A vajdasági identitáshoz kötődő kérdésekről és demográfiai témákról beszélgetett az Autonómia portál Észverés című élőműsorának negyvenedik adásában Lendák-Kabók Karolina genderkutató, egyetemi docens, Vataščin Péter újságíró, Palusek Erik szociológus, valamint Pressburger Csaba szerkesztő-műsorvezető.

Jövőre szervezik meg Szerbiában a népszámlálást, de már most vitát kavart, hogy a nemzeti hovatartozáshoz kötődő válaszok között szerepeljen-e a „vajdasági” opció. A hatalmi pártok reakcióiból azonnal látszott, hogy ilyen identifikációs kategória szóba sem jöhet: az SZHP és a VMSZ is élesen ellenezte a felvetést – mondta Pressburger a műsor első témájának felvezetéseként.

Lendák-Kabók Karolina szerint a koszovói kérdésnek is köze lehet a felvetés rossz fogadtatásához, mert minden olyan téma, amely kapcsán felmerülhetnek bizonyos autonómiatörekvések, a más területen jelentkezett politikai tapasztalat miatt ellenérzéseket válthatnak ki. Lendák-Kabók szerint a hatalmi többség attól tarthat, hogy esetleg felerősödhet a tartományban az önállósodási hajlandóság.

Palusek Erik is relevánsnak érzi a Koszovó–Vajdaság-párhuzamot, számításba véve azt, hogy a két tartomány helyzete sok dologban összehasonlíthatatlan. A realitások számbavétele mellett is egyetértett Lendák-Kabókkal abban, hogy a vajdasági eszme emlegetése kapcsán a köztársasági hatalom egy önálló Vajdaságra való törekvéstől tart. Emlékeztetett arra, hogy időről időre felélénkülnek a „vajdasági eszmét” hangoztató közéleti megnyilvánulások.

Vataščin Péter egy korábbi írásában utalt arra, hogy a kérdés kapcsán elképzelhető lenne, hogy a területi és a nemzeti kategóriát párhuzamosan alkalmazzák a népszámlálás kérdéseinek felkínált kategóriái között. Ahogyan a nyelvet és a vallást is külön tudják kezelni, úgy a regionális kategória is különválasztható lenne a nemzetiségitől – mondta az újságíró az Észverés műsorában. Szerinte érthető a hatalomnak az önállósodási törekvésektől való félelme, ha figyelembe vesszük a régióban is meglévő, időről időre fellángoló szeparatista retorikát. Hozzátette, hogy a 90-es évekből is „örököltünk ilyen reflexeket”. Emlékeztetett arra, hogy a vajdasági magyarság politikai vezetői is azonnal elvetették a vajdasági identitás kategóriájának alkalmazási lehetőségét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti közösségek létszámának tekintetében akár a politikai súly kapcsán is lehetnének következményei annak, ha a nemzeti kisebbségi rétegek tagjai közül egyesek a nemzeti identitásukat vajdaságiként jelölnék meg.

Palusek Erik szerint a vajdasági kategória a térség őslakosait „asszimilálná” a leginkább. Úgy gondolja, hogy a vajdasági magyarok körében viszonylag kevesen választanák a felkínált új opciót, mert fontos számukra az, hogy vajdaságiak, de erős a nemzeti identitásuk is, viszont valamennyien bizonyára élnének a lehetőséggel, ami az elvándorlás mellett a közösség politikai és gazdasági súlyának viszonylagos csökkenéséhez is vezethetne.