Aligha található a világban olyan állam, legyen az mélyszegénységű afrikai vagy igen fejlett az Újvilágból, ahol nem vert gyökeret a korrupció. Talán mondani sem kell, hogy ez alól Szerbia sem kivétel. Pedig ez igen nagy szó, hiszen az Európai Unió felé való közeledés egyik sarkalatos pontja a korrupció letörése.

Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra. Az Európai Unió brüsszeli bürokratái minden csatlakozni vagy társulni óhajtó országgal szemben a szóban forgó témát illetően igencsak „keménykednek”, mintha az ő huszonhét országukban teljesen ismeretlen fogalom lenne a kenőpénz. Pedig éppen a közelmúltban tört ki a botrány az unió ciprusi származású egészségügyi „miniszter asszonyával” kapcsolatban, aki a mai napig nem tud elszámolni a folyószámlájára bizonyos bankok közvetítésével az érintett európai gyógyszergyártóktól érkezett négymillió euró eredetével. Amikor ez kiderült, az is napvilágot látott, hogy koronavírus elleni védőoltások beszerzéséről az EU nevében kötött szerződés szinte csak a beszállító, és nem az Unió érdekeit tartja szem előtt.

Ez azonban nem menti Szerbiát, amely egy legutóbbi felmérés szerint a vizsgált 180 ország közül korrupciómentesség szempontjából a 94. helyen áll.

Mindezt azért érdemes tudni, mert a belgrádi kormány által tavaly megkötött, meglehetősen nagy volumenű beruházási szerződéseknek igen jelentős részét vagy államközi szerződés, vagy közvetlen megbeszélés alapján ütötték nyélbe. Több esetben is igyekeztek eleget tenni a látszatnak, és közbeszerzési pályázatot írtak ki, de azok 75 százalékára mindig csak szinte kizárólag a kormányhoz vagy az uralkodó párthoz közel álló (magán)cégek jelentkeztek.

Ez azért lényeges, mert ezzel a „parasztvakítással” port lehetett hinteni az esetleg akadékoskodó ellenzékiek és a kákán is csomót kereső kevéske újságíró szemébe.

Ha nem így lenne, aligha történhetett volna meg, hogy egy vajdasági cég 2019. május 14-én, tehát egyetlen nap leforgása alatt 122 szerződést kötött meg, míg egy héttel korábban 44-et. A 2019-es évben ez a vállalat összesen 337 szerződést kötött az állami szektorral. A részletekről azóta sem értesült a közvélemény! Mint ahogy arról sem, hogy mennyit költött az állam a lélegeztetőgépekre, védőoltásokra és a világjárvánnyal kapcsolatos egyéb egészségügyi felszerelésre. Azt az államfő is elismerte, hogy bizonyos esetben a hazai és a nemzetközi előírások megkerülésével (megszegésével), kofferban szállított készpénzzel vettek lélegeztetőgépeket. Ezt a közvélemény nagyobb része nem vette zokon, hiszen aki figyelemmel kísérte a világban ezzel kapcsolatosan lezajló eseményeket, értesülhetett arról, hogy más országok is kénytelenek voltak ilyen maffiamódszerekkel élni. Más kérdés ezeknek a gépeknek az ára. Az ugyanis, hogy 18 és 50 ezer euró között mozgott, lényegében semmit sem mond, mert elég nagy a „szórás”, és a köztes összegbe sok minden belefér. Akárcsak az államtitoknak nyilvánított ügyletekbe, mint például a belgrádi (volt) vasútállomás előtt állított szobor ára vagy a kínaiakkal és az oroszokkal útépítésre és a vasút korszerűsítésére kötött államközi szerződések valós tartalma.

Az utóbbiak azonban már a nemzetközi hatalmi játszma részei. Szerbia ugyanis (és ez ma már nem kétséges) jobbra (az EU felé) indexel, de balra (Kína és Oroszország felé) kanyarodik. Ezt kívánják meg a jelenlegi vezetés érdekei.

A hazai porondon történő állami pályázatok azonban merőben másra engednek következtetni, a Transparentnosti Srbija nem kormányzati szervezet igazgatóbizottságának egyik tagja szerint ugyanis a konkurenciahiány előrevetíti a korrupció árnyékát. Ezt a magyarországi (sajnálatos) gyakorlat a pénzek visszaosztásának nevezi. Vagyis az állam kiírja a pályázatot, mégpedig jó magas áron, a pályázó egymaga vesz részt rajta, de azzal a tudattal, hogy a munkálatokat vagy a beszállítást jóval olcsóbban meg lehet oldani, tehát hatalmas haszon a tét. Igen ám, de ebből az extra profitból „valakiknek” juttatni kell. Mert hát Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen a zsidók.

Ezeknek a pályázatoknak a „lezsírozását” szinte lehetetlen bizonyítani, akárcsak a vele kapcsolatos korrupciót. A nagyon hozzáértők azonban apró, elkerülhetetlen jelekből is következtetni tudnak a lényegre. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy Szerbia e téren igen magasan rangsorolt a dicstelen világlistán, valamint azon sem, hogy az EU-s csatlakozási tárgyalásokon a jogállam működése, a sajtószabadság és az igazságügy függetlensége mellett a korrupciót tartják az újabb fejezetek megnyitását gátló legnagyobb akadálynak. A jelek szerint azonban ez a körülmény a legkevésbé sem zavarja azokat a „hazafiakat”, akik a honon és a becsületen túl is csak egy Isten ismernek és imádnak: a könnyen szerezhető pénzt. És meg is tehetik, hiszen egy pályázat megjelenése előtt (ritkábban után) a konkurens cégek képviselői egy kávé mellett viszonylag könnyen megállapodnak a pályázás feltételeiről és módozatairól, amelynek a lényege, hogy csupán egyikük jelentkezzen, s akkor ő diktálhatja az államnak a feltételeket. Vagyis „ma te, holnap pedig én” alapon.

Both Mihály

A szöveg nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2021. június 10-ei számában jelent meg.

A Transparentnosti Srbija nem kormányzati szervezet igazgatóbizottságának egyik tagja szerint a konkurenciahiány előrevetíti a korrupció árnyékát (Fotó: Archív)