Jó nagy anyázással kezdtem. Aztán mégis vártam néhány napot. Lehiggadtam. Kitöröltem az inkriminált bekezdést. És megpróbálom – amennyire ez lehetséges – indulatmentesen elmondani, mi váltotta ki felháborodásomat, s hogy mi a valódi helyzet.

Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke nyilatkozatot adott a médiának, amelyben az iskolakezdéskor a magyar tannyelvű tagozatokon előállt tankönyvellátási helyzetről tájékoztatott. Nem tudom, másutt milyen terjedelemben és formában jelent meg a vele készült interjú: a Szabad Magyar Szóban napvilágot látott, Tómó Margaréta jegyezte cikk mindössze egyetlen, több komponensből álló információt közöl. Elmondja, hogy idén az „oktatási reform” a negyedikeseket és a nyolcadikosokat érinti, akik közül az előbbiek számára elkészültek a tankönyvek, míg „a nyolcadikosok esetében magyar nyelv és irodalomból az olvasókönyv, a gyakorlókönyv és nyelvtankönyv kis késéssel készül el. Dolgoznak a szerzők a könyveken, a kiadó is készen áll, de itt egy kis késésre kell számítani. (…) Ugyanez a helyzet a középiskolások esetében is, az első- és második osztályosoknál”.

A cikk nyomán kiterjedt kommentszekció nyílt a magazin Facebook-oldalán. Az érintettek, szülők, nagyszülők és az oktatási rendszer helyzetével elégedetlen polgárok verik el a port – többnyire a kiadón és a szerzőkön. Jerasz Anikó nyilatkozatából ugyanis az „derül ki”, hogy a kisebbségi érdekképviseletet ellátó Magyar Nemzeti Tanács a helyzet magaslatán áll, „a kiadó is készen áll”, csak néhány trehány, lusta, tehetetlen szerző késlekedik a munkával, miközben ideális feltételek mellett dolgoznak.

Nem tudom, mit gondolt az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke. Hogy hallgatni fogok, lapítani, mert attól tartok – mint sokan –, ha válaszolok és elutasítom a közlemény tartalmazta hamis állításokat, akkor majd nem kapok több megbízást, nem adják ki a könyveimet, nem jelennek meg az írásaim, megfosztanak szerkesztői teendőimtől, a gyerekem issza meg a levét agilitásomnak?!

Mit mondhatnék! Nyugodtan! Ezek közül a retorziók közül alig van már, mi nem történt meg velem. A legfontosabb intellektuális és sorszerű jelenségeket (például: megszerzett tudás és képesítés, szakmai tekintély, elvszerűség, kiállás, illetve: új lehetőségek etc.) tótumfaktumék nem tudják befolyásolni.

(Az indulatmentességet mégsem sikerült kiviteleznem. Ha elolvassák az általam ismertetett tényeket, remélem, megértik!)

Bár ismerem a teljes szerzői gárdát és az előállt helyzetet is, csak a magam nevében, azaz a nyolcadikos olvasókönyv és olvasási munkafüzet, valamint a középiskolai másodikos irodalomkönyv ügyében nyilatkozhatom! Az előző két, teljesen elkészült kéziratnak nyolcvan, a már javában (megbízási szerződés hiányában is) készülő középiskolai tankönyvnek hozzávetőlegesen hatvan százaléka (lesz) az én munkám.

Az általános iskolai nyolcadikos olvasókönyv teljes kéziratát 2021. február 12-én adtam le a kiadónak, de – a szerkesztővel történt egyeztetés és több évi sikeres együttműködés tapasztalata értelmében – az anyagot részenként is küldtem, az első ilyen egységet: 2020. december 15-én. A munkafüzet egységeivel ugyanígy jártam el. Komplett anyagát 2021 márciusában adtam le. Szó sincs tehát arról, hogy még „dolgoznak a szerzők”. Hogy a befejezett, kész, első lektoráláson is átesett kéziratok kiadásra való előkészítése terén miért nem történt több, mint hat, illetve öt hónapon keresztül lényeges előrehaladás, nincsenek pontos információm, de felhatalmazásom sem, hogy azokat ismertessem! Csak annyit, hogy szerzőként magam is több hónapon át hiába fordultam tájékoztatásért az illetékesekhez.

