A szerbiai parlamenti választások feltételeiről zajló vitában az ellenzék képviselői egyértelműen tudatták: a bojkott szóba sem jöhet, s hogy a tisztességes választási megmérettetés feltételeinek kivívását demonstrációkkal előbb lehetne elérni. Most, amikor a bojkott lehetősége végleg elveszett, legalábbis annak a megállapodástervezetnek az alapján, amelyet az Európai Parlament közvetítői tettek le az asztalra, az ellenzék máris a következő lépést fontolgatja, de úgy tűnik, napról napra távolabb kerülnek a demonstrációk megszervezésére vonatkozó döntéstől. A Nova napilap többeket megszólaltatott, de egyöntetű véleménynek tűnik, hogy a többség kételkedik abban, hogy az ellenzék egyáltalán képes jelentős számú embert az utcára hívni, abban pedig még inkább, hogy képes a szükséges tömeget motiválni, hogy ki is tartsanak a tiltakozó megmozdulások.

Dragan Đilas, a Szabadság és Igazságosság Pártja (Stranka slobode i pravde – SSP) elnöke volt az első, aki még jóval korábban a demonstrációk lehetőségét vetette fel a bojkott helyett. A Novának nyilatkozva elmondta: amennyiben az európai közvetítők javaslattervezet ugyanaz lesz, mint amit Aleksandar Vučić javasolt, nevezetesen, hogy az ellenzék csak vegyen részt a választásokon, hogy a hatalmon lévők megkönnyebbülhessenek, az ellenzék nem vesz részt a voksoláson, hanem demonstrálni hívja az embereket, hogy az utcán harcolják ki a szabad választásokat.

Az elképzelést az ellenzéki pártok vezetőinek többsége támogatta.

Időközben kiderült, hogy a szabad választásokat szavatoló feltételekről zajló párbeszédben az ellenzék semmit sem kapott abból, amit kért, így jogosan vetődik fel a kérdés, hogy készül-e a tiltakozó megmozdulásokra.

Ennek kapcsán Pavle Grbović, a Szabad Polgárok Mozgalmának (Pokret slobodnih građana) vezetője kijelentette: számára felelőtlenség, ha valaki arról beszél, hogy a hatalmat csak az utcán lehet megdönteni, de közben nem magyarázza el az embereknek, hogy ehhez mi mindenre volna szükség. „Több tíz- vagy százezer emberre van szükség, a rendőrség és katonaság jelentős részének támogatása, a nemzetközi támogatás, az egyház és más hatalmi központok támogatása. Pillanatnyilag egyik sem áll fenn, éppen ellenkezőleg, ezek a tényezők a hatalom oldalán állnak. Komoly áldozatok meghozatalára is készeknek kell lennünk, ez nem játék, hanem a hatalomért való küzdelem, márpedig a regnáló hatalom egy ilyen helyzetben minden eszközét bevetné. Én senkit sem szólítok arra, hogy kockáztassa az épségét, még akkor sem, ha a forradalmi nyilatkozatokat harsogók ezért rossz szemmel néznek rám. A hatalmat választások révén kell leváltani, aztán a győzelmet már lehet az utcán védeni, de akkor már a fentebb sorolt tényezők számára is nyilvánvaló lesz, hogy már minden eldőlt” – mondta Pavle Grbović.

Bojan Pajtić, a Demokrata Párt korábbi elnöke, az újvidéki Jogi Kar tanára sem biztos benne, hogy az ellenzéknek pillanatnyilag van elég ereje és befolyása, hogy tömegeket szólítson demonstrációkra, illetve, hogy az elégedetleneket sokáig az utcákon tartsa. „Az 1996/97-es demonstrációk idején sokkal aktívabb volt a kormányellenes szektor és sokkal erősebbek voltak az ellenzéki pártok. Emellett sokkal több befolyásos közéleti személyiség is volt az országban. Az ellenzéknek ma láthatóan nincs meg az a szervezettsége, amely rövid idő alatt sokakat az utcára tudna szólítani. Ráadásul mindig szükség van egy olyan eseményre is, amely arra készteti az embereket, hogy az utcákra vonuljanak. Annak idején a választási eredmények, a koronavírus-járvány elleni ellentmondásos intézkedések vagy más események szólították az embereket demonstrációra. Olyan események, amelyeket a polgárok saját szabadságuk elleni támadásként értékeltek. A polgárok akkor kezdenek tiltakozásba, ha céljuk elérhető, ha a tüntetéseknek valóban lehet valamilyen eredménye. Ha csak a nemtetszésük kifejezéséről van szó, akkor nem fognak tömegesen az utcára vonulni. De ha pontosan meghatározott célok nevében szólítanák őket tüntetni és ha az ellenzék képes lenne néhány ezer embert naponta demonstrációra vinni, annak lehetne eredménye: nem becsülném ugyanis le Aleksandar Vučić gyávaságát, aki eddig is mindig engedett néhány tucat vagy néhány száz ember követeléseinek” – mondta Pajtić, aki szerint a demonstrációk helyett az ellenzék inkább a választási megmérettetést fogja választani, még az ilyen, számára kedvezőtlen feltételek mellett is.