoz hasonlóan a lelki panaszokkal is minél előbb szakemberhez kell fordulni – hangsúlyozza dr. Sági Zoltán pszichiáter
Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.
A cikk szerb nyelvű változata:
A cikk szlovák nyelvű változata:
