Nem mindenki azért megy el, mert nincs mit enni, hanem mert úgy érzi, hogy nem látják szívesen. Ha ez egy, a magyarság érdekeit képviselő politika volna, akkor próbálná összetartani. Minél kevesebben vagyunk, annál fontosabb minden ember, ad absurdum, azok is, akik másként gondolkodnak, mint Pásztor István és Lovas Ildikó. Amikor a VMDK vagy később a VMSZ alakult, mindenkinek volt becsületes munkahelye, lelkesedésből dolgoztunk. Ma már a politika megélhetési forrás. Itt aztán elcsúszik minden. Hogy érezze itt jól magát az a magyar, aki, ha nem akar behódolni, akkor ellehetetlenítik? – Gyurkovics Virág interjúja Miskolczi Józseffel
Vegyes érzelmekkel
Nem tudom, van-e gyermekkorban ellentmondásosabb érzés annál, amit az iskola iránt érzünk. Ritka alkalom, ha valaki rászánja magát, hogy felmérést készítsen a diákok között arról, hogyan tekintenek az iskolára. Nagyon leegyszerűsítve: szeretik-e, szívesen járnak-e oda. – Beretka Ferenc oktatással kapcsolatos jegyzete
Ígéretekből nincs hiány!
A múlt héten felhívott telefonon egy közép-bánáti 82 éves, egyedül élő, beteg, családi nyugdíjas ismerősöm. Rezignáltan elmondta, hogy a nyugdíja mindössze 10 ezer dinár, ebből kell kifizetnie a számlákat, megvenni a gyógyszert, az élelmet, és összespórolnia a pénzt a tűzifára. Abban reménykedik, hogy ha előbb nem, legalább februárban, amikor megkapja a 20 ezer dinár állami támogatást, lesz pénze 2-3 köbméter fára… – Takács Magda írása
Zsombor is prímás lett
A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén tanuló, 28 éves Cseszák Zsomborral Óbecsén, a szülői házban találkozunk. Egy hét telt el a díjátadó óta, egyetemista társai, tanárai, barátai azóta folyamatosan gratulálnak neki. Óriási meglepetés volt számára a díj. – Fehér Rózsa interjúja
A stresszhatás
Erről az jutott eszembe, amikor a vádlott a legapróbb részletekre is kitérve, mindent – ki kit vert kézzel, ki használt széket, ki sörösüveget – elmesélt a kihallgatás során, majd a végén közölte: Bíró úr, de azért tisztázzunk le valamit, én ott se vótam! – Tőke János vezércikke
Délibáb vagy valós ígéret?
Nagyjából 2015 óta bődületes összegek érkeznek a határokon túlra, amelyeket azonban politikailag „kézben tartott” szervezetek osztanak el. Noha kétségtelen, hogy e pénz mind a gazdaságot, mind a kulturális szférát képes „szervesen” élénkíteni, a guruló forintérméknek viszont van egy másik oldala is. Többszörösen ki lehet használni ugyanis a folyamatot, amellyel nem szégyellnek élni sem a karmelita kolostorban, sem a „partnerpártok” berkein belül. – Vataščin Péter jegyzete
A tervezett elavulás
Manapság még a kiváló minőségű és ennek megfelelően drága termékeket is úgy gyártják, hogy ne legyenek javíthatók, vagy csak az előállítási árhoz viszonyítva aránytalanul drágán. Emiatt az emberek inkább amellett döntenek, kidobják a javítható cikket, és helyette újat vesznek. – Wilhelm József írása
Ahol minden Papp-sajt!
Nem minden papsajt – így szól a mondás, amelynek a jelentése, hogy nem sikerülhet minden, nem lehet az embernek mindig jó dolga. Erre igyekszik rácáfolni egy felsőhegyi házaspár – nemcsak a munkájukkal, hanem a nevükkel is –, ugyanis náluk aztán tényleg minden Papp-sajt! – Farkas Mónika riportja
A kifulladás után
Mindemellett azt gondolom, hogy az ember eredendően politikai lény, és valahol minden művészet politikus, mert az is politikai állásfoglalás, ha nem foglalkozik politikával egy alkotó. Engem a pártpolitika sohasem érdekelt, ezek a versek teljesen más érzékenységűek. – Lenkes László interjúja Oláh Tamással
A leckekönyv hiánya
A közvélemény már hiányolja az államfő leckekönyvét – üzente egyik olvasónk, és magam is csatlakoztam hozzá, amikor ugyanis egy jó esztendővel ezelőtt beiratkozott az edzőképző magániskolába, két alkalommal is beszámolt a nyilvánosságnak az előmeneteléről. Igaz, hogy azok többnyire elméleti tantárgyak voltak, de a politikus mindegyik vizsgáját kiváló eredménnyel abszolválta. – Németh János írása
A helyzet aggódik
Különben a magyarok szerb nyelv beszélésekor ejtett hibáival különleges a kapcsolatom, mert mindig megnevettetnek, mivel a több évtizedes barátkozásunk óta – még a Mošaból* – valószínűleg előre láthattam volna ezeket minden alkalommal.
SZÉLJEGYZETEK MINDENNAPJAINKRÓL: Sosem okoznak csalódást – Káich Katalin jegyzete
ASZTALIZENE: Vajdasági öntudat? – Radics Viktória tárcája
JEGYZET: Balkáni nyiki-csuki – Both Mihály írása
MAGYAR SORSOK VAJDASÁGBAN: A Zenta cirkálóval kezdődött (3.)
KÖZÉLET: Nevessünk együtt (kínunkban)! – Balla Lajos írása
JEGYZET: Lehet-e az éjt nappallá tenni? – Nagy Nándor kommentárja
ANDRUSKÓ KÁROLY LINÓLEUMMETSZETEI: Az eltünedező versek nyomában – Szabó Palócz Attila írása
KÉPHISTÓRIÁK: Fáklyaként lobogó életek; Kinek van oka a büszkeségre?
IRODALOM: Bogdán József – Még utoljára
HOROGRA AKADVA: Borúra derű – Huzsvár József jegyzete
NEM A GÓLYA HOZZA: Várandósság és koronavírus
AZ ORVOS VÁLASZOL: A visszatérő afta okai
ÉLETMÓD: Fáj a háta? Lehet, hogy túl sokat stresszel?
KERT: Levél és komposzt – levélkomposzt – Randovics Lejla írása
ÖTLETSAROK: Origami – a fejlesztő és nyugtató szórakozás
KONYHA: Hagyma és póréhagyma ételek
Ezen kívül kis- és óriásrejtvény, fejtörő, sudoku, műveltségi teszt, gyerekszoba, horoszkóp, apróhirdetések, társkereső, viccek és tévéműsor várja az olvasókat.
Borítónkon Révész Róbert fotója látható
