Mondanák Pesten, míg Vajdaságban inkább az ultragáz szót használnánk mindarra, ami a magyar nyolcadikosok matematikai tesztje körül történt. Két feladat hibás fordítása indította el a lavinát, amelyet egymásnak ellentmondó utasítások és nyilatkozatok követtek, és így sikerült elérni, hogy diák, szülő és tanár napokon át teljes bizonytalanságban várta a végkifejletet, amely a teszt megírásától számítva hat nappal később következett be, amikor eldőlt, hogy teljesen mindegy, ki mit válaszolt az említett két kérdésre, minden magyar diáknak jár a két pont a két feladatért.
Az egészet el lehetne intézni annyival, hogy minden jó, ha a vége jó, de ez azért még sincs így, ugyanis mindkét kérdésnek volt jó megoldása a téves fordítás ellenére, vagyis akkor lett volna igazságos a dolog, ha csak azok kapnak pontot, akik a helyes megoldást jelölték meg. Viszont ez az eset sok mindenre rávilágított a magyar érdekképviselettel, az érdekérvényesítő képességgel és a sajtóval való viszonnyal kapcsolatban is.
Oldják meg az igazgatók!
Amikor kiderült a probléma a két feladattal kapcsolatban, a magyar pedagógusok az első iránymutatást Vicsek Annamáriától, az oktatási minisztérium államtitkárától kapták. Ez június 27-én, vasárnap – három nappal a teszt megírása után – nem sokkal 13 óra előtt jelent meg, és így nézett ki:
„Azok a tanárok, akik a feladatokat javítják, a rendszerbe úgy vihetik be, hogy a magyar szöveg szerinti jó megoldásra adnak 1 pontot. Amennyiben ezt nem sikerül megadni, a szülő fellebbezzen.”
Három órával később egy pontosítással bővült a bejegyzés:
„Az iskola igazgatója a ZIOS weboldalán minden egyes teszthez hozzáfér, láthatja minden kérdésre az adott pontszámot. Ott ellenőrizzék le az osztályfőnökök az eredményeket, és a fordításnak megfelelő pontos választ értékeljék 1 ponttal, csak akkor kell fellebbezni, ha a pontozást az iskola ilyen módon nem tudja megoldani.”
Egyértelműen kiderül a bejegyzésből, hogy a tanárok és az igazgatók is azt az utasítást kapták, hogy azoknak jár a pont, akik a magyar szöveg alapján helyesen oldották meg a feladatot. Közben felmerültek olyan problémák is, hogy a szülők nem tudnak fellebbezni, mert a Moja srednja škola portál nem bírta el a terhelést, ezért kitolták a fellebbezési határidőt előbb június 27-én (vasárnap) 18 órára, majd június 28-án (hétfő) 13 órára.
Államtitkár: Csak a jó megoldásért jár a pont; oktatási minisztérium: Automatikusan jár mindenkinek a két pont
Június 28-án a Magyar Szó honlapjára is felkerült egy cikk Sikerült elhárítani a hibát címmel. Ebben Vicsek Annamária a következőket nyilatkozta:
„Azok a tanárok, akik a javítókulcsot ellenőrizték, illetve azok, akik a feladatokat javították, jelezhették a problémát, valamint elfogadhatták jónak a szóban forgó feladatokat, amennyiben a diákok a magyar szöveg szerinti jó megoldást jelölték be.”
És akkor elérkeztünk június 29-hez, amikor azon a szép napsütéses kedden a Politika napilap már szinte kész tényként közölte, minden magyar diáknak automatikusan jár a két pont a két, hibásan lefordított feladatért, függetlenül attól, hogy milyen megoldást jelöltek meg. Ez szöges ellentéte volt a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagjától érkező üzenetnek, igaz, a Politika írása nyomokban feltételes módot is tartalmazott, a cikkben az olvasható, hogy az, hogy mindenkinek járjon a két pont a Szerbiai Oktatás és Nevelés Minőségét Ellenőrző Intézet javaslata az illetékes bizottság felé, és majd szerdán születik döntés róla.
Vagyis kedden még egyet kommunikált az oktatási minisztérium a Politika napilap felé, és egészen mást az oktatási államtitkár a magyar pedagógusok, szülők és diákok irányába. Vicsek Annamária nyilatkozatát, amely a Szabad Magyar Szóban a, a szerb Beta hírügynökség is átvette június 30-án, vagyis az oktatási minisztérium is igen gyorsan értesült arról, hogy az elmúlt napokban ellentétes nyilatkozatokat adtak. Mint ismeretes, még aznap, vagyis szerdán az illetékes bizottság úgy döntött, hogy minden magyar diáknak jár a két pont, függetlenül, hogy jó vagy rossz megoldást adott a 9-es és a 12-es feladatra.
A szerb hírügynökség szerepe
És akkor, ahogy ígértem, vegyük sorba azokat a dolgokat, amelyekre ez az eset rávilágított: kezdjük a sajtóval. Nagyon szépen megfigyelhető, hogy az oktatási minisztériumot egyáltalán nem érdekelte, hogy az államtitkára mit nyilatkozott egy magyar nyelvű újságnak (Magyar Szó) és rádiónak (Szabadkai Magyar Rádió). Egészen addig – ami mintegy két és fél napot jelent – nem volt gond, hogy az államtitkár és a minisztérium egészen mást kommunikál, amíg a Szabad Magyar Szó cikkére hivatkozva a Beta hírügynökség nem közölte szerb nyelven is Vicsek Annamária nyilatkozatát. Ebből is látszik, mennyire fontos, hogy a szerb és a magyar sajtó között legyen kapcsolat, és ne úgy dolgozzanak, mintha a másik nem is létezne.
A kisebbségi államtitkárok helyzete
Amikor megjelent a Beta híre, akkor bizonyára égtek a vonalak, megkezdődtek az egyeztetések, a félreértések tisztázása, talán még számonkérés is történt. És most, mielőtt valaki pálcát törne Vicsek feje felett, el kell mondani, hogy az viszont kizárt, hogy ő senkivel sem egyeztetve, információk nélkül nyilatkozott volna. Ez pedig pontosan rámutat arra a helyzetre, amelyben vagyunk, s amelynek az ellenkezőjéről próbálnak bennünket meggyőzni a politikusok, akik szerint azért fontos ott ülni az asztalnál, ahol a döntések születnek, mert így befolyással lehetünk a határozatokra. Képzeljék csak el, hogy egy államtitkár június 27-től – amikor az első bejegyzés született Vicsek Annamária hivatalos Facebook-oldalán – június 29-ig azt közli, hogy csak a helyes válaszért jár a pont a magyar diákoknak, miközben az illetékes szervek egészen más megoldást készítenek elő és igyekeznek elfogadtatni a végső döntést kimondó bizottsággal. Ha ezt így sikerült elképzelni, ami nem is annyira nehéz, hiszen a tények és az időpontok ezt támasztják alá, akkor már könnyű lesz válaszolni arra a kérdésre, hogy az illetékesek milyen szinten kérik ki a kisebbségi pártokból érkező államtitkárok véleményét, vagy egyáltalán, mennyi hírt osztanak meg velük.
Lemondás, fegyelmi, uborkaszezon
Vicsek Annamária nagy valószínűséggel vasárnap kapott egy információt egy általa megfelelőnek és hitelesnek ítélt helyről, és azt adta tovább napokon át. Az, hogy őt nem értesítették, hogy más döntést hoznak majd, nem az ő hibája, viszont betekintést nyújt abba a helyzetbe, amelyben van, mert akármennyire is kínos kimondani, ez bizony vérciki. Ilyen esetben egy magáncégnél nem kell megvárni a következő értekezletet, az érintett maga nyújtja be a leváltására vonatkozó dokumentumot. De vajon jobb lenne-e a vajdasági magyarok helyzete, ha most ezt megtenné Vicsek Annamária? Az én véleményem, hogy nem, ugyanis már korábban is mondtam, ha a Vajdasági Magyar Szövetség több olyan tagot tudna soraiban, akinek elhivatottsága, lelkesedése és igyekezete Vicsekéhez hasonló, a párt sokkal több szimpatizánst gyűjthetne maga köré. Az, hogy a VMSZ vagy az oktatási minisztérium foglalkozik-e az esettel, vagy úgy vannak vele, ez a csoda is három napig tartott, és egy hét múlva már alig emlékszik majd rá valaki, hamarosan kiderül, habár szerintem itt a nyári uborkaszezon elején nem hiányzik senkinek sem egy fegyelmi tárgyalás és annak a következményei.
A következmények nélküli ország
És már meg is érkeztünk oda, hogy miért tartunk itt. A válasz nagyon egyszerű: mert ez egy következmények nélküli ország, legalábbis ami az állami szektort illeti. Nem tudjuk, ki fordította magyarra a tesztet, mondjuk, engem személy szerint nem is érdekel, nem lennék boldogabb, ha most X. Y.-t emiatt meghurcolnák. Sokkal fontosabb lenne, ha elkezdődne annak a módszernek a kidolgozása, amely kivizsgálja, hogy miért történt ez, és csökkenti a hibalehetőséget: ha ehhez az kell, hogy legyen a fordító után még egy lektor, vagy még egy szupervízor, akkor tessék ezt megoldani. Emellett arra is megoldást kellene találni, hogy a jövőben ne forduljon elő ilyen eset, hogy egy államtitkár napokon át félreinformál tanárokat, szülőket és diákokat.
Persze az is lehet, hogy ez csak egy egyszeri szerencsétlen eset volt, a minisztérium és a kisebbségi államtitkárok kapcsolata már-már a tökéletességet súrolja, mindig egymással egyeztetve döntenek. Sőt, minden egyes súlyos hiba komoly következményekkel jár, és a felelősök önként jelentkeznek, hogy íme, én voltam az elkövető, engem tessék megbüntetni, egyesek pedig odáig merészkednek, hogy pénzbüntetést is kilátásba helyeznek saját maguk ellen.
Ne tessék ezen mosolyogni, hiszen bizonyára mindenki olvasta vagy hallotta azokat a kijelentéseket, hogy soha ennyire nem becsülték még meg a magyar vezetőket korábban az országban, mint ahogy most teszi azt a jelenlegi hatalom, amely igazi partnerként kezeli az érdekképviselőinket. Jó lenne, ha a jövőben ezt még többször kihangsúlyoznák az itt élő és az ide átutazóba érkező magyar politikusok is, mert sokszor az egyszerű ember egészen mást tapasztal, leginkább a saját bőrén. Ezért is ajánlatos, hogy a politikusok néha a valóságról is ejtsenek pár szót, nem kell sokat, csak úgy minden tizedik mondat után, mert az őszinteség hosszabb távon sokkal kifizetődőbb, mint a folyamatos megcsináltuk, megoldottuk, elintéztük üres frázisok ismételgetése.
Záróvizsga egy szerbiai általános iskolában (Fotó: N1)
