1944 őszén a jelenlegi kutatások szerint 74 embert gyilkoltak le a partizánok Horgoson. Többségük helybeli volt, de olyanok is lelték itt halálukat, akik véletlenül tartózkodtak a faluban azokban a napokban. Az emlékhelyen idén is elhelyezték a Szabadkai Magyar Főkonzulátus, a Magyar Nemzeti Tanács, Magyarkanizsa önkormányzata, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Horgos helyi Közösség tanácsának koszorúit, amiket Gutási Ákos atya szentelt meg. 

— A néhai horgosiakra emlékezünk itt, akiket a partizánok 1944-ben halomra lőttek itt Horgoson. A szerencsétlenek így lettek akaratukon kívül a közösségünk mártírjai. Bosszú volt ez a javából, sok esetben olyanokon, akik csak próbálták élni egyszerű kis életüket – mondta emlékező beszédében Vass Zoltán történész.

1941 tavaszán a magyar seregek bevonulása nem volt zökkenőmentes. Horgosról a magyar seregek érkezése előtt kivonták a jugoszláv rendőrség és a „granicsárok” alakulatait. Mindenki tudta magyarok és szerbek is, hogy hamarosan megérkeznek a magyar honvédek. De a visszavonuló jugoszláv fegyveres erők, mielőtt kivonultak volna Horgosról, felfegyverezték az itt maradó délszláv lakosokat. A magyar királyi honvédség alakulatai 1941. április 1.-én pénteken 11 órakor megérkeztek Horgosra. A felfegyverzett délszlávok rátámadtak a bevonuló honvédekre. A terület pacifikálásakor ez az eset nem maradt megtorlás nélkül.

„Van még egy epizód, ami itt még soha nem hangzott el. A Martonosra bevonuló honvédekre is rátámadtak és a piactéren lelőtték Bozsik Vendel közkatonát, aki ezzel a Délvidéki hadművelet első katonai áldozata lett. Az elhunyt katonát díszőrség kíséretében Horgosra szállították és húsvéthétfőn a horgosi kistemetőben helyezték örök nyugalomra. Ezek után Horgos és vidékét elkerülték a hadműveletek egészen 1944 őszéig. 1944 októberére a Vörös Hadsereg elérte tájainkat. Horgosra Kanizsa felől érkeztek október 10-én. Horgos határában az öregjeink elmondása szerint kettő német géppuskafészek volt, amelyek jelentős szovjet emberáldozatot követeltek, de túlerő bevonult Horgosra. Ahonnan ekkorára a Magyar Állam kivonta alakulatait és szinte csak a polgári lakosság várta sorsát. A szovjetek nyomában hamarosan megjelentek a partizánok is. Horgos is szerepelt azon települések listáján, ahol a vérgőzös bosszúszomjas alakulatok útvonala kijelölésre került. Az új kommunista hatalom hamarosan elkezdte összeszedni a számukra bűnösnek vélt horgosiakat. Az alkalmilag kialakított gyűjtőhely a községháza pincéje, ahol sokak folytonos kínzásoknak voltak kitéve. A hozzátartozók reménykedve, naponta hordták kosárban a szerencsétlenek számára az élelmet. A kínzottak száma napról napra nőtt, mígnem beköszöntött november 20-a ködös hajnala. Ekkora érkezett Horgosra a településről-településre járó kivégzőosztag és a helyi segítőikkel kivezették a fogvatartottakat a 7-es kilométerkőhöz. Ott megásatták velük a saját sírjukat, majd belelőtték a szerencsétleneket. Köztük sok egyszerű ember gazdálkodó, de volt közöttük földbirtokos, tanító és Horgos Község vezetője Tillinkó István, Horgos plébánosa a 84 éves Virágh István. A környékről kiterelt tanyasiakra várt a feladat, hogy a halomra lőtt embereket a sírgödörbe lökdössék és földet hányjanak rájuk. Innen terjedt el az a legenda, hogy amikor Virágh István plébánost a halálos lövés érte, fényes kereszt jelent meg felette. A sok mit sem sejtő hozzátartozó hiába vitte november 20-án hétfőn az élelemmel megrakott kosarat…”, mondta visszaemlékezésében Vass, majd hozzátette:

2021-re emlékhelyek létesültek Vajdaság szerte, ahol meg tudunk emlékezni mártírjainkról! Bízvást bízunk abban, hogy a jelenlegi magyar-szerb megbékélés hosszú és gyümölcsöző lesz mindkét fél számára. Mint ahogy bízunk abban is, hogy az 1940-es évek vérengzései soha nem ismétlődnek meg tájainkon! És abban is bízunk, hogy mindig lesz, aki méltóképpen megemlékezik és gyertyát gyújt a kivégzettek emlékére!  Talán a gondolatok rendszerezése között még egy feladatunk maradt horgosiaknak. 1944-ben Horgos Községhez tartozott Királyhalma és a Kőröspart is. Onnan is vannak áldozatok, akik a többi horgosival osztoztak a kivégzettek sorsában, az ő emlékükre is felhívja a figyelmet ez az emlékhely. Hitem szerint a mi jövőbeni feladatunk és felelősségünk, hogy ezeket a közösségeket is bevonjuk a horgosi megemlékezésbe, mert a jelenünk már nem, de múltunk és mártírjaink közösek! Emlékük legyen áldott!

A horgosi emlékhelynél (Magyarkanizsa önkormányzata)