Ezek voltak a világsajtó legfontosabb témái az elmúlt napokban: a G20 országok csúcstalálkozója, klímacsúcs találkozó Glasgowban, az amerikai Legfelsőbb Bíróság tárgyalása a texasi abortusztörvényről, kormányzóválasztás Virginiában (meg New Jersey-ben) és elnökválasztás a német CDU-ban.
„Ez az utolsó esélyünk”
A világsajtót elsősorban a Glasgow-i klímacsúcs sikerének esélyei foglalkoztatták. A londoni Sunday Times erről így vélekedik:
„Boris Johnson a G20-ak ülésén azt mondta, hogy a klímacsúcs esélyei alig haladják meg az 50 százalékot. Megihletve az Örök Várostól, Johnson összehasonlította a világ éghajlatvédelmének kudarcát a Római Birodalom összeomlásával. Ez valóban sokkal rosszabb lenne, de nem szabad túlzottan pesszimistának lennünk. Bár a Glasgow-i eredmények soha nem lesznek elégségesek ahhoz, hogy a klímaaktivisták tetszését elnyerjék, mégis előrelépést jelentenek. Döntő fontosságú, hogy a csúcstalálkozó minden eddiginél jobban befolyásolja a közvéleményt. Manapság már csak kevesen kételkednek abban, hogy a globális felmelegedést az ember okozza. Az emberek tehát elfogadják a valóságot, és egyre inkább hajlandók ahhoz alkalmazkodni.”
A The Observer című londoni vasárnapi újságnak erről ez a véleménye:
„A csúcstalálkozó sikere kétségtelenül nagy hasznot hozna az emberiség számára. Ahogy David Attenborough 96 éves angol természettudós fogalmazott, »ez az utolsó esélyünk arra, hogy egy szükséges változást hajtsunk végre bolygónk védelme érdekében«. Ennek a célnak az elérése azonban rendkívül nehéz lesz. Majdnem 200 nemzet érdekei ugyanis rendkívül eltérőek. Az arab államok a lehető leghosszabb ideig szeretnének olajat termelni, míg a csendes-óceáni szigetállamok, amelyeket a tengerszint emelkedése elpusztíthat, arra törekednek, hogy az összes fosszilis tüzelőanyag kitermelését a lehető leggyorsabban állítsák le. Joe Biden elnöknek fejfájást okoz az 500 milliárd dolláros energiacsomag elfogadtatása a Kongresszussal, Kína hajthatatlansága, hogy csökkentse a széndioxid-kibocsátását 2030-ra, valamint Szaúd-Arábia döntése az olajtermelés növeléséről a következő néhány évben.”
A New York Times néhány országgal szemben igen kritikus:
„Sem Hszi Csin-ping [kínai], sem Vlagyimir Putyin orosz elnök nem vesz részt a Glasgow-i klímakonferencián. Ami még ennél is rosszabb, és amiről a Washington Post a múlt héten számolt be: Kína vezetői fel akarják függeszteni az Egyesült Államokkal folytatott együttműködést éghajlati kérdésekben mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem hajlandó csökkenteni nyomását az emberi jogokkal, Hongkonggal, Tajvannal, a kereskedelemmel, és sok más kérdéssel kapcsolatban. Ez az új kínai taktika: tisztán tartjuk a levegőt, de csak akkor, ha zavartalanul behatolhatunk Tajvan légterébe, és tovább csorbíthatjuk a polgári szabadságjogokat Hongkongban. Az Egyesült Államok és Kína Tajvan miatti konfliktusának további súlyosbítása – miközben az éghajlatváltozás mindannyiunkat fenyeget – őrültség lenne. De nem zárható ki.”
A pekingi Huanqiu Shibao című napilap visszadobja a labdát az Egyesült Államoknak:
„Az amerikai elnök nem mulasztja el, hogy ebből a fontos éghajlati kérdésből is (geo)politikai kérdést csináljon. Biden bírálja Kínát és Oroszországot a konkrét klímacélok hiánya miatt. Peking már régóta megfogalmazott egy ambiciózus stratégiát, nevezetesen azt, hogy 2060-ra klímasemleges legyen, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a terv megvalósuljon. A Biden-kormánynak Peking azt tanácsolja, ahelyett, hogy csak beszélne, fogjon inkább munkához. A világ közössége ugyanis szeretné tudni, hogy az Egyesült Államok kormánya pontosan hogyan akarja elérni klímacéljait – tekintettel arra, hogy nagymértékben támogatja az ipart.”
Kínának és Oroszországnak éghajlatvédelemre van szüksége, kommentálta a londoni The Telegraph a Glasgow-i klímacsúcsot:
„Boris Johnson figyelmeztetett, hogy […] a csúcs az utolsó nagyszerű lehetőség a hőmérséklet katasztrofális emelkedésének elkerülésére. A Glasgow-i kudarc tömeges migrációhoz és éhínséghez vezetne, tette hozzá. Aki tanulmányozta a történelmet, annak nem kérdéses, hogy a klímaváltozás ilyen eseményekhez vezethet. Az embereket már sokszor kényszerítette vándorlásra az éhínség, az aszály, vagy a katasztrofális árvizek. Vitatható, hogy az emberiség képes-e megakadályozni az ilyen eseményeket, de ennek a konferenciának az a célja, hogy hozzájárulásunkkal korlátozzuk a felmelegedést okozó folyamatokat. A nehézséget az jelenti, hogy gyakorlatilag lehetetlen elérni bármilyen értelmes megoldást a legtöbb kibocsátást termelő országok kötelezettségvállalása nélkül. Hszi Csin-ping kínai elnök távolléte sokat elmond arról, hogy a világ legnagyobb szennyezője mennyire kezeli komolyan ezt az ügyet. Ugyanez vonatkozik Putyin orosz elnökre is.”
