Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália között létrehozott AUKUS (Australia–United Kingdom–United States, azaz Ausztrália–Egyesült Királyság–Egyesült Államok) egyezmény szerepelt legtöbbet a világsajtóban, de a Putyin-párt új parlamenti győzelme és a lengyel EU-szabályszegés sem maradhatott ki.

„Mini-NATO” Kína ellen?

Az ausztrál Sydney Morning Herald c., legrégibb ausztrál napilap az amerikai–brit–ausztrál katonai egyezményről ezt írja:

„Az a tény, hogy Biden amerikai elnök, Johnson brit miniszterelnök és Morrison ausztrál miniszterelnök most összeálltak, azt jelzi, hogy a világ legerősebb demokráciái közül néhányan erőteljesebben viszonyulnak elrettentő szándékkal Kínához. Ez a fejlemény már júniusban nyilvánvaló volt a G7-es országok cornwalli találkozóján – de ez a folyamat most felerősödött és felgyorsult. A bejelentés mögött egy nagy geostratégiai hír áll – és ezt Pekingben és a világ minden táján megértik.”

A pekingi Xin Jing Bao c. napilap is megerősíti ezt:

„Habár a három ország nagy gondot fordított arra, hogy Kínát meg se említsék, ezzel a »mini-NATO-val« mégis Kínát akarják bekeríteni az indo-csendes-óceáni térségben. A megállapodás lényege, hogy Ausztrália nyolc nukleáris meghajtású tengeralattjárót kap a közeljövőben. Így Nagy-Britannia után ez a csupán második ország, amelynek Washington nagylelkűen átengedi ezt a technológiát.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun c., legnagyobb – naponta hárommillió példányban megjelenő – pénzügyi napilap aggodalmát fejezi ki az egyezmény miatt, annak ellenére, hogy megérti a szövetség létrehozását:

„Mindenképpen el kell kerülni, hogy a helyzet fokozódjon. Mindenekelőtt nem fordulhat elő, hogy Peking reakciója heves nemzetközi fegyverkezési versenyhez vezessen. Végül is: Joe Biden és Hszi Csin-ping megegyeztek a legutóbbi telefonbeszélgetésükben, hogy kapcsolatban maradnak egymással egy esetleges háború elkerülése végett.”

Washington diplomáciai érzékenység nélkül

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag c. hetilap az Egyesült Államok, Ausztrália és Franciaország közötti tengeralattjáró-vitával foglalkozik:

„Franciaország habzik a dühtől. Hiszen a Grande Nation Ausztráliával kötött 40 milliárd dolláros tengeralattjárókról szóló szerződése nem csak üzletre vonatkozik. Franciaország ki akarta bővíteni katonai jelenlétét az Indio-Csendes-óceánra is. Ebből semmi sem lesz, mert az ausztrálok most egy biztonsági egyezmény megkötését helyezték előtérbe Washingtonnal és Londonnal. Amerika Kínában látja nagy ellenfelét, Franciaország ezzel szemben ambivalensebb Kínával kapcsolatban. Ezen stratégiailag helyes megfontolások ellenére Washingtonnak nagyobb diplomáciai érzékenységet kellett volna tanúsítania. Rossz volt ily módon viselkedni Franciaországgal, és ezt a partnert csak az utolsó pillanatban tájékoztatni.”

Erről a Frankfurter Allgemeine Zeitungban ez olvasható:

„Ausztrália vasárnap megpróbálta korlátozni a károkat Franciaországgal szemben. A canberrai kormány ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, hogy nem adja fel aggodalmait a franciákkal folytatott tengeralattjáró-üzlet problémáival kapcsolatban. »Nagyvonalúak, nyitottak és őszinték voltunk« – mondta Peter Dutton védelmi miniszter vasárnap a Sky News Australiának. »Természetesen megértem, hogy a franciák dühösek a szerződés felbontása miatt, de végső soron a mi dolgunk, hogy nemzeti érdekeink szerint cselekedjünk« – mondta Dutton. Évek óta aggodalmak vannak ezzel a szerződéssel kapcsolatban, amelyeket nyilvánosságra is hoztak. Scott Morrison miniszterelnök ezt meg is említette Macronnak, maga Dutton pedig Florence Parly védelmi miniszternek.”

Bidennek komolyan kell vennie Franciaország nemtetszését, írja a Washington Post erről a témáról:

„Macron francia elnök már régebben is dühös volt, mert csak legkisebb mértékben konzultáltak vele, mielőtt az Egyesült Államok kivonult Afganisztánból. Ez a düh most felerősödött. A Biden-kormánynak komolyan kell vennie Franciaország nemtetszését. Az Egyesült Államoknak szüksége van transzatlanti partnereire, mert külpolitikáját egyre inkább a Kínával folytatott nagyhatalmi versenyre összpontosítja. És ezek közül Franciaország vitathatatlanul a legtehetségesebb katonai partner. Miközben az emberi jogok és a biztonság kérdéseit szem előtt tartják, az európaiak folytatni akarják a jövedelmező kereskedelmet Kínával.”

Parlamenti választások Oroszországban

A madridi El Pais c. napilap szerint Putyin elnök elérte célját:

„Az eredmény garantálja számára a teljes hatalmat a Dumában egy fontos jogalkotási időszakban: ez a helyzet 2024-ben is fenn fog még állni, amikor Putyin talán elárulja, hogy meg akarja-e tartani hatalmát vagy átengedi azt egy utódnak. Ami pedig ezt a választást jellemzi, az a független politikai erők de facto kizárása volt. Az oroszországi választások rituálévá váltak és ezzel a valóság határán állnak.”

A zürichi Tages-Anzeiger c. napilap erről megjegyzi:

„Putyin »csak« 68 éves. Az alkotmánymódosításnak köszönhetően azonban gyakorlatilag 2036-ig maradhat hivatalban, tehát gyakorlatilag élete végéig. Hogy ezt megteszi-e, még nem dőlt el. Nyilvánvaló, hogy a Kremlnek még mindig nincs terve ahhoz, hogyan váltsa fel Putyint. Putyin csak a legbelső hatalmi körében bízik. Nyilvánvaló, hogy még saját népét is ellenségesnek tartja. Másképen lehetetlen megmagyarázni azt az erőfeszítést, amelyet a Kreml tett annak érdekében, hogy a parlamenti választások előtt megszüntessen bármit és elhallgattasson bárkit, aki azt követelhette volna a Dumában, ami neki nem felel meg.”

„Bizonyos politikai szereplők minden bizonnyal nyilvánosan ki fogják jelenteni az elkövetkező napokban, hogy nem ismerik el a választásokat, és hamisítással fogják vádolni a választási bizottságot” – írja a moszkvai Izvesztyija c. napilap:

„De van egy egyszerű módja annak, hogy megértsük, vajon a választások jogszerűek voltak-e vagy sem: ha az emberek véleménye a szavazás után megegyezik a választási eredményekkel, akkor a választások jogszerűek voltak. Itt nem lehet nézeteltérésről beszélni. Ami pedig az »okos szavazás« taktikájának híveit illeti, a bebörtönzött Kreml-ellenfél, Navalnij támogatói tévesen ítélték meg a tiltakozó szavazók hangulatát.”

Lengyelország szabálysértése következményekkel jár

A Turów felszíni barnaszén-bányával kapcsolatos vitáról az amszterdami De Telegraaf ezt írja:

„Az a tény, hogy Varsó figyelmen kívül hagyja az európai szabályokat, nem újdonság. A felszíni bánya miatt kialakult vita jól passzol a jogállamiság, a sajtószabadság és az úgynevezett »európai értékek« konfliktusainak soraiba. Brüsszel évekig csupán a mutatóujjával reagált ezekre a jogsértésekre, míg Lengyelország továbbra is egyre több európai pénzért nyújtotta ki a kezét. De úgy tűnik, ennek a játéknak most vége lesz. Az uniós hatóságoknak és néhány tagállamnak – beleértve a nettó fizető Hollandiát – elege van ebből. Aki nem hajlandó betartani a szabályokat, éreznie kell a következményeket. […] Az még bizonytalan, hogy Varsó engedni fog-e a nyomásnak. A PiS kormány EU-kritikájában számíthat a lengyel lakosság egy részének támogatására. Ez különösen azon generációk körében nyilvánvaló, akik egykor úgy érezték, hogy Moszkva elhallgattatta őket, és most nem hajlandók hasonló érzéseket elviselni Brüsszeltől. ”

A varsói Rzeczpospolita c. napilap a Lengyelország és az EU között növekvő feszültséget kommentálja:

„Ha megnézzük a (lengyel) újságok címlapjait az elmúlt hetekben, akkor ott rendszeresen ugyanaz figyelhető meg. A kormány felszólítja a helyi önkormányzatot, hogy vonja vissza az LMBT-párti nyilatkozatokat; az EU bírságot szab a lengyel kormányra, amiért nem zárta be a turówi barnaszénbányát; az Európai Tanács az EB-hez fordul azzal a kérelemmel, hogy büntetést szabjon ki Lengyelországra, mert a fegyelmi testület tovább folytatja működését. Mindez azt mutatja, hogyan néz ki ma az európai politikánk. Lengyelország állandóan védekezik, mert sok nyitott frontja van az EU-val szemben. Majdnem egy hét telt el azóta, hogy a PiS elfogadta a Polexitet kizáró határozatát. A kormány üres ígéretek helyett tegyen végre valamit azért, hogy felmelegedjen Brüsszellel való kapcsolatunk. Mert a jelenlegi Európa-ellenes retorika hatása egyre növekvő Európa-ellenes hangulat a lakosság körében, amellyel a PiS-nek előbb-utóbb szembe kell néznie. Hiszen a Polexit nem párthatározatokkal kezdődik, hanem szavakkal. És ez már elkezdődött.”

Tengeri hókusz-pókusz-AUCUS (Illusztráció: Szappanos Veronika/SZMSZ, Ferguson/Independent ötlete nyomán)