Az Autonómia portál Észverés című élőműsorának negyvenegyedik adásában a magyarországi ellenzéki előválasztásról, a magyar ellenzék nemzetpolitikájáról, valamint a németországi választások Kelet-Európát és a Nyugat-Balkánt érintő következményeiről beszélgetett Bukovics Martin, Szekeres István és Tőke János újságírókkal Pressburger Csaba szerkesztő-műsorvezető.
HÁROMMILLIÓ BIZONYTALAN MEGSZÓLÍTÁSA A TÉT MAGYARORSZÁGON
A magyarországi ellenzéki előválasztásokon az ország 106 választói kerületében hirdettek győztest. A hat ellenzéki párt összefogása a közös országos lista állítása, de főleg az előválasztás lebonyolítása akkor is óriási fegyvertény, ha némileg kényszer szülte, hiszen a választási törvény, amelyet a Fidesz igényei szerint írtak át, nem igazán hagyott más lehetőséget az ellenzéki pártoknak, mint a kiegyezést – kezdte a műsor első témáját Pressburger Csaba.
Bukovics Martin szerint az előválasztásnak három nagy tanulsága van: az első, hogy óriási meglepetésre nem Karácsony Gergely, hanem Dobrev Klára nyerte az első kört a miniszterelnökjelölt-jelöltek versenyében. A második tényezőként azt emelte ki, hogy az online előválasztás összességében gördülékenyen zajlott. Mint mondta, egyes kimutatások arra utalnak, hogy minél inkább beindult az előválasztás, az online szavazásnak az aránya megközelítette a „sátoros” szavazás arányát. A harmadik meglepetésként a Momentum „lebőgését” említette az újságíró.
Szekeres István ezzel szemben úgy vélekedett, hogy Dobrev Klára sikerének esélyét lehetett sejteni, részben a jelölőpárt, a Demokratikus Koalíció kiépített infrastruktúrája miatt is. Az online szavazás Szekeres szerint is jól működött. Megemlítette viszont, hogy a külföldön élő, lakcímkártyával is rendelkező magyar állampolgároknak nehézségei lehetnek majd a választásokon. Kiemelte, hogy a Momentumosok számítottak leginkább a külföldön élő magyarok szavazataira. Ugyanerről a pártról elmondta, hogy egyes körzetekben szép győzelmeket aratott.
Tőke János számított Dobrev Klára győzelmére. A jelölt kapcsán úgy fogalmazott: „ha mégsem nyeri meg az előválasztást, az a férjének (Gyurcsány Ferencnek) lesz köszönhető, aki nem tudott a háttérben maradni”. Kifejtette, hogy a Gyurcsány Ferenc iránti, a korábbi években kialakult ellenszenv annyi szavazatot vonhat majd el Dobrevtől, hogy az megfoszthatja a győzelemtől.
Szekeres István elmondta, hogy a jelenlegi magyarországi helyzetkép szerint a kormánypártoknak és az ellenzéknek is mintegy 2-2,5 millió elkötelezett szavazója lehet, 3 millió polgár azonban mindkét oldal „hátországát” képezheti, az ellenzék nagy esélye pedig ezeknek az embereknek a megszólításában is kereshető. Közöttük vannak, akik kiábrándultak a Fideszből, vagy egyáltalán a politikából, illetve olyanok is, akik egyszerűen apolitikusak. Az újságíró szerint ennek a csoportnak a megszólítására alkalmas vezetőt kellene választania az ellenzéknek.
Tőke János szerint Márki-Zay Péter lehetne egy ilyen jelölt, Karácsony Gergely kapcsán pedig kiemelte, hogy nagyon komoly lejárató kampány folyt ellene.
Bukovics Martin úgy fogalmazott: az ellenzéki győzelemhez egyfajta kormányváltó hangulat is kellene, amely nem igazán tapasztalható Budapesten kívül. Szerinte az ellenzéknek még nehezebb dolga lesz a választások előtti kormányintézkedések miatt, amelyekben „szavazatvásárlási szándék” is felfedezhető.
„MIÉRT NEM SZAVAZHATTAK A HATÁRON TÚLI MAGYAROK IS AZ ELŐVÁLASZTÁSON?”
A magyarországi ellenzéknek a határon túli magyarokhoz való politikai viszonyulásáról is szót ejtettek a műsor résztvevői. Szekeres István szerint Orbán populizmusára a Demokratikus Koalíció is populizmussal próbál válaszolni. Ilyen példaként említette, hogy a DK a „határon túli magyarok ellen hangol”. Kiemelte, hogy a lehető legextrémebb forgatókönyv esetén, az összes határon túli magyar szavazatával sem szerezhetne 3-4 képviselőnél többet a Fidesz a magyar parlamentben, de az átlagos körülményeket és választási arányokat tekintve elmondható, hogy gyakorlatilag egy vagy egy képviselő sem jut be a képviselőházba a határon túliak szavazatának köszönhetően, a választási rendszer sajátosságaiból kifolyólag. Szerinte ezzel a politikával a DK sok olyan magyarországi választópolgárt „idegenít el”, akiknek szimpatikus lenne az ellenzék, de rokoni vagy más kapcsolataik vannak az anyaországon kívül, ezért nem támogatják az effajta retorikát.
