A világsajtót még mindig foglalkoztatja a magyar kormányfő október 23-i beszéde, de persze az elmúlt napokban más témák is felmerültek: Marine Le Pen Budapestre látogatott, Erdogan török elnök kiutasította több ország nagykövetét, majd visszavonta döntését, tovább parázslik az EU Lengyelországgal és Magyarországgal zajló konfliktusa, Szudánban pedig katonai puccs történt – ezen a héten is átolvastuk a világsajtót.
Orbán rátett egy lapáttal
A Frankfurter Rundschau című napilap szerint:
„Orbán Viktor őrületes stratégiát eszelt ki a nemzeti ünnepre: azt hiszi, hogy harcban áll az EU-val, és arra szólítja fel honfitársait, barikádozzák el házaikat. Merthogy jön Brüsszelből az invázió, az unió el akarja rabolni a magyaroktól a hazájukat és kultúrájukat. A legnagyobb veszély a szabadságot fenyegeti, a családot és a nemzetet.
Gondolhatnánk, hogy ez már a téboly csúcsa, ám a kormányfő erre még rá tudott tenni egy lapáttal, amikor gyújtó beszédét épp az oroszok által legázolt forradalom évfordulóján mondta el. Az üzenete az, hogy Brüsszel az új Moszkva, az Unió pedig birodalmi uralomra tör. De ha ilyen rettenetes a helyzet, akkor miért nem jelenti be, hogy Magyarország kilép az unióból?
Erre a válasz igencsak egyszerű: a pénz miatt. A földrészen egyetlen más politikus sem húz akkora hasznot az uniós tagságból, mint éppen ő.”
A párizsi Le Monde napilap szintén Orbán „hadjáratáról” ír:
“A választási kampány megindításakor Brüsszelt vette célba Orbán Viktor, aki ezúttal egységes ellenzékkel néz farkasszemet. A nacionalista kormányfő számára ehhez az alkalmat az 56-os forradalom évfordulója szolgáltatta. Bízik abban, hogy negyedszer is megszerzi sorozatban a kormányfői mandátumot, csak éppen ez minden eddiginél nehezebbnek ígérkezik. Ellenfelét azzal vádolja, hogy külföldről, Brüsszelből és Washingtonból irányítják.
A részvevőket buszok százaival vitték a megemlékezés helyszínére, de érkeztek menetelők Lengyelországból és Olaszországból is. Ez utóbbiak igencsak hangosnak bizonyultak, míg a korosabb és engedelmes magyarok szinte néma csendben vonultak, miközben rengeteg nemzeti zászlót lengettek, és plakátokon ítélték el az EU-t, illetve a baloldalt.
A kihívó, Márki-Zay Péter jobboldali keresztényként határozza meg magát, továbbá egyértelműen európaiként, ami nagy különbség Orbánhoz képest. A kormányfő ünnepi beszédében ugyan még csak ki sem ejtette riválisa nevét a száján, de ettől függetlenül azzal vádolta, hogy a baloldal mozgatja, és az unió, illetve Soros érdekeit képviseli.”
Le Pen Budapesten
Marine Le Pen látogatásáról a párizsi Le Monde ezt írja:
„A francia elnökjelölt már régóta várta a beszélgetést a magyar kormányfővel. Környezete sürgette Orbán csapatát, hogy tűzzék már ki a találkozás dátumát, miután szeptember közepén kiderült, hogy Orbán találkozott Eric Zemmour ultrakonzervatív vezetővel, valamint unokahúgával, Marine Maréchallal.“
„Orbán-Le Pen talákozó: együtt Brüsszel ellen”, írja a budapesti Népszava, majd így folytatja:
”Új Európát építene a magyar miniszterelnök és az Elysée palotába vágyakozó Marine Le Pen. Olyan közös Európát, amely szembemegy mindazon értékekkel, amit az Európai Unió jelenleg képvisel. Mindenekelőtt az integráció mélyítését utasítják el vehemensen, ehelyett az erős nemzetállamokra épülő Európai Unió koncepcióját, a »nemzetek Európáját« támogatják. De együttes erővel lépnek fel Brüsszel »nyomásgyakorlása«, a szerintük uniformizáló multikulturalizmus, a befogadás politikája, azaz a migráció mindenféle változata, de az Unió energia- és zöldpolitikája ellen is.”
Az EU vesztésre áll Lengyelországgal és Magyarországgal szemben?
A londoni Financial Times az EU Lengyelországgal zajló igazságügyi és alkotmányos vitájáról számol be, amelyet a legutóbbi EU-csúcson sem sikerült megoldani:
„Néhány tagállam amiatt aggódik, hogy a Varsó és Brüsszel közötti konfliktus túl messzire nyúlik, és veszélyes útra terelheti Lengyelországot az EU-ból való kilépés irányában. Ha Morawiecki lengyel miniszterelnök komolyan veszi ezt a helyzetet, és vitát kezdeményez a szerződési jog, a nemzeti szuverenitás és az Európai Bíróság szerepe közötti egyensúlyról, az egy arcmentő kompromisszum lehet. Lengyelország saját tettei és retorikája azonban megnehezítették ezt az utat.”
Az amszterdami De Telegraaf című napilap így ír az Európai Bizottság Lengyelországgal és Magyarországgal folytatott vitájáról:
„Most már úgy tűnik, az EU elveszíti a vitát Lengyelországgal és Magyarországgal szemben, amelyek szeretik ugyan megkapni a klub pénzét, de nem érdekeltek a játékszabályok tiszteletben tartásában. Azonban az e heti EU-csúcstalálkozón, amely előtt határozott intézkedéseket jelentettek be Lengyelország ellen, a helyzet rendkívül nyugodt maradt. Angela Merkelnek, aki hosszú ideig Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke fölé is védő kezet tartott, nincs már kedve a civakodáshoz a bódéban, amelyet hamarosan el fog hagyni. Úgy gondolja, hogy az ostorral való fenyegetés az Unió összeomlásához vezetne. Eközben az emberek szemet hunynak a volt keleti blokk számos országában elterjedt sérelmek felett, mint amilyen a korrupció, az oligarchák folyamatos gazdagodása, a sajtószabadság hiánya, a jogállamiság és az autokrácia ingazodása.”
Nagykövetek kiutasítása – vagy mégsem
Ezzel a témával a legrégibb angol nyelvű isztambuli napilap, a Hürriyet Daily News foglalkozik. Az újság szerint a „nem kívánatos személyek” kiutasítását kétféleképpen lehet értelmezni, mint utolsó figyelmeztetést, vagy pedig további megtorlások első lépéseként:
„A nagykövetek kiutasítása az országból segítheti Erdogant abban, hogy elterelje a figyelmet Törökország gazdasági problémáiról, és más államokat okoljon ezekért. Ezenkívül a jobboldali és nacionalista szavazók megnyugtatását is szolgálhatja egy ilyen lépés. Függetlenül attól, hogy mi történik most, nyilvánvaló, hogy az ügy tovább nehezíti Törökországnak a Nyugathoz fűződő, amúgy is feszült kapcsolatait. Összesen tíz nagykövet, köztük az USA, Németország és Franciaország nagyköveteinek kiutasítása sokba fog kerülni Ankarának. Törökország nagy diplomáciai múlttal és tapasztalattal rendelkező országként általában azt az utat választja, amely a legkevesebb kárt okozza számára.”
Erdogan hamar visszakozott, teszi hozzá a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Recep Tayyip Erdogan török elnök visszakozott attól a döntésétől, hogy kiutasítson nyugati diplomatákat. A nagykövetek azt ígérték, »a jövőben óvatosabbak lesznek«, mondta Erdogan hétfő este a kabinet ankarai ülése után. Az amerikai nagykövetség és más érintett nagykövetségek korábban a Twitteren tettek közzé nyilatkozatot arról, hogy tiszteletben tartják a Bécsi Egyezmény 41. cikkelyét, amely szerint nem avatkozhatnak be a fogadó ország belügyeibe.
„[…] »Nem az volt a szándékunk, hogy válságot okozzunk«, mondta Erdogan aznap esti televíziós beszédében. Szerinte csak Törökország becsületének, büszkeségének és szuverén jogainak védelméről volt szó. Az ügy előzménye, hogy a török elnök tíz nyugati ország nagykövetét »nem kívánatos személynek« nyilvánította, mivel azok szolidaritásukat fejezték ki Osman Kavala bebörtönzött török ellenzéki aktivista iránt.”
A szudáni puccs sokakat nyugtalanít
A szudáni puccs nem okozott meglepetést a pekingi Xinjing Bao című napilapnak:
„A katonai és polgári ellenzékből álló átmeneti kormány rossz terv volt. A két fél közötti mély bizalmatlanság lehetetlenné tette a november 2-ára tervezett békés hatalomátadást Hamduk miniszterelnöknek. Teljesen bizonytalan, hogy milyen lesz Szudán jövője. Az etnikai csoportok közötti történelmi konfliktusokat nem könnyű leküzdeni. Ráadásul az ország meglehetősen rossz gazdasági helyzetbe került. A Dél-Szudántól való elszakadással Szudán elvesztette olajkészleteinek 75 százalékát. A problémának nincs egyszerű megoldása. A nyugtalanság felszámolása érdekében a szudániaknak külső befolyás nélkül kell megtalálniuk saját útjukat.”
„Képesek lesznek az emberek ellenállást tanúsítani?”, teszi fel a kérdést ezzel kapcsolatban a párizsi Libération című napilap:
„A nyugati országoknak a Twitteren kívül néhány más eszközük is van a szolidaritás kifejezésére, amelyeket feltétlenül fel kell használniuk, ha meg akarják akadályozni, hogy a kulcsfontosságú kelet-afrikai állam visszakerüljön a hadsereg kezébe. Ezek az eszközök pedig elsősorban gazdasági jellegűek.”
Napilapok a világ mnden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