S bár korábban – a kiadásban koordinátori szerepet vállaló intézmények (például: MNT) részéről – eljutottak hozzám (közvetlenül ugyanis nemigen állnak velem szóba) információk a majdani felkérésről, a középiskolai másodikos irodalomkönyv megírására vonatkozó megbízási szerződés augusztus utolsó napjaiban érkezett meg, tehát nemcsak abszurdum, hanem egyenesen csúsztatás azt állítani, hogy a szerzők késlekedése miatt nem készült el. A megbízás körüli huzavona ellenére a könyvet – „saját szakállunkra” – 2021 májusában elkezdtük írni szerzőtársammal. Jelen pillanatban a kéziratnak már valamennyivel több, mint a fele el is készült, ezért nyugodt szívvel írtuk alá a 2021. december 20-át leadási határidőként megjelölő szerződést. Néhány nappal ezelőtt érkezett az a kiadói tájékoztatás, hogy a megbízási szerződést határidőmódosítás miatt visszavonták, új határidővel küldenek majd másikat.

Több mint másfél évtizedes tankönyvírói gyakorlatom alapján ehhez néhány tapasztalati észrevételem volna:

  • ha a folyó év márciusa környékén nem készülnek el a kéziratok, akkor igen kis valószínűsége van annak, hogy idejében meg is jelennek,
  • a két társszerzőnél nagyobb munkacsoportok alakítása csak az egyéni szerzői felelősség hárítását teszi lehetővé („Ha nem akarsz megoldani egy problémát, alakíts egy bizottságot!”),
  • minél több társszerzője van egy készülő kiadványnak, annál lassabban készül el.

(Személyes véleményem – ne legyen igazam! –, hogy a szerzők számával arányosan

csökken a kiadvány szakmai színvonala és komplexitása is.)

És ami a legfontosabb: a kisebbségi érdekvédelem egyáltalán nem azonos azzal a tevékenységgel, hogy tisztségviselői révén az MNT nyilatkozatokat tehet közzé saját vélt eredményeiről (például: távoktatási programja, kis létszámú osztályok megnyitása, szerb nyelvű felzárkóztatási program – ezeknek problematikus jellegéről külön kellene értekezni), illetve felelősségének hárításáról, hanem konkrét, radikális és hatásos intézkedéseknek megfelelő érdekérvényesítést kellene jelentenie. Jelen esetben azt kellett volna demonstrálnia, hogy ha a kiadó egyetlen magyar szerkesztője – aki képes ellátni a magyar nyelven megjelenő tankönyvek szerkesztésének és kiadásának bonyolult feladatát – objektív okok miatt „kiesik” a munkából, akkor van lehetősége és joga rá, mi több, azonnal képes – mert rendelkezik ilyen potenciállal – kisegítő és helyettesítő, magasan képzett, rátermett és a legújabb oktatási módszereket, tudományos eredményeket ismerő kádereket munkába állítani helyette. De ameddig szólni kell például, hogy amit távoktatási programja keretében feltöltöttek az MNT honlapjára, az nem a minisztérium által érvényesített tanterv, hanem megbízott (és nyilván: „megbízható”) személyek által írt, „ajánlott” (a rossznyelvek szerint: kötelezővé tett) tanmenet, addig hogyan várhatnánk el, hogy a fentiekben vázolt komplexebb értékrendnek is eleget tudjanak tenni? (Egyébként: a feliratot javították – az érintett tanterv és tankönyv felépítését, észszerűségét szétcincáló koncepciót nem!)

Az „állandóan újraírt” tankönyvek szerzőit erősen szidalmazó facebookos kommentelőknek csak annyit: miként az évtizedek múlásával minden diszciplína tudásanyaga megváltozik, új eredményekkel, felfedezésekkel és nézetekkel bővül, az irodalmi művelődésanyag is korszerűsödik. Nem volna észszerű, ha az amúgy is rendkívül elavult oktatási modellekkel terhelt tanulók 20-30 éves tantervek (miként ez jelen pillanatban is érvényes bizonyos esetekben) alapján íródott tankönyvekből tanulnának. Amit Jerasz „oktatási reform”-ként említett, a tantervek ilyen értelmű megváltozását jelenti.  Például a 2020-ban napvilágot látott új  hetedikes tankönyv előtti 2009-es volt. A közhidelemmel ellentétben ugyanis bármely tantárgy tanításának alapja nem a tankönyv (egyszerűen: nem szerzője dönti el, hogy mi kerüljön a tankönyvbe!), hanem a kötelező tanterv.