A hatvanadik jubileumi aratóünnepséget eredetileg tavaly kellett volna megrendezni, de a vírushelyzet miatt szinte minden esemény elmaradt. Így az aratóünnepség – talán nagyképű hasonlattal élve – is úgy járt, mint a 2020-as tokiói olimpia vagy a 2020-as Labdarúgó-Európa-bajnokság, vagyis egy évvel később, 2021-ben rendezték meg.
Július második hétvégéjén sokak örömére mozgalmas volt az élet a faluban: a jubiláris ünnepség szombaton sportvetélkedőkkel kezdődött, amelynek részeként kispályás labdarúgótorna és egyéni horgászverseny szerepelt a programban. Másnap benépesült a falu központja, ki gyalogosan, ki gépkocsival, de a legtöbben hagyományos fogatos járművel érkeztek az ünnepségre.
A reggeli gyülekezés és az ünnepi köszöntő után ft. Nagy József esperesplébános szertartása is felemelővé tette a jubiláris ünnepséget. Az atya beszéde mindenkihez szólt, megáldotta a jelenlévőket, az aratókat, a búzát, és az aratóünnepség Isten áldásával vette kezdetét.
Negyven fogatos jármű vonult végig a falun, s a résztvevők jókedvűen hívogatták ki az aratás helyszínére a házak előtt álló lakosokat: tíz felett volt a lovas huszárok száma, akik a fogatok után vagy előtt vonultak, ezzel is még látványosabbá téve a felvonulást. A résztvevők Vajdaság szinte minden szegletéből, Felsőhegy testvértelepüléséről, a magyarországi Csorvásról és a szintén magyarországi Deszkről érkeztek.
Mielőtt az aratócsapatok a kijelölt parcellákon megkezdték volna a versenyt, megemlékeztek a felsőhegyi Ősz Szabó Ferencről és feleségéről, Mártáról, akik fiatal koruk óta aktív résztvevői voltak az arató- és hasonló jellegű versenyeknek, sajnos mindketten korán eltávoztak. A tiszteletükre egy emlékparcellát jelöltek ki, amelynek a learatásával a csapattársaikat bízták meg, azonban mások is arattak az emlékparcellán, így róva le tiszteletüket Ferenc és Márta előtt, néhányan pedig könnyes szemmel csendben emlékeztek.
A 24 aratócsapat a helyszínen a parcellák végén kirakta a magával hozott, otthon előkészített aratóreggelit, így mindenki, aki arra járt, szó szerinti ízelítőt kapott abból, hogy mit fogyasztottak az emberek régen, amikor a tűző nappal, forrósággal dacolva kézzel takarították be az akkor még valóban nagyra becsült mindennapi kenyérhez valót.
Aratóreggeli a parcellánál
Az aratásnál nem csupán a gyorsaságot, hanem a jól és szépen végzett munka számos szempontját veszik figyelembe a rangsorolásnál. A jubiláris aratóversenyen az eredmény az alábbiak szerint alakult: az Adáról érkezett Mezei csokor csapat érdemelte ki az első helyet, a zentai és felsőhegyi összetételű Kicsi még a forgó csapaté lett a második hely, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a tordai Orgonavirág állhatott fel.
Amíg a búzaföldön az aratás zajlott, addig a faluban az Aratóebéd néven ismert főzőverseny haladt hetven csapat részvételével, Csikós Lajcsi és zenekara pedig húzta a talpalávalót.
A hangulatfelelős Csikós Lajcsi és zenekara volt
Az édes sütemények kategóriában igazi különlegességet láthattunk, ami a jubiláris aratóünnep egyik ékessége volt: a Dunaújvárosból érkezett Nyuliné Tóth Betti kalap formájú tortát hozott, mezeivirág-díszítéssel, a kalap tetején 60. Jubiláris, a kalap peremén pedig 20. Kárpát-medencei aratóünnep felirattal. Megérdemelten kapta meg az első helyezést a kiváló munkájáért. Lehet, hogy valaki meglepődött az utóbbi feliraton, de nem kell csodálkozni, ugyanis ez az aratóünnepség valóban a 20. Kárpát-medencei aratóünnep volt.
Az első díjas torta a jubileumi rendezvényen
Helyet kaptak a Guinness-rekordok Könyvében
A jubileum alkalmából Ősz Szabó Imre főszervező elmondta, hogy először 1976-ban volt társszervező.
– Azután bevonultam katonának, amikor leszereltem, akkor szerveztem először önállóan aratóversenyt 1978-ban. Ekkor még négy falu – Bogaras, Tornyos, Kevi, Felsőhegy – versenye volt, és minden évben más település volt a házigazda. Én negyvenegy aratóünnepséget szerveztem a hatvanból. Mivel Oromparton születtem és nőttem fel, így jobbára a szervezésében a négy faluhoz csatlakozott a két Felsőhegy melletti tanyavidék, Orompart és Adahatár is. Akkoriban a sportvetélkedők kiemelt helyet kaptak, ugyanis a kispályás foci mellett asztalitenisz, röplabda, futóverseny és bicikliverseny is szerepelt a programban.
Nemcsak szervezőként, hanem versenyzőként is találkozhattunk önnel az aratóversenyen.
