Súlyos, hosszan tartó betegség után szombaton, Belgrádban elhunyt Miloš Vasić újságíró, a Vreme hetilap egyik alapítója, tudatta a szerkesztőség.

A Vreme így búcsúztatta alapítóját:

Az 1947-ben született Vasić újságírással 1969 óta foglalkozott. A Vreme hetilap megalapítása előtt 15 évig a NIN-nél dolgozott, ahonnan Slobodan Milošević rezsimjének nyomásgyakorlása miatt távozott. Srđa Popović javaslatára csatlakozott a Vreme alapítóihoz 1990-ben. „És így kezdtünk találkozgatni, hetente legalább egyszer. Srđa Popović irodája volt a helyszín. Sokféle ember gyülekezett ott, eljárt a találkozókra Jug Grizelj, Hari Štajner, Jurka Gustinčić, Ratko Bošković, Zoran Jeličić, Lazar Stojanović… (…) Egész halom könyvet szereztem be, amelyek azzal foglalkoztak, hogyan kell lapot alapítani, mindet el is olvastam, elkezdtem magyarázgatni az embereknek, hogy előbb a mínusz 15. számot kell megcsinálni, hogy lassan, ahogyan Umberto Eco mondaná, eljussunk a nulladik számig. És éppen nekiálltunk az alkotásnak meg a szervezésnek, s már a mínusz harmadik számnál tartottunk, amikor Milošević kiírta a választásokat. Nem volt más választásunk, mint hogy október 29-én megjelentessük az első lapszámot” – mesélte Vasić tavaly októberben, amikor a szerkesztőség úgy döntött, a lap létezésének három évtizede alkalmából interjút készít egyik alapítójával.

A Vreme hetilapban Vasić szinte minden fontos témával foglalkozott, az 1991. március 9-i tüntetésektől kezdve a horvátországi, boszniai, koszovói háborúkig. A Zoran Đinđić kormányfő elleni merényletet és az utána kezdődő Szablya hadműveletet feldolgozó cikkei megalapozták azt, amit ma Szerbiában oknyomozó újságírásnak nevezünk. Vasić az ebből az időből származó szövegek alapján írta meg az Atentat na Zorana (Merénylet Zoran ellen) című könyvét, amely az ország szinte minden jelentős újságírói díjat meghozta neki.

Több, fegyverekkel foglalkozó kötetet írt, emellett a Ptica panike című regényt, illetve a Moj muški život kommentárkötetet is jegyzi.

Újságíróként mindig éles tollú, precíz szerző volt, akinek stílusa a védjegyévé vált. Kollégaként éppen ellenkezőleg: megértő volt, akár egy szülő, bölcs tanácsokat osztott és gyengéden bírált. Ő volt az, akitől a szerkesztőség minden ifjabb tagja tanult, miközben tudatában voltak annak, hogy soha még csak meg sem közelítik Miša szintjét.

Miloš Vasićnak öt gyermeke és több unokája van.

Búcsúztatásának és temetésének helyszínéről és időpontjáról a szerkesztőség később ad tájékoztatást.