„Egyenes utat jelent a bizalom csökkenéséhez, ha az állam krízishelyzetben hagyja cserben a polgárokat“ Szinte lehetelenné vált pontos és megbízható információkhoz jutni a pandémia idején

A koronavírusjárványt a bizonytalanság és a pontos információk hiánya kísérte Szerbiában, a megbízható és időszerű tájékoztatáshoz való jog pedig ezzel együtt az egyik legveszélyeztetettebb jogosultsággá vált. Az egészségügyi dolgozók és a páciensek egyaránt kimerültek és túlterheltek, hiszen még mindig bizonytalan, mikor tér vissza az élet a megszokott kerékvágásba. A vállalkozókat, vendéglátókat és zenészeket sem kerülte el az információhiány miatti frusztráció, a fiatalok pedig a szociális élet leállása miatt szenvedtek a leginkább. Mindez jelentősen rombolta a polgárok intézményekbe vetett hitét – derül ki a Storyteller elemzéséből.

Herbut Karolina kishegyesi pénzügyi tanácsadó és business coach szerint a pandémia hatására felszínre került a polgárok általános bizalmatlansága:

„Az emberek többsége nem volt biztos abban, mit higgyen el és mit ne. Mindenki másképp, a saját szemszögéből látta a dolgokat, ez pedig rengeteg zavarhoz és dezinformációhoz vezetett“ – mondja.

Pontosan emiatt olyan fontos a szakszerű újságírás és az objektív, pontos és időszerű tájékoztatáshoz való jog. Ezek sajnos hiánycikknek számítottak az előző évben (sőt, 2021-ben is), hiszen az újságírók számára ellehetetlenült a munkavégzés. Különösen igaz ez 2020 tavaszának az időszakára, amikor Szerbiában rendkívüli állapotot hirdettek ki.

Emlékeztetőül: a szerb kormány 2020. március 28-én döntött arról, hogy a járvány tartama alatt a nyilvánosság vírussal kapcsolatos tájékoztatása centralizálódjon, az „illetéktelen személyek“ általi közléseket pedig szankciók kövessék. Ezt a döntést végül a társadalmi nyomás hatására viszonylag gyorsan elvetették.

Maja Leđenac, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének alelnöke szerint az ilyen lépések jól példázzák azt a rossz gyakorlatot, amellyel a különböző intézmények a polgárok tájékoztatásához viszonyulnak.

„Az állam szerint ezzel a döntéssel a téves információk terjedését szerették volna megakadályozni, a modern társadalmakban viszont ez nem így működik. A dezinformáció terjedését pont ennek az ellenkezőjével lehet gátolni: kell hozzá, hogy a kommunikációs csatornák nyitva álljanak, hogy a kormányzati információk a média rendelkezésére álljanak. Ha ez nincs meg, akkor borítékolható, hogy az emberek alternatív megoldásokhoz folyamodnak majd. Az államnak épphogy az lenne a feladata, hogy ezt akadályozza meg, és semmiképp sem az, hogy korlátozza az információk folyamát“ – magyarázza az újságíró.

Szerinte viszont pontosan ez történt az országban:

„Ez senkinek sem vált az előnyére. Az újságíróknak sem, akiket letartóztattak amiatt, hogy az államnak nem tetsző, de annál fontosabb tájékoztatást nyújtottak, és a polgároknak sem, akik emiatt csak homályos képet kaphattak arról, mi történik éppen. Nem vált ez végül a kormány előnyére sem, hiszen a döntést erőteljes kritika érte, az indokokat pedig értelmetlennek látták az emberek.“

Az, hogy az illetékesek ilyen hozzáállást tanúsítottak egy krízishelyzetben,szerinte egész biztosan a polgárok bizalmának a csökkenéséhez vezetett. Az újságíró kiemeli azt is, hogy Szerbia az egyetlen olyan ország, amelyben a vírussal kapcsolatos tájékoztatás miatt embereket tartóztattak le.

„A kisebb közösségekben élőkre különösen rossz hatást gyakorolt ez, hiszen az ő tájékoztatáshoz való joguk volt a legnagyobb veszélyben. Arról pedig még nem is tettünk említést, hogy az itthoni médiatér jelentős részét megsemmisítették az elmúlt tizenpár évben, többek között privatizáció útján. A kis közösségek tagjai így arra kényszerültek, hogy a számos felmerülő kérdésre a közösségi oldalakon keressenek választ, valamint hogy a saját értékítéletükre hagyatkozzanak. Amikor az állam egy kritikus időszakban cserbenhagyja a polgárait, az egyenes utat jelent a közbizalom csökkenéséhez” – magyarázzaLeđenac.

Ellehetetlenítette az újságírók munkáját a pontos információk hiánya

“Valóban nehézkes volt megbízható információkhoz jutni az illetékesektől a pandémia idején. Aggasztó az is, hogy még ha sikerült is információhoz jutniuk az újságíróknak, azok pontosságában nem lehettek biztosak” – mondja Denis Kolundžija, a „Tájékoztatás a helyi közösségekben a pandémia idején“ elnevezésű kutatás szerzője.