– Így van, hiszen mint a többi fiatal, én is résztvevője voltam a sportvetélkedőknek, amelyekkel kapcsolatban két anekdota jut mindig az eszembe. 1976-ban a tornyosi Darabán Vilmos biciklije összetört. Én vittem be a kerékpárvázamon törött kerékpárjával együtt. Első helyezett lettem, de ha Darabánnal nem történik a sajnálatos eset, ő lett volna az első. Három évvel később a kerékpárverseny a kijelölt pályán zajlott, a bírók figyelték a versenyzőket. Na, itt az egyik pályabíró hozta meg az én szerencsémet. Történt ugyanis, hogy a Buránysornál álló pályabíró megszomjazott, hideg vizet vagy erősebb szomjoltót kívánt, hogy pontosan melyiket, azt nem tudjuk, de a lényeg, hogy be is ment az egyik házhoz. Addig a legesélyesebbek, az oromparti Karácsonyi Győző és a már említett tornyosi Darabán Vilmos nagy gyorsasággal elhúzott a buránysori házak előtt úgy, hogy a pályabíró nem látta őket. Én karikáztam utánuk, addigra a bíró is kijött, és mutatja nekem, hogy forduljak el, közben Győző és Vilmos is észrevette, mi a helyzet, ők nem fordultak el, jöttek is utánam apait-anyait beleadva, de nekem akkor már tetemes volt az előnyöm, így nem volt esélyük utolérni, s elsőként értem célba.
Ősz Szabó Imre és a sztárvendégek
Ma már kerékpárverseny nincs a rendezvény műsorában, de sok más újítás történt az évek során. Hogyan alakult ki az aratóverseny mai arculata?
– A kilencvenes évek elején úgy láttam, az már nem elég, ami eddig volt. Sok ötletelés után 1991-ben átalakítottam az ifjúsági aratóversenyt hagyományos kézi aratóünnepé. Ekkor volt először, hogy fogatos járművekkel mentek ki az emberek a parcellához, valamint először mutatták be az aratófrühstüköt, és a kisgazda és nagygazda koronáját is ekkor készítettek először. 1995-ben az aratóebéddel, vagyis a főzőversennyel bővült a program.
Melyik évben volt a legnépesebb a rendezvény?
– Egyértelműen 2007-ben, amikor a Guinness-rekordok Könyvébe kerültünk: 103 csapat aratott, ugyanennyi aratóreggelit mutattak be, 128 ló szállította az aratókat, 150 csapat főzött aratóebédet. Egyéb években úgy átlagban 50–60 csapat aratott. Sajnos, mára már ez a szám lecsökkent. Az évek során nagyon sok segítőm volt, kiemelném magukat az aratókat csapatban és egyénileg, közülük sokan hozzájárultak a rendezvény sikeréhez és népszerűségéhez. Emlékszem, egy alkalommal eljött hozzám faluból a néhai Eszes Gyuszi bácsi. Kérdi tőlem, tudod-e, hogy miért úgy kezdik az aratást, hogy a búzakévékből összerakott keresztekből kettőt csinálnak mindjárt a kezdésnél. Nem tudtam, de évek óta ezt is tudom Gyuszi bácsinak köszönhetően. A válasz az, hogy a két búzakeresztre rá tudták helyezni a kaparóbőgőt, erre pedig paraszt-csalánzsákokat rakták, ami alatt meg lehetett pihenni, oltalmat adott a hőségben, esőben, jégverésben.
Készül az ebéd az aratóknak
Negyvenegy aratóünnepséget szervezett a hatvanból. Meglepődnék, ha azt mondaná, nem szeret szervezni.
– Őszintén elmondom, mi a helyzet ezen a téren. Régen sokkal könnyebb volt megszervezni az ifjúsági aratóversenyt. A köszönőleveleket, a díjakat a Zentai Ifjúsági szervezet biztosította, de más egyéb beszerzése sem volt nehéz. Egy történet megosztásával szeretném érzékeltetni, hogy működött ez évtizedekkel korábban. Elmentem az akkori AIK-birtokra Kajári Ferenc igazgatótól támogatást kérni. Még ki sem nyitottam a szám, ő már így köszöntött: Szervusz, kis Ősz Szabó! Tudom, miért jöttél! Hányan lesztek? Megmondtam a számot, erre ő: Rendben! Minden személyre lesz fél kiló borjúhús! Szükségetek van-e még valamire? Kellene még ivóvíz és wc…. Rendben, az is meglesz! Örömmel köszöntem meg, és azonnal meghívtam ebédre, amire ő ezt válaszolta: Ez ifjúsági rendezvény! Nem kellek oda én! Szórakozzatok jól, és gyere vissza jövőre is! Ez volt régen. Ma már messze nem így van, utólag is keresem a támogatókat, hogy a költségeket rendezzem.
A jól végzett munka örömére nótaszó is járt minden aratónak
Tervei vannak-e még?
– Természetesen szeretném megszervezni a jövő évi aratóünnepséget, ugyanis a terveink között szerepel egy könyv kiadása, amely a 60 éves aratóünnepség történetét írja le. Ezzel a könyvvel szeretnék megajándékozni minden aratót, aki a rendezvény aktív részese volt az elmúlt években. Nagyon szeretném, ha nem is mindenki, de egy csapatban legalább két személy kapjon a könyvből. Nemrég részt vettem Temerinben az első Illés-napi aratóverseny megszervezésében, mert nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a hagyományok fennmaradjanak Vajdaságban!
Egy aratócsapat, ahol a legkisebbek is biztosan emlékezni fognak majd erre az aratóünnepségre
Farkas Mónika
A riport nyomtatott változata a Családi Kör 2021. augusztus 5-ei számában jelent meg.
Pillanatfelvétel a 60. Aratóünnepségen
