Amíg több száz nagyon beteg ember napokig a kórházak előtt áll orvosi segítségre várva, Zlatibor Lončar egészségügyi miniszter nemhogy nem kér nemzetközi segítséget Szerbia számára, hanem nagylelkűen felkínálta az orvosok egy részét a véderőminisztériumnak, amely a Közép-afrikai Köztársaságba küldene orvosi missziót, figyelmeztet a Szerbiai Orvosok és Gyógyszerészek Szakszervezete nyílt levelében, amelyből alább közlünk részleteket.
Szerbia naponta legalább 50 ember életét áldozza fel a Covid-19 oltárán. Ezeknek az embereknek a sírjain állva Ana Brnabić kormányfő tájékoztatta a nemzetet, hogy nem a járványellenes intézkedésekben, hanem az oltásokban hisz. Ami rendben is volna, ha olyan tisztségviselőről lenne szó, aki a saját nappalijában cseveg a saját barátaival, vagy ha olyan tisztségviselő lenne, aki kötelező oltási programot hirdetett. Ő azonban ezek közül egyiket sem tette, hanem magához ragadta nemcsak a legfőbb járványügyi szakértő címét, hanem istenségnek is képzeli magát, olyan istennek, aki dönthet arról, hogy a társadalom milyen mértékben betegedhet meg, halhat meg, olyan istennek, aki dönthet, hogy milyen mértékben teszi tönkre az egészségügyet és éli ki magát az orvosokon, miközben mindezek miatt nem terheli semmilyen felelősség.
(…)
Egy év alatt, ahelyett, hogy világelsők lennénk a koronavírus elleni küzdelemben, mi legrosszabb statisztikai adatokat produkáljuk világszinten a fertőzöttek és a Covid-19 miatt elhunytak számában egyaránt. És az oltottak számának emelkedésében is mi vagyunk a legrosszabbak. Szerbiában július 31-e és szeptember 30-a között a lakosságnak mindössze három százaléka kapta meg az oltást, míg ugyanezen időszak alatt Koszovó lakosságának 29 százalékát oltották be. S ha Koszovóval nem tudunk versenyezni, minek versenyeznénk egyáltalán? Helyette inkább mindenki zúdítsa a haragját az orvosokra. És az elkényeztetett betegekre, akik azt hiszik, joguk van eljutni ezekhez az orvosokhoz, hogy szakértő felügyelje, gyógyítsa meg rosszindulatú daganatukat, tartsa karban cukorbetegségüket vagy neurológiai gondjaikat, mint az agyvérzés vagy a Parkinson-kór.
„Amikor kikerültem a vörös zónából, a pácienseim felét nem találtam, mert időközben elhunytak. Részben, mert nem kapták meg a szükséges orvosi segítséget, részben, mert amúgy is gyenge szervezetüket legyűrte a Covid-19. (…) Egyre csak torlódnak fel a páciensek, akiket el kell látnunk, mert nem volt, aki kezelje őket, amíg mi a vörös zónában dolgoztunk. A belgrádi Klinikai Központ orvosait átvezényelték Batajnicára, a katonakórház bejáratát pedig fegyveresek védik, hogy az emberek, akik nem juthatnak orvoshoz, ne törjenek be az intézménybe. Nincs olyan altatóorvos, aki nem a Covid-rendszerben dolgozna, s aki bemehetne egy sebésszel a műtőbe, hogy megoperálják a ma még műthető mellrákot, amely három hónap múlva már szétterjed és gyógyíthatatlan lesz. De lesz, aki vakbélperforációtól hal meg a 21. században: egy olyan állapottól, amely 45 perc alatt helyrehozható egy műtőben” – mondta Anđela Gavrilović neurológus.
A hivatalos adatok szerint napi szinten 6-8 ezer újonnan megfertőződöttel kell szembesülnünk, noha a fertőzöttek valós száma ennél lányegesen nagyobb. (…)Ilyen esetekben szokás, hogy az ország nemzetközi segítséget kér. Amikor Portugáliában az újonnan fertőzöttek száma 15 ezer körül volt, a betegeket Franciaországba, Spanyolországba, Luxembourgba és Ausztriába küldték kezelésre, a német hadsereg pedig intenzív osztályt működtetett orvosaival Portugáliában. Ahelyett, hogy Szerbia most hasonlót kérne, a betegeket inkább hosszú sorokba tömöríti, várakozásra kényszeríti a kórházak előtt – miközben ő maga államként orvosi segítséget kínál a Közép-afrikai Köztársaságnak.
(…)
„A kórházakban tarthatatlan állapotok uralkodnak. A városi kórház a Covid-rendszerbe való belépést követő hat napban megtelt, a többi beteg pedig az utcán várakozik. Az egyik bejáratnál a covidosok várnak, hogy benn valakit hazaengedjenek, vagy meghaljon, hogy bejuthassanak, a másiknál pedig beutalókat szorongató emberek állnak, vizsgálatra és műtétekre várva. Nem értik, hogy a kórházakat bezárták, hogy nincs többet műtét, mammográfia vagy orvosi segítség annak se, aki félig lebénult egy agyvérzés következtében. A Covid-osztályra érkezők későn jelentkeznek, rossz állapotban, mert nem tudták kivárni a sorokat a bejárat előtt és hazamentek” – meséli egy orvos.
(…)
Harcolhatunk a Covid ellen, harcolhatunk a nép ellen is, amely nem érti a történéseket, de nem harcolhatunk a hatalom ellen, amely azon dolgozik, hogy mi is és a páciensek is elpusztuljanak. Az egészségügy csak dolgozóinak elkötelezettsége miatt működőképes ma, a tapstól azonban így is eljutottunk addig, hogy bennünket akarnak meglincselni.
