A Vajdasági Magyar Szövetség vajdasági központi 56-os megemlékezését ezúttal is a szabadkai Jadran Színpadon tartották meg 18 órától. A VMSZ délután Palicson, a Nagyparkban koszorúzott. A 65. évforduló kapcsán 31 koszorút helyeztek el az 56-os emlékműnél, illetve 32-őt, ha a Magyar Mozgalomét is beleszámoljuk. A Magyar Mozgalom ugyanis jelezte koszorúzási szándékát, a civil szervezet nevét azonban nem olvasta fel Némedi Imre műsorvezető, ezért Sövény Ferenc, az MM elnöke a műsor végén, a tömegen át jutott el az emlékműhöz, hogy elhelyezze az emlékezés virágait.
Az eseményen a kegyelet virágait többek között Dömötör Csaba, magyar miniszterhelyettes, Pásztor István, a VMSZ elnöke, Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete, Csallóközi Eszter, szabadkai magyar főkonzul, a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezetei, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői helyezték el.
Az eseményen Hajnal Jenő elmondta, a palicsi megemlékezés alkalmával főt hajtunk azok emléke előtt, akik a szabadságért életüket áldozták, valamint azok előtt is, akik elmenekülve később a világ számos pontján magyarként az érdekeinket képviselték. Az MNT elnöke a mai kor emberének szóló üzenetről is beszélt.
„A szabadságvágy mindig azt üzeni, hogy szabadnak lenni az embernek az az óhaja, hogy ki tudjon teljesedni, hogy megőrizze mindazt, ami szülőföldjéhez tudja kötni, és ami hazaszeretetét olyan fokra tudja hevíteni, hogy ha kell életét is áldozza érte”, mondta Hajnal.
A központi ünnepségen, a Jadran színpadon először Dömötör Csaba miniszterhelyettes tartotta meg ünnepi beszédét.
— 1962-őt írtunk, amikor egy zentai diák és barátja egy rejtélyes üvegpalackot halásztak ki a Tiszából. Abban egy papírdarabot találtak. „Magyarok, segítség, az oroszok nemsokára ki fognak végezni, itt a Tisza partján. Segítség, véremmel írok. Szabadítsatok ki!”, többek között ez állt a papíron, amelyet 1956. november 15-én kelteztek. Az azóta is ismeretlen szerző néhány mondatban sűrítette össze 1956 üzenetét. A magányt, reményt, bátorságot. Ez a vérrel írt levél erősít bennünk valamit, hogy különös vonzódásunk, tehetségünk van a szabadsághoz. Nem mindig volt a kezünkben, de mindig tudtunk vele mit kezdeni. A szabadság valójában mindenütt egy kérdés: mi döntünk az életünkről vagy valaki más? — fogalmazott ünnepi beszédében Dömötör Csaba, majd hozzátette: Legyünk bárkik a világban, tapasztalataink közösek. A keletről vagy nyugatról érkező veszélyektől meg kell védeni magunkat. Nehéz hónapokat hagyunk magunk mögött, de a magyarság csillaga felemelkedőben van, hangsúlyozta Dömötör, majd hozzátette, hogy a közösen elvégzett munka eredménye ez, hogy egy erős határon túli közösségünk lett lett.
Kiemelte azt is, hogy Magyarország minden korábbinál látványosabban tud segítő kezet nyújtani. Elmondta, hogy 2010 óta tízszeresére nőtt a határon kívüli magyarság támogatása: 900 óvoda és bölcsőde, 50 magyar középiskola részesül támogatásban, csak a vajdasági gazdaságfejlesztési programra 50 milliárd forintot szántak, 25 templom újulhat meg Vajdaságban.
— Még mindig vannak, akik falakat emelnének magyarok és magyarok között. Ez a vállalásunk nem egyoldalú kötelezettség, tudjuk, hogy mi is számíthatunk önökre. 1956-ban húszezer is lehetett azoknak a magyaroknak a száma, akik akkor ide érkeztek. Ha mi kapnánk egy palackot, mit írnánk rá, mit üzennénk?, tette fel a kérdést Dömötör, majd azt mondta: Erősödő bizalommal üzenhetnénk, hogy a magyarok legjobb napjai előttünk állnak, s nem vérrel írnánk, hanem verítékkel és jövőbe vetett hittel, fogalmazott.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke 1956 kapcsán azt mondta, ez a szabadságharc annak az egyszerű igazságnak a kimondása, hogy „a nemzeti akaratot gúzsba lehet kötni, erőszakkal meg lehet törni, át lehet írni a fogalmakat, ki lehet cserélni a szavak jelentését, de az embereket, akik nemzethez tartozónak élik meg magukat, nem lehet tömeggé átnevelni”.
— A magyar nemzet 1956-ban, nem csak a szabadságáért harcolt, hanem mert elviselhetetlennek érezte az arcnélküliséget. Az elmúlt 65 évben átalakult a világ. 56 eszménye, vagyis a közös cél, a szabadság és függetlenség, viszont nem szedhető szét. Létezik magyar szabadság, de megtanultuk, hogy az csak kölcsönös tiszteletben teljesedhet ki. Akkor lázadnak fel az emberek, amikor elegük lesz abból, hogy folyamatosan azt sujkolják a fejükbe, hogy nem tudják mi a jó nekik. A magyar ’56 arról szól, hogy saját történelmi tapasztalatával töltse meg az eszményeket. Nem csak dicsőséges harcot vívtak akkor, hanem örökérvényűt is — fogalmazott a VMSZ elnöke, majd kitért a palicsi emlékmű emeltetésére is.
— Mi 2006. október 19-én avattuk fel az emlékművet. A VMSZ emeltette a szobrot és szervezi a központi megemlékezést, amelyen minden párt és civil szervezet részt vesz. Büszke vagyok, hogy a VMSZ-nek sikerült közösségivé tenni ezt a rendezvényt — mondta Pásztor, aki beszéde végén hangsúlyozta:
„Mindent el kell követnünk, hogy méltók lehessünk a hősök emlékéhez.”
A központi megemlékezésen a jelenlévők ezúttal a Zentai Magyar Kamaraszínház Az önkéntes magány – 1956 című alkalmi összeállítását tekinthették meg. A forráskutatást Katona Imre végezte, az előadás rendezője Fischer Johann volt.
Koszorúk az emlékműnél (pannonrtv.com)
