Nem titkolom, vártam arra, hogy a zentai önkormányzat megnyilatkozik, azaz nem elégszik meg egy szűk körben megejtett koszorúzással ahol csak méltatás hangzott el, letudja adósságát azokkal szemben, akik 30 évvel ezelőtt megtették azt, amit a politikai szereplők nem mertek/nem voltak képesek/„mások miatt” féltek (mindenkire rábízom, válassza ki a szerinte helyes megfogalmazást) megtenni. Úgyszintén hiába vártam az önmagukat a közszolgálati médiához tartozónak valló intézményekre is.
Úgy tűnik, helyettük az Autonómia hírportál megtette azt, amit a nevezettektől vártunk el!
„Nincs lehetőség, hogy az ifjú generációk megtudják, hogy mi is történt a kilencvenes években a Vajdaságban” – az eredeti, szerb nyelvű cikk ide kattintva érhető el.
„Óbecsén akkor az anyák a buszpályaudvar peronjaira feküdtek és a testükkel akadályozták meg, hogy a katonákkal tömött autóbuszok elinduljanak a harctérre. Versecen a nők kollektív sztrájkot tartottak a mozgósítás ellen… Ez, a Vajdaságban a szülők, de főleg az anyák lázadása volt a háború ellen” – emlékezett Staša Zajović, a Nők Feketében szervezet képviseletében a 30 évvel ezelőtt Zentán lezajlott háborúellenes tüntetésről tartott rendezvényen.
Ez alkalommal Zentán gyűltek össze az aktivisták, valamint az akkori tüntetések résztvevői, hogy emlékezzenek az 1992-es évek elején bekövetkezett kényszermozgósítások ellen tanúsított ellenállásra.
Emlékeztettek arra, hogy az 1991-es tömeges mozgósítás során ebből a városból 450 férfi kapott behívót – állítólag öt napos hadgyakorlatra – azonban hamarosan kiderült, hogy a valóságban a horvátországi front első vonalába szólt az idézés, ahová kötelesek voltak „önkéntesként” jelentkezni. Ekkor a zentaiak a város főterén tiltakoztak családtagjaik harctérre való hurcolása ellen.
„Minderről keveset tudunk, ahogyan a többi, hasonló a Vajdaságban történt lázadásról is. Mi úgy hisszük, hogy kötelességünk mindezt láthatóvá tenni, hogy mások is – főleg a fiatalok azon generációi, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy megtudják, mi is történt a kilencvenes években – mondta Staša Zajović az Autonómiának.
Stanyó Tóth Gizella újvidéki újságíró és háborúellenes aktivista is tanúja volt a 30 évvel ezelőtt lezajlott tüntetéseknek. Ő kiemelte, hogy a múlttal való szembenézés nagyon fontos, mert csak így érthetjük meg mindazt, ami akkoriban a térségünkben történt.
„Igen fontos, elsődlegesen az ifjú generációk miatt. Felnőtt egy új nemzedék, az e témáról való tájékoztatást ki tudja milyen körülmények között (nem) biztosították számukra. Az emlékek és visszaemlékezés azért is fontos, mivel tisztelegni kell azok előtt, akiknek volt bátorságuk ellenállni az őrültségnek, mert a háború nem vezet sehova – mondta Stanyó Tóth Gizella.
A béketalálkozón Staša Zajović bemutatta Nők Feketében két kiadványát, amelyek Emlékezés a háborúellenességre – Vébel Tatić Vera és az adai Háborúellenes Akcióközpont, valamint Szerbia háborúellenes térképe elnevezést viselik. Az említett térképen feltüntettek minden Szerbiában a nők által szervezett háború- és mozgósítás ellenes lázadást.
A zentai Etnogold vