Bő három héttel a német szövetségi választások után az SPD (Szociáldemokrata Párt), a Zöldek és az FDP (Szabaddemokrata Párt) megegyezett abban, hogy miután sikeresnek találták a koalíciós kormányról folytatott előtárgyalásaikat, még ezen a héten hozzáfognak egy piros-sárga-zöld kormány megalakításához.
Nem volt könnyű eljutni idáig. Ehhez megfelelő lábbeli is kellett. Hogy ez mit jelent?
Ha a tornacipős politikusokra gondolunk, akkor elsőként Joschka Fischer, a magyarországi sváb származású zöldpolitikus jut eszünkbe, aki 1985-ben tornacipőben tett államtitkári esküt. Akkoriban ezt még forradalminak tekintették. De azóta az idők és a Zöldek is megváltoztak. A tornacipőt manapság a sneaker váltotta fel (igen, így is nevezik, nemcsak surranónak, gumitalpú cipőnek vagy gumitalpú tornacipőnek). Sőt, manapság már a konzervatív CDU politikusai is sneakert hordanak.
Az idők – és a cipők – tehát változnak.
Alakulóban a hárompárti koalíció
Miután pénteken az SPD vezetősége egyhangúlag jóváhagyta a koalíciós igyekezetet, vasárnap a Zöldek is az SPD-vel és az FDP-vel folytatandó tárgyalások mellett szavaztak.
A Zöldek 99, szavazásra jogosult küldötte közül ketten nemmel szavaztak, egy pedig tartózkodott. Robert Habeck pártelnök és a Zöldek csoportjának más tagjai esküt tettek a küldötteknek a jövőbeli kormányzati részvételre. „Mi leszünk a nagy átalakítások mozgatórugói”, mondta Habeck, aki felhatalmazást kért egy „progresszív kormány” megalakításához.
Hétfőn pedig az FDP vezetősége hagyta jóvá a tárgyalásokat egy koalíciós kormány létrehozására. Mivel a szociáldemokraták és a Zöldek balközép erőnek tekintik magukat, ezért egy jövőbeli koalícióban az FDP külön felelősséget vállalna. A koalíciós tárgyalásokat elfogadó dokumentum leszögezi, hogy az új kormány azokért is felelősséget fog vállalni, akik nem szavaztak rá, és már a választási kampány során egyértelművé tették, hogy Németországban nem lesz balra sodródás az FDP-vel. Az FDP szerint a személyes felelősség, a motiváció és az esélyegyenlőség továbbra is a párt mércéje marad, akárcsak akkor, amikor még ellenzékben voltak. Ezenkívül a szabadság és az önrendelkezés alapértékei sem vitathatók számukra.
A CDU/CSU reményei
Vajon a fentiek ismeretében van-e még remény a CDU és a CSU számára? Vagy csak azt remélhetik, hogy a piros-sárga-zöld koalíció gyorsan megbukik, és utána megvalósulhat a vágyuk egy újabb kormányalakításra? Ez a remény abból táplálkozik, hogy egy nélkülük létrehozott kormány jóval nagyobb mértékben bal felé tolódna, ami viszont szerintük nem felelne meg a választópolgárok többségi akaratának. Ez történt 1998-ban is, amikor létrejött az első és eddig egyetlen baloldali piros-zöld kormány Gerhard Schröder vezetésével, ami nem tartott sokáig, és azt egy hosszú CDU/CSU korszak követte Helmut Kohl kancellár vezetésével.
Az idei karácsonyfa színei
Ha a jelzőlámpa-koalíció karácsonyra létrejön, ahogy Olaf Scholz szeretné, a szövetségi karácsonyfa, a Bundeschristbaum színei vörös, sárga és zöld árnyalatokban fognak ragyogni Berlinben a parlament előtt. Szerinte a tárgyalások nem tarthatnak sokáig, még akkor sem, ha figyelembe vesszük a „szociál-liberális öko-költészetet”. Mert eddig ez tartotta össze ezt a szövetséget: a szavak ereje.
A hatalom szava
A kérdés az, hogy ezek a szavak mikor alakulnak át a hatalom szavaivá? Már az előzetes tárgyalások során is kiderült, mi az, amiről az SPD, a Zöldek és az FDP túl sokat „cseveg”, és hol tudnak valóban eleget tenni azon igényüknek, hogy megszervezzék az ország korszerűsítését.
A három fél elsősorban az új kihívások elől menekül, ami a legújabb áremelkedéseket figyelembe véve érthető is. Ez azért fontos, mert például a széndioxid-díjat, amely a választási kampány egyik központi témája volt, az előzetes tárgyalások dokumentuma meg sem említi. Amint azt mindegyik érintett fél bejelentette, a megújuló energiák arányát radikálisan meg kell emelni. De hogy ennek hogyan kellene működnie a gyakorlatban, azt, úgy tűnik, a tárgyaló felek egyelőre nem tudják. Még az is megtörténhet, hogy ezt a kérdést átpasszolják a szövetség tagállamaira, hogy valósítsák meg azok a lehetetlent. A szén fokozatos megszüntetését „ideális esetben” már 2030-ban el kellene érni. De hogyan megvalósítani ezt a gyakorlatban?
A három partner következetesen szeretné alkalmazni az éghajlatvédelmi törvényt, a párizsi megállapodásnak megfelelően. Az éghajlati célokat azonban „ágazatok között” és „többéves átfogó számítás” keretében kell végrehajtani. Ez azonban nem előre, hanem visszalépést jelent a múlthoz képest. A CDU/CSU és az SPD koalíciója ugyanis évenkénti felülvizsgálatban állapodott meg, amelynek keretein belül minden egyes minisztériumnak megvalósítási tervet kellett kidolgoznia. Ez nyilvánvalóan előrelépés volt. Most azonban ez a kötelezettség mindegyik koalíciós partnerre vonatkozna – amit viszont az SPD már nem szívesen vállal. Vagyis ez már így visszalépés lenne.
A piros-sárga-zöld koalíció ezenkívül nem hajlandó egy adóreform végrehajtására sem. Ehelyett mindhárom partner inkább kedvenc projektjei létrehozásán szorgoskodik. Az FDP nem akar adóemelést és vagyonadót bevezetni. A kis- és közepesjövedelműek adókedvezményét — ahogy azt évek óta ígéri – támogatná, azt viszont a másik két párt ellenzi. Az előzetes tárgyalások dokumentuma nem is említi a szolidaritási adó eltörlését, ami azért érdekes, mert a Jamaica-koalíció éppen emiatt vallott kudarcot 2017-ben.
A szociális és nyugdíjpolitikában azonban észrevehető mindhárom párt, legalábbis azok balszárnyának lelki rokonsága. Az alapvető biztonság megalapozása egy „Bürgergeldre”, azaz „polgári pénzügyre” alapul, ami egy izgalmas projektum ugyan, mert mindhárom fél meg szeretné valósítani, azonban mindegyikük más-más módon. És itt kerül képbe a Hartz-IV.
Mit is jelent a Hartz-IV?
A Hartz-reformok névadója Peter Hartz, a Volkswagen egykori igazgató bizottságának tagja, aki Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár felkérésére négyfázisú munkaerőpiaci reformokat dolgozott ki. Azok ugyan aláásták a korábbi német jóléti államot, de ugyanakkor megnövelték Németország nemzetközi versenyképességét. A reform egyes fázisait 2003 és 2005 között vezették be, ezt követően Hartz lemondott a Volkswagen vezetőségi tagságáról, mert beperelték és el is ítélték a felügyelete alatt lévő területen elkövetett visszaélések, többek között prostituáltak és Viagra tabletták vállalati költségkeretből történő finanszírozása miatt, amivel a munkástanács egyes tagjainak támogatottságát akarta megnyerni.
A reformok egy része, a Hartz-IV egyesítette a tartósan munkanélkülieknek járó korábbi segélyeket (Arbeitslosenhilfe) és a jóléti juttatásokat (Sozialhilfe). Ennek az lett az eredménye, hogy ha egy személy minimális havi jövedelme 391 euró, vagy annál kevesebb volt, akkor ehhez még a lakhatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz szükséges további pénzügyi támogatás is járt. A párban élők pedig kedvezményeket kaphattak minden partner és gyermek után.
A Hartz-IV reform azonban nem volt mindenki számára elfogadható. Sokan továbbra is élesen bírálják, annak ellenére, hogy jelentősen csökkentette a rövid és hosszú távú munkanélküliséget. Mintegy 7 millió ember részesül Hartz-IV ellátásban, ebből 2,2 millió munkanélküli. Ennek a költségeit évi 20 milliárd euróra becsülik.
További reformtörekvések
Érdekes elképzelések vannak a nyugdíjpolitikában is a finanszírozott és az öregségi magánellátással kapcsolatban. Ezekhez a pontokhoz kérték a Zöldek és az FDP az SPD támogatását. Cserébe viszont a szociáldemokraták garanciát kaptak a nyugdíjkorhatár csökkentésére.
És persze itt van még az örökösen visszatérő téma, a minimálbér kérdése. Az előzetes tárgyalások memoranduma ezt a problémát érdekes sorrendben kezeli: először is, a törvényben előírt minimálbért tizenkét euróra kell emelni, majd a tárgyaló felek kollektív bizottsága tanácsot adhat a továbblépéshez (mert a felek valójában ennek az ellenkezőjét akarják). Cinikus lenne azt állítani, hogy a jövendőbeli koalíció ezzel szeretné megerősíteni a partnerek autonómiáját. Ezzel szemben a pártok arra figyelmeztették a vállalatokat, hogy nem fogják őket békén hagyni az éghajlat-semlegességre való áttérésben. A három párt azonban nem tud sok mindent felkínálni cserébe a vállalatoknak, eltekintve a klímasemleges befektetésekre vonatkozó „szuper-értékcsökkentési leírásoktól”. Nyilvánvalóan csak ez maradt a vállalatok mentesítésére irányuló tervekből.
A többi meg majd kiderül.
Szolidáris alapjövedelem? Reformok előre vagy hátra? A jelzőlámpa-koalíció visszatekint a harctervre (Hartz-IV) (Illusztárciók: Shutterstock + Pixabay)