Tőke János elmondta, hogy a Momentum képviselője, Tomos Endre járt Vajdaságban, és más határon túli területeken is, ami arra utal, hogy a párt számára fontos lehet a határon túliak kérdése. Márki-Zay Pétert is megemlítette, aki az előválasztás kellős közepén, Hódmezővásárhely polgármestereként járt hivatalos látogatáson Zentán (Hódmezővásárhely testvértelepülésén), ahol fogadták is a községi tisztségviselők.
Bukovics Martin felvetette a kérdést: ha az ellenzéknek annyira fontosak a határon túli magyarok, akkor az előválasztáson miért csak a magyarországi lakcímmel rendelkezők szavazhattak. Elmondta még, hogy az ellenzéki pártok nagy része, ha lehetőséget kapott erre, megjelent az elmúlt években a határon túli magyar pártok összejövetelein. A Vajdasági Magyar Szövetség kapcsán úgy fogalmazott: Pásztor István és társai „vannak olyan okosak”, hogy egy ellenzéki kormányalakítás esetén belátnák, jobb, ha együttműködnek az új hatalommal.
SZERBIÁBAN LEGFELJEBB A HALADÓK SZERVEZHETNÉNEK ELŐVÁLASZTÁST AZ ELLENZÉKNEK
Amikor a magyarországi előválasztás kapcsán a hazai lapok arról cikkeztek, hogy mindez Szerbiában kivitelezhető lenne-e, az a kérdés is felmerült, hogy a magyarországiak tartanak-e attól, hogy a Fidesz esetleg elcsalja az előválasztásokat, mert sokak szerint Szerbiában éppen ez történne: a Szerb Haladó Párt bevetné a trollhadseregét, hogy eltorzítsa az előválasztások eredményét – vetette fel a téma kapcsán Pressburger.
Tőke János szerint nincs esély, sem szükség arra, hogy a szerbiai ellenzéki pártok összemérjék erejüket, mert az itthoni választási rendszer egészen másként működik, mint Magyarországon. Az ellenzék képviselői nem is tudnának tartani ilyen megmérettetést Szerbiában, mert nem tudni, hogy ki milyen erőt képvisel, nincs közöttük egység, és nincs kiépített infrastruktúrájuk sem ezeknek a politikai szervezeteknek.
Bukovics Martin az ellenzéki előválasztásnak a szerbiai megvalósíthatóságával kapcsolatban úgy fogalmazott: a dolognak lenne értelme, és „ismerve Vučić elnök kreativitását, humorát, tematizációs erejét és a nihilizmus iránti rajongását, ezt az ő pártja tudná a leginkább megszervezni házon belül”. „Ő és szatellitpártjai ezt simán le tudnák menedzselni, és valószínűleg médiájuk is lenne bőven elég ahhoz, hogy egy igazi show-t csinálhassanak. Sokan a demokratikus legitimációt róják fel neki, ezzel pedig ezt is megkapná, duplán is” – zárta gondolatait az újságíró.
MERKEL UTÁN IS MERKEL?
A múlt hétvégén tartották Németországban a választásokat. Az ország és a kontinens vezető politikusa tizenhat év után politikai nyugdíjba vonul. Az általános vélekedés szerint Angela Merkel kancellár másfél évtizedének Németországára leginkább a döntéshozatali józanság és a pragmatizmus volt jellemző. Ez szükségképpen azt is jelentette, hogy a politikai etika és a demokratikus értékek csorbát szenvedtek külföldön, mert a merkeli kormány külpolitikájának fontosabb volt, hogy ne szenvedjenek kárt az ország gazdasági érdekei Kelet-Európában, ezért inkább hagyta az illiberális demokráciák kivirágzását. A demokratikus intézményrendszer kiépítésénél is fontosabb volt számára, hogy nyugalom és stabilitás uralkodjon a Balkánon, ezért inkább tűrte, hogy autoriter rendszerek burjánozzanak el. De hozhat-e változást az új német kormánykoalíció, különösen az, hogy zöldpárti lesz a külügyminiszter? Kiesik-e Orbán Viktor és Aleksandar Vučić a németek kegyeiből? – tette fel a kérdést a műsor második témáját megkezdve Pressburger Csaba.
Bukovics Martin elmondta, hogy a két egykori nagy néppárt Németországban sokat zuhant, két kis párt népszerűsége pedig nőtt a mögöttünk álló választások eredményei alapján. Várhatóan olyan koalíció születik majd a kormányalakítás során, hogy a zöldek kapják a külügyminiszteri tisztség betöltésének a lehetőségét. Az újságíró arra számít, hogy Oroszország- és Kína-kritikusak lesznek, és nem biztos, hogy „túlzottan barátságos lesz a viszonyulásuk Magyarországgal szemben”.
Szekeres István arra is rámutatott, hogy Németország külpolitikája nagyrészt mindig az ország EU-politikája volt, és mivel Németország a legmegkerülhetetlenebb hatalom Európában, az európai politikai ügyek valamilyen szinten mindig német politikai ügyek is egyben. Úgy fogalmazott, hogy a „külügyminiszter minden kormányban a legkisebb hatáskörű miniszter, egy ország külpolitikáját a legkevésbé a külügyminiszter személye határozza meg, és ő van a leginkább kiszolgáltatva a kormányerők összességének, az elhatározásának, programjának és szándékainak”. Az újságíró szerint bárki is lesz kormányon, egy nagyon higgadt, a merkeli korszakhoz nagyon hasonló Európa-politika és német külpolitika fog kialakulni az országban.