Többre nem is lehetett számítani
A hét másik nagy globális eseménye a 20 legjelentősebb ipari és feltörekvő országot tömörítő G20 római csúcstalálkozója volt, amiről a milánói Corriere della Sera című napilap így számol be:
„A nyilatkozatokon és néhány megállapodáson túl az a legfontosabb, hogy megmutassuk a világ közvéleményének, bizonyos országok, különösen a nyugati demokráciák továbbra is képesek együttműködni, annak ellenére, hogy egy bizonyos megosztottság még mindig fennáll közöttük. Sokkal többet nem is lehetett elvárni ettől a csúcstalálkozótól. Elég csak arra gondolni, hogy Joe Biden amerikai elnök olyan, a jólétet és az ökológiai újjáépítést szolgáló beruházási tervvel érkezett Rómába, amelyet a Kongresszus még nem is hagyott jóvá. Vagy arra, hogy szinte minden kérdésben komoly érdekellentétek vannak, az éghajlattól és az energiától kezdve egészen a nagyhatalmak közötti erős versengésig. De a csúcstalálkozó alkalom volt arra is, hogy elgondolkodjunk a demokráciák és a tekintélyelvű nagyhatalmak egymásközti kapcsolatán.”
Texasban megsértik a nők jogait
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a rendkívül szigorú texasi abortusztörvényről tárgyalt, és nyitottnak bizonyult az abortuszhoz való jog híveinek érveire. A Washington Post erről ezt írja:
„A törvény tiltja a terhesség megszakítását, amint a magzat szíve elkezd dobogni, azaz körülbelül hat hét elteltével. Sok nő ekkor még nem is tudja, hogy terhes. Normális körülmények között az abortuszt végző intézmények beperelnék az állami tisztviselőket, akik felelősek egy ilyen tilalom végrehajtásáért, a szövetségi bíróságok pedig azonnal hatályon kívül helyeznék az ilyen kirívó jogsértést […] A texasi törvények azonban egyetlen kormányzati ügynökséget sem hatalmaznak fel ennek betartatására. Ehelyett a törvény felhatalmazza a magánszemélyeket, hogy pereljenek be mindenkit, aki részt vesz az abortuszban. […] Sőt, már pereket is indítottak egy abortuszt végző texasi orvos ellen, aki törvényt sértett. De ennek a kérdésnek a tisztázása sokáig tarthat még. […] A törvény viszont továbbra is érvényben marad, és sérti a texasi nők abortuszhoz való jogát.”
Virginia új kormányzót választott
Maradjunk még az Egyesült Államokban! Egy évvel a kongresszusi választások előtt Virginia polgárai új kormányzót választottak. A szavazás akár Biden amerikai elnök jelenlegi népszerűsége tesztjének is tekinthető. A New York Times így ír a választások republikánus győzteséről, Glenn Youngkinről:
„Ő pártjának új sztárja, akinek politikai jövője valószínűleg nem korlátozódik négy évre Virginiában. A választási kampányolásban született tehetségnek bizonyuló Youngkin megtalálta a módját, hogy megnyerje mind a Donald Trumpot még mindig kedvelő republikánusokat, mind az ideológiailag kevésbé elkötelezett republikánusokat, akik a Trump-korszakban a párt ellen voltak. Az, hogy Youngkin képes-e megnyerni a változó hangulatú szavazókat, mintaként szolgálhat pártja számára az egy év múlva esedékes választásokon. Ha a republikánusok eltávolodnak a trumpizmustól, Youngkin országos szinten is jelöltje lehet pártjának.”
A Washington Post szerint:
„Youngkin meglepő győzelme álmatlan éjszakákat fog okozni a Demokrata Párt vezetőinek, és megköveteli Biden napirendjének újraértékelését. Jól tennék, ha ez még az előtt megtörténne, hogy a Kongresszusban ülő demokraták jóváhagyják a konjunktúra fellendülését szolgáló csomagjukat, még ha egy kissé módosított formában is. A demokrata többségű Virginiában [Biden tavaly novemberben 10 százalékkal nyert, az idén viszont a párt kormányzójelöltje 4 százalékkal veszített]. Ha a demokraták elég ravaszok a jövőjüket illetően, akkor felkérhetik Joe Manchin jobboldali szenátort, hogy vezesse a vitát, míg Bernie Sanderst és Alexandria Ocasio-Cortez baloldali szenátorokat figyelmen kívül hagyják.”
Merkel-utódlás: A CDU elnököt választ
Végül látogassunk el Németországba, ahol a szövetségi választásokon vesztes CDU új elnököt választ. A zürichi Tages-Anzeiger erről ezt írja:
„A pártban sokan kételkednek abban, hogy a tagság képes-e orvosolni a konzervatívok és a reformerek között évek óta fennálló megosztottságot. Ez annak is köszönhető, hogy a januárban újonnan megválasztott Armin Laschet hirtelen bukása után ma már nincs meggyőző utódja, pláne egy lehetséges női utódja. Alternatívák hiányában az elnöki posztra a legutóbbi választások vesztesei a legnagyobb esélyesek: a csaknem 66 éves Merz, és az 56 éves Röttgen Norbert. Merz ezért jelenleg keményen dolgozik azon, hogy Spahnt és Linnemannt csapatába integrálja, valamint, hogy egyesítse a liberális-konzervatív tábort és átvegye a főnöki pozíciót. De Merz életkorát tekintve mindenképpen csupán egy átmeneti elnök lenne – meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy 2025-ben a CDU és a CSU kancellárjelöltje legyen.”
Napilapok a világ minden tájáról (Fotó: Pixabay)
