Egy hónappal ezelőtt az amerikai State Department figyelmeztette állampolgárait a szerbiai utazás veszélyeire, a koronavírussal való magas fertőzöttségre és a szervezett bűnözésre. A második veszélyforrásra a DEA, az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség hívta fel Nebojša Stefanović szerb belügyminiszter figyelmét, amikor 2019 májusának végén Washingtonban járt.

A szervezett bűnözésről, amely úgy elhatalmasodott Szerbiában mintha az már Kolumbia lenne, a szerbiai minisztert Christopher Wray, az FBI, az Amerikai Szövetségi Nyomozóiroda igazgatója is tájékoztatta. Az amerikaiak ez alkalommal külön is említették az Ópázova (Stara Pazova) melletti Jovanjica nevű állami birtokon folyó marihuána-termelést. Ezt a birtokot Aleksandar Vulin akkori munka- és szociálpolitikai ügyekkel foglalkozó miniszter, majd hadügyminiszter bocsátotta Predrag Koluvija cégének rendelkezésére, noha a rendőrség emberei ekkor már ismerték a vállalkozót. A kábítószer-termelés mellett az amerikai illetékesek hangot adtak aggodalmuknak azért is, amit a Partizan Labdarúgóklub szurkolói a Velja Nevolja becenevű Veljko Belivuk vezetésével művelnek. Vajon a szerbiai miniszter tájékoztatását az amerikaiak miért éppen erre a két témára összpontosították?

A DEA és az FBI tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a marihuána termesztése és forgalmazása esetében szervezett bűnözésről van szó, Velja Nevolja szervezett bűnözőkből álló csoportját pedig a szerbiai titkosszolgálatok: a katonai hírszerzés és a belügyminisztérium, valamint a Biztonsági Tájékoztató Ügynökség (BIA) irányítja. Tudták, hogy Stefanović tisztában van ezekkel a történésekkel és folyamatokkal, így neki továbbították információikat. Már öt hónappal később letartóztatták Szerbiában Predrag Koluviját, továbbá a belügyminisztérium, a polgári és a katonai titkosszolgálat (BIA és VOA) azon embereit, akik biztosították a marihuána termelését. Őrizetbe vételük pillanatában 1,6 tonna, illegális forgalmazásra előkészített marihuánát is lefoglaltak.

Đilas helye

Letartóztatása után két évvel kiengedték a fogházból Predrag Koluviját továbbá a polgári és más titkosszolgálatokból verbuvált biztonságiakat. A botrány is teljes fordulatot vett Aleksandar Vučić nemzeti-szocialista rendszerének sajtójában. Koluvija egy interjúban, amelyen nyomkövető azonosítóval jelent meg, és amelyet védőjének, Vladimir Đukanović ügyvédnek adott (aki amúgy a Szerbiai Parlament Igazságügyi Bizottságának elnöke és tagja a Legfelsőbb Igazságügyi Tanácsnak), elmondta, hogy a nyomozók rábeszélték: valljon Andrej Vučićra, az államelnök testvérére és Zvonko Veselinović ellentmondásos üzletemberre, akit a koszovói szerbek vezetője, Oliver Ivanović meggyilkolásával hoznak összefüggésbe, aki a szerbiai diktátor politikai ellenfele volt. Kuvaitból azonnal, TV PINK nevű televíziójának műsorában maga a diktátor jelentkezett és elcsukló hangon sajnálta Koluviját a két évi áristomért, mivel az ő testvérét említette, ami támadás az elnök személye és Szerbia ellen. Azonnal megfeledkeztek a bűnözésről, a diktátor szemében Koluvija egyszeriben ártatlan lett, megvádolták viszont a rendőrfelügyelőket, akik felgöngyölítették a Jovanjica-ügyet, megvádolva őket, hogy mérgezővé hamisították a marihuána-leletet, hogy államcsínyre és Vučić leváltására készültek. Ugyan hányadik összeesküvés-elmélet ez a sorban? Így elmismásolják az egész botrányt, megrendezett affért emlegetnek, az USA-t vádolják… A diktátor propaganda-gépezete természetesen azonnal megtalálja Dragan Đilas ellenzéki politikus helyét, akit majdnem megvádoltak az 1389-es rigómezei csata elvesztésével is!

Velja Nevolja bűnbandája, amely Belgrádban rettenetes cselekményeket hajtott végre, öt borzalmas gyilkosság elkövetésével is vádolják, a szerbiai hírszerzés „gyermeke”, éppúgy, mint a háborús bűnös Željko Ražnjatović Arkan, aki Fehér sasok nevű félkatonai alakulatával osztotta a halált Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában fegyvertelen polgárokat, elsősorban nőket és idősebbeket gyilkolva. Ide tartoznak a „Háztartási gépek brigádjai” is, ahogy azokat Belgrádban nevezték. Ennek a bűnbandának saját helyiségei voltak a Partizan stadionján, de ők biztosították Vučić Szerb Nemzeti-szocialista Pártjának összejöveteleit, szétverték a polgárok tiltakozó összejöveteleit, még a Modern Művészetek Múzeumának biztonságát is ők garantálták. Bizonyítva ezzel, hogy szerették a művészeteket is.

Velja Srebrenicában

Velja Nevolja bűnbandájának letartóztatásakor jelentős mennyiségű eurót, távcsöves puskát és más fegyvereket találtak, számos ingatlant vettek jegyzékbe, őrizetbe vették a belügyminisztérium, továbbá a polgári és katonai hírszerzés néhány magas rangú vezető emberét. Végül vádat emeltek Velja Nevolja bandájának 31 tagja ellen, míg a titkosszolgálatok egyetlen vezetője sem kerül a vádlottak padjára, holott Vučić médiagépezete hónapokon át papagájként ismételgette, hogy „állami támogatás nélkül nincs szervezett bűnözés”. Őrültség lenne, ha önmagukat tartóztatnák le. A diktátor sajtója manapság azt szajkózza, hogy Velja Nevoljának szándékában állt a diktátor elleni merénylet elkövetése, amivel „fél évszázaddal visszavetné, vazallus országgá züllesztené Szerbiát”.

Ezt a hazugságot ma már senki sem hiszi el. Feledésbe merült természetesen az állami szervek szerepe Velja Nevolja személyének és cselekedeteinek színre lépésében. Feledésbe merült a reagálás elmaradása a bűnbandával kapcsolatban, a washingtoni figyelmeztetések nyomán. A letartóztatások késése miatt ölhetett meg a banda öt embert, és ezért a késlekedésért senkit sem vonnak felelősségre. Velja Nevolja és bandájának tagjai ott voltak 2015-ben Srebrenicában is, amikor „támadás érte” Aleksandar Vučić akkori szerb kormányfőt. Maga Vučić is megerősítette ezt az RTS-nek nyilatkozva, miután visszaérkezett a megemlékezésről. Megnyugtató nyilatkozatában elmondta, hogy az őt szidalmazók között felismerte egy szerbiai futballklub szurkolóit.

Stefanović nagykövet lesz

A Vučić elleni megrendezett támadással külön is foglalkozott a Balkan transitional justice. Ez a sajtószerv megírta, hogy a Szerbiai Belügyminisztérium fegyelmi bizottsága elmarasztalta Mladen Trbović és Milan Dumanović rendőröket, akik kijelentették, hogy tagjai voltak annak a 18 fős szerb rendőralakulatnak, amely titkos küldetésben Srebrenicában járt és titokban filmezték az 1995-ben, a bosnyákok elleni népirtás áldozatairól szóló megemlékezést. Ezzel ugyanis a fegyelmi bizottság véleménye szerint „államtitkot árultak el”. A titok pedig az, hogy a Vučić elleni megrendezett támadás nyomán ő maga áldozatként mindenki tudomására hozza, miszerint a bosnyákok nem akarják a megbékélést a szerb néppel. Ez a jelenlegi mantrája a szerb nemzeti szocialista diktatúrának, amely azokat, akik a népirtást elkövették, azonosítja a szerb néppel, amelynek viszont semmi köze az akkori és ottani bűncselekményekhez. A saját nép elleni súlyosabb vádra nincs példa a történelemben! Ami pedig még rosszabb: Vučić diktatórikus rendszere hősként ünnepli az elítélt háborús bűnösöket, megelőlegezve ezzel a jövőbeni bűncselekményeket.

Szerbia Közigazgatási Bírósága egy évvel ezelőtti határozatában utasította a Belügyminisztérium fegyelmi bizottságát korábbi döntésének felülvizsgálatára, a két rendőr munkába való visszahelyezésére. Elmúlt azóta egy esztendő, de a nevezett bizottság még nem vizsgálta felül vitatott döntését. Érdekes, hogy a diktátor sajtója nem foglalkozik az elbocsátott rendőrök ügyével. Az államtitok az államtitok!

Vučić számos talpnyalója, így Nebojša Krstić, vagy Predrag Sarapa (Vučić Pink Televíziójából) még a fizika törvényeivel is szembeszegül. Amikor ugyanis Vučić az illemhelyre megy, elsőként ők ketten mennek utána. Milomir Marić a TV Happy műsorvezetője ettől féltékenységi rohamokat kap. Számára már nem marad hely, nem fér oda a diktátor fenekéhez.

Hagyjuk azonban Szerbia sajtójának szennycsatornáit! A legnagyobb kérdés Belgrádban az, hogy mi lesz Nebojša Stefanovićtyal, a jelenlegi honvédelmi miniszterrel? A vučićológusok teljes bukását, leváltását jósolják. Vučić azonban megvárja, hogy a döntést a Szerb Nemzeti-szocialista Párt Főbizottsága hozza meg. Szerbiában ugyanis nem az alkotmány és a törvények, hanem a Párt uralkodik. Olyan emberként, aki egyetemi hallgatóként és újságíróként hosszú ideig élt Belgrádban, így tehát nem tekinthető az ottani állapotok gyenge ismerőjének, úgy tippelek, hogy „erkölcsi okokból, és a nyilvánosság erős nyomásának engedve” Stefanović lemond a miniszterségről, és pályafutását a diplomáciában folytatja. Nagykövetként. Stefanović ugyanis saját apjának és Vučić testvérének szép hasznot biztosított a fegyver-kereskedelemben. Az ő jó keresetük következtében tönkre ment a Krušik fegyvergyár. Ezen kívül Vučić egyúttal Stefanović gyerekeinek keresztapja is.

Az új belügyminiszternek tehát nem sikerült áterőltetnie a párt álrendőrségét legalizálni hivatott törvényt. Aleksandar Vulin feladata lesz Velja Nevolja új bűnbandájának kiépítése. A titkosszolgálatokkal karöltve – természetesen. Most a Crvena zvezda következik a sorban, akinek fő szurkolóját, a drukkerek vezetőjét nemrég Cetinjében látták.

Ekrem Avdić (The Bosnia Times) – több lapnál dolgozott, hosszú ideig a zágrábi Večernji list tudósítójaként. A múlt század hetvenes éveiben Belgrádban, a Politikai Tudományok Karának újságíró szakán szerezte oklevelét. Bosznia-Hercegovinában, Tuzla városában él.

(fordította: Németh János)

A jovanjicai birtok (Fotó: BIRN)