A tanyaszínházas „Hajnal-hasadás” utáni első napokban a magyarországi sajtó kissé értetlenül-érdektelenül állt a politikai beavatkozás láttán, és csak hírek szintjén foglalkozott az esettel. Mindaddig, amíg egy NER-szerv be nem robbant a “vajdasági darázsfészek” „nagypolitikai” értelmezésével. (Magyar Nemzet, 2021. július 29.)

A KESMA zászlóshajójának NER-akadémiás színházi elemzője „mélységes fölháborodással és szomorúsággal” szemléli mindazt, ami a „vajdasági, magyar nyelvű színjátszás háza táján éppen zajlik”. Nem vitatja Lénárd Róbert „egyedi színházművészetének érvényességét”, sőt Hajnal Jenő cenzori fellépését is csak „árnyalni kívánja” – annak lelkére apellálva.

Elképzelése sincs ugyan, hogy „vajon mi állhat a szokatlan időszakra időzített [nézete szerint uborkaszezonból erőt merítő]  nyilatkozatháború megjelenése mögött”, de rögtön a következő mondatban megmondja a tutit, vagyis lerántja a leplet: „Projektet ilyenkor nem indítunk.”

Kérdezhetnők: Milyenkor? Mert ugye a Tanyaszínház projektje jó negyven éve mindig ilyenkor indul. Szakértőnk azonban nem a színházi projektre gondol, hanem a politikusira!

„Teljesen mindegy, hogy kit mennyire fűt a kulturális, művészeti élet változása iránt érzett személyes, szakmai vagy közösségi vágy. Lehet vitatkozni (és kell is!) a különböző színházművészeti, nemzetközi kitekintéssel is bíró látásmódokról, az anyaországi és határainkon túli színházi élet gazdagításának, kiteljesedésének lehetőségeiről, de intézményi, strukturális változtatások kezdeményezését 2022 tavasza előtt most bedobni, mint kavicsot a tóba, ami azt fölborzolja: lelke legyen rajta annak, aki megteszi.”

Ha valaki még nem értené, akkor egy bekezdéssel odébb megint szól a csattanó:

„Nem biztos, hogy éppen Lénárd iménti rendezése az a színházművészeti megnyilatkozás eszmeiségében, alkotói látásmódjában, amit éppen most érdemes nyilvánosan megtámadni.”

Meg még harmadszor is:

„Valóban, nem jut eszébe senkinek, hogy a vékony fadarabon gyorsan elfutó gyufa lángja éppen elég az olajnak?”

Szakértőnk még kioktatja a vajdasági színigazgatókat, ülnének már le egy kávéra, és a „bimbódzó színházi cicaharc” helyett terveznék közösen „a szerb–magyar, manapság igen előremutató kapcsolatainkból fakadó közös jövőjét” (sic!).

Vagyis a NER-média központi napilapjának nem az előadás vagy a betiltás fáj, hanem annak időzítése. Mint mondja, „2022 tavasza előtt” (értsd, a NER-kormány megmérettetése előtt) nem kell „kavicsot dobni a tóba”!

Értjük, színházi elemző úr. Olyannyira, hogy a cenzor védelmére kelünk: Engedtessék már meg a NER határon túli fiókszervezete fióktanácsa kultúrítészének, hogy akkor merje teátrum-túra feltúrásra nyomni elnöki billentyűit, amikor neki (vagy helyi főnökeinek) kedve tartja! Nehogy már az MNT által szított délvidéki „cicaharcon” múljon az Orbán-kormány (amúgy alig hihető – de hát ezek szerint egyesek attól rettegnek) bukása!

A Tanyaszínház meg ugyanakkor hadd tegye a maga dolgát: csípjen csak, mint a darázs, dobálja csak a kavicsokat, kavarja fel a „szerb–magyar közös jövő” nevében prosperáltatott határvidék állóvizét!


A Tanyaszínház-dosszié anyagai


Színház az egész világ (Illusztráció: Shutterstock)