Az említett kutatás a Slavko Ćuruvija Alapítvány gondozásában készült 2020. március 15-e és szeptember 28-a között, amely időszakban hat (a lakosság arányos földrajzi képviselete alapján kiválasztott) médium újságírói töltöttek ki kérdőívet. A projektben a szabadkai Magločistač, a bori Istmedia, a valjevoi Kolubarske, a kragujevaci GlasŠumadije, a prijepoljei Foruminfo/TV Forum, valamint a pancsovai Panpress portálok újságírói vettek részt.

Kolundžija a kutatással kapcsolatban kiemeli:

“A polgárok tájékoztatásának minőségét jól mutatja az, hogy a vizsgált időszakban csak a bori Istmedia újságírói nyilatkoztak úgy, hogy a saját közösségükben elegendő megbízható információval rendelkeznek a járványhelyzetről.”

Aleksandra Isakov, a szabadkai Politika újságírója arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyilvánosság tájékoztatására a pandémia alatt teljesen rátették a kezüket a politikai hatalom képviselői.

„Többször is írtunk arról, hogy a világjárvány idején -különösen az első pár hónapban- a tájékoztatás nem volt megfelelő. Ha volt is, késve érkezett és hiányos volt, de sok esetben lehetőségünk sem volt információkhoz jutni. Az egészségügyi szolgáltatók irányából akaratuk ellenére bezárultak a kommunikációs csatornák, a tájékoztatás feladatát a politikusok vették át“ – fejti ki Isakov.

Az újságíró elmondása szerint csak hónapokkal később, számos médium és újságírói szervezet bírálata után kezdett a helyzet fokozatosan változni. Az egyes egészségügyi intézmények képviselői már közölhetnek adatokat, ezek pedig szerinte sokkal megbízhatóbbnak bizonyulnak azoknál, amelyeket a pandémia elején kaphattak az újságírók. Isakov úgy látja, a média iránti nyitottság jelentősen erősödött akkor, amikor megkezdődött az oltási kampány, és fontos volt a polgárok tájékoztatása az oltópontokról.

„A végkövetkeztetés az, hogy a járványhelyzet elején az illetékesek nem nyújtottak időszerű és pontos információkat a lakosság számára“ – hangsúlyozza Isakov.

Denis Kolundžija szavai szerint a már említett kutatás arra is rávilágított, hogy a járvány következményeinek a kérdéskörén kívül az újságírók minden témával kapcsolatban a helyi hatalom cenzúrájába ütköztek. Nem volt ritka a megfélemlítés sem, az újságírók állandó nyomásgyakorlás alatt dolgoztak. A helyi hatalom képviselői sokszor igyekeztek csökkenteni vagy akár teljesen megszakítani a fontos témákról való beszámolást.

„Az a kérdés, hogy még ha teljesen meg is nyílnának az intézmények a média felé, hinnének-e az emberek az általuk szolgáltatott információknak. Ennek kapcsán fontos megemlíteni a BIRN (Balkan Investigative Reporting Network) tavalyi tényfeltárását, miszerint az országban a valósnál kevesebb vírus okozta halálos áldozatot jelentettek. Mindemellett egyre csak nő azoknak a száma is, akik nem hisznek a vírus létezésében, vagy nem veszik azt komolyan. Ezért jelentős mértékben felelős a kormányközeli média is“ – emeli ki az újságíró.

Csökkent az emberek médiába vetett bizalma?

2020 végén a Politikatudományi Egyetem médiakutatással foglalkozó központja és a BBC szerb szerkesztősége „Tájékoztatás a szerbiai digitális környezetben“ elnevezéssel végzett kutatást. A cél többek között annak a felmérése volt, hogy milyen szintű a polgárok újságírók és média iránti bizalma. Az online informálódók kétharmada úgy nyilatkozott, hogy aggályosnak tartja azt, hogy az interneten olvasható információk nem megbízhatók.

„Ezek sokatmondó adatok. Megmutatják, hogy a szerbiai médiatér több évtizede tartó megsemmisítése odáig vezetett, hogy az emberek már nem tudnak megbízni abban, amit olvasnak. A propaganda, a cenzúra és az öncenzúra gyökeret vert a környezetünkben“, mondja Maja Leđenac és kiemeli:

„A médiába vetett hit csökkenéséért nagymértékben felelősek a kormányzati tisztviselők is, akik a mindennapi kommunikációjukban aláássák a kis, helyi médiakezdeményezéseket, valamint azokat is, akik kritikus hangnemben viszonyulnak a kormányhoz. Ez megosztottsághoz és bizalmatlansághoz vezet.“

A pandémia kezdetén szinte lehetetlen volt megbízható információkhoz jutniuk az újságíróknak, a vírussal kapcsolatos tájékoztatást kisajátították a politikai szereplők (forrás: CecaParamentić/Storyteller)