Szent Hubertus-misével vette kezdetét a húsznapos „Egy a természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás szombaton Budapesten a Hungexpón. A nyitónapon Szerbia is bemutatkozott a nemzetközi csarnokban.
Teljesen felújított, 75 ezer négyzetméteres kiállítási terület várja az érdeklődőket a Hungexpo területén. Ez lesz a rendezvény központi helyszíne, ahova a remények szerint az Eucharisztikus Világkongresszus után most a vadászat, természet iránt érdeklődök is nagy számban elzarándokolnak.
A szombati megnyitón Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott beszédet. Méltatta a magyar vadászati törvényt, amely szerinte az egyik legjobb a világon. Kiemelte, hogy az ember mindig is vadászott és ma már nem tartható fenn a természet, mezőgazdaság, élővilág vadászat nélkül. A rendezvény fővédnöke Habsburg Károly, a megvalósításért felelős kormánybiztos Kovács Zoltán.
Semjén – akit nem egyszer bíráltak drága külföldi vadászkalandjai miatt – megjegyezte, hogy a média nagy része demagóg módon vadászatellenes, a környezetvédők mellett pedig megjelentek az emberelleneségbe hajló ökoterroristák, és természetellenes dolgokat népszerűsítenek olyanok, akik folyton a természetre hivatkoznak.
A Trófeacsarnokban láthatók a kontinensek állatai is
Ugyanakkor magát a kiállítást is sok kritika éri a tömérdek kitömött állat felsorakoztatása miatt, hiszen azok egyáltalán nem azt a benyomást keltik, hogy az élő természeten van a hangsúly.
A bejárat előtt óriási „szobor” fogadja a látogatót. A Csodaszarvast ábrázoló alkotás hullajtott agancsokból készült, magyar erdészetek két éven át gyűjtögették hozzá a mintegy 10 tonnányi alapanyagot. A Totem címre hallgató kompozíció ember és állat kapcsolatát szándékozik kifejezni. A cél az, hogy a látogató a szarvas torkán át haladjon a kiállításra befelé, közben „eggyé válva” a természettel. A világkiállítás után a Totem köztéri szobor lesz Keszthelyen. Az alkotó Szőke Gábor Miklós, akinek még jó pár műve látható a rendezvényen.
A bejáratnál álló Totem a Csodaszarvasra akar emlékeztetni
A csodaszarvas témát később sem engedi el a szervezés, felbukkan többször is, a magyar kiállítócsarnokban hangsúlyosan.
A bejárat után többfelé indulhatunk, a többség mégis egyenesen előre veszi az irányt és a legnagyobb, nemzetközi csarnokba lép be. Ennek igen előnyös pontján kapott helyett Szerbia, így a kiállításra érkezők önkéntelenül is belebotlanak a négyzetes kialakítású vadászati bemutatóba.
Észak felől lépünk be Szerbia „vadászterületére”. A „határbódék” érdekessége, hogy a Röszke tábla felett is szerb zászló leng – és persze Horgos neve csak szerbül van kiírva…
Négy irányból érkezhetünk meg „Szerbiába”: észak felől a Horgos–Röszke „határátlépő” után ismerkedhetünk Vajdaság vadászati, természeti értékeivel. A terület úgy van kialakítva, hogy az ország felépítése szerint mutassa be, hol milyen vadra lehet menni, milyen állattal lehet találkozni. Körben, kívülről a „határt” trófeák díszítik.
A világkiállításon néhány országnak saját napja is lesz, Szerbia október 3-án kap majd kiemelt figyelmet.
Magyar nyelvű vadászati tájékoztató Szerbiáról
A vadászati módok pavilonjában látható a solymászati bemutató, amely megjósolhatón a rendezvény egyik legnagyobb sikere lesz. Nem csak egy-egy „díszpéldány”, hanem legalább húsz madár várja a látogatókat, békésen üldögélve, szépen elrendezett környezetben.
A magyarság már az őshazában megismerkedett a betanított madarak segítségével végzett vadászattal. A sztyeppéken való vándorlás alatt megnőtt a solymászat jelentősége, az eredetmonda szerint az Árpádok is egy solyómfélétől, a turulmadár nemzetségéből származnak. A középkorban a solymászat az egyik legnemesebb tevékenységnek számított. A lőfegyverek megjelenésével szorult háttérbe, majd az 1930-as években éledt újjá. Ma ismét nagyon népszerű, Magyarország szereti hangsúlyozni, hogy solymász nemzet.
A sólymokat fogják szeretni a látogatók
A Trófeacsarnokban földrészek szerint lehet megismerkedni a vadállatokkal. Itt alakították ki az emeleti részen azt a trófeagyűjteményt, amely kétségtelenül a világkiállítás legnagyobb „teljesítménye”. Ha valaki nem ért a vadászathoz, akkor is lenyűgöző a valószínűtlen mennyiségű trófea. A több mint 1900 darabból álló kiállítás magyar vadászok által jegyzett trófeákból állt össze.
Égen-földön trófeák
A Trófeacsarnok félhomálya után egy jócskán kivilágított helyszínre érkezünk. Nem véletlen, mert az itt várakozó „versenyzőket” jól szemügyre kell venni majd a zsűrinek. Talán ma nem túl divatos szakma, hobbi a taxidermia, az állatok kitömésének művészete. A világkiállítással együtt került megrendezésre ez a világverseny is. A kiállítási példányok között van apró denevértől kezdve zebráig mindenféle állat, a világ minden részéről érkeztek versenyzők, sok a máltai, német, dán résztvevő.
Lettországból érkezett ez a versenyző a taxidermia-bajnokságra
A magyar pavilonban látható a világkiállítás két legértékesebb eleme; egyik sem állat, a Seuso-kincs két darabjáról van szó. Az ezüst tál a Seuso-kincs névadó darabja, ez, és a Hippolütosz korsó is vadászati jeleneteket ábrázol, ezért kerülnek itt bemutatásra.
A vizes-halas bemutatócsarnok különlegessége az óriási akvárium, amelyet úgy építettek meg, hogy oldalról, fölülről, beépített környezeti elemek között lehet nézegetni a vizeinkben élő állatokat. Itt a viza az egyértelmű főszereplő, többen is „fellépnek” a következő három hétben, a látogatók pedig már az első napon is csak rájuk voltak kiváncsiak.
A viza egykor a legnagyobb hal volt Magyarországon, ma már hiába védett, nincs belőle. A Fekete-tengerből jártak fel ívni a Dunán, de a jugoszláv-román összefogással épült Vaskapu erőmű az 1970-es évek óta nem teszi lehetővé, hogy feljussanak a folyón. A kiállítási példányok tenyészetből érkeztek Budapestre, ha sikeresen túlélik a világkiállítást, a Tisza-tavi Ökocentrumban folytatják életüket. A vizák elég hálás kiállítási „darabok”, szívesen produkálják magukat a mesterséges tóban és nagyon látványosak.
Vidám viza a mesterséges tóban
Számtalan kísérőprogram várja a látogatókat, folyamatosan láthatók néptánc- és operett bemutatók, cigányzene, vadászkürtbajnokság, íjászat, vadászkutyák bemutatója és a kiállítást természetesen szakmai konferencia is kiegészíti. Étel-ital minden mennyiségben rendelkezésre áll, vadhúsokból készült fogások, késztermékek és természetesen a hozzá kapcsolódó pálinka- és italkínálat is végtelen. A világkiállításnak saját tortája és saját fagylaltja is van.
Magyarország rendezett már egy vadászati világkiállítást. Éppen 50 évvel ezelőtt, 1971-ben nyíltak meg a kapuk ugyanezen a helyszínen. A természetvédelem már akkor is nemzetközi téma volt, több ország is sürgette az összefogást a vizek, a levegő, az állatvilág védelméért. A magyar pavilonban jókora méretű fotón látható Brezsnyev és Kádár(!) az akkori megnyitón.
A jelen világkiállítás a Hungexpo történetének legnagyobb rendezvénye. Nem korlátozódik a fővárosra, hanem több vidéki helyszín is bekapcsolódik a programsorozatba. A szervezők legalább egymillió vendégre számítanak a következő három hétben.
A rendezvényre feloldottak minden védettségi intézkedést, a koronavírus-járvány mintha nem is létezne, pedig Magyarország sem ússza meg a negyedik hullámot.
A szervezést gyakran vádolták túlköltekezéssel is, hiszen a költségvetés meghaladja a 70 milliárd forintot. A kiállítás ebből „csak” 17 milliárdba kerül, a többi a Hungexpo felújítására ment el. Ami talán nem is lenne baj, ha a helyszínt bejárva valóban egy modern, esetleg újjáépített Hungexpo várna. A vadonatúj bejáraton kívül azonban minden olyan, mint régen.
A rendezvény idejére lezárták a Hungexpóra vezető utakat, autóval egyáltalán nem lehet megközelíteni a helyszínt. A főváros több pontjáról közlekednek teljesen ingyenes buszjáratok, a flotta kizárólag vadonatúj elektromos járművekből áll.
Ha valaki szeretne ellátogatni a világkiállításra, 3000 forintos belépővel számoljon és feltétlenül vigyen magával okostelefont, érintős bankkártyát, mert papír alapú tájékoztatóra nem lehet számítani, készpénzzel fizetni pedig sehol nem lehet.
Az innovációs pavilonban az élet körforgásáról lehet megnézni egy installációt
Trófeacsarnok a Vadászati és Természeti Világkiállításon, a budapesti Hungexpón (Összes fotó: Szappanos Veronika/SZMSZ)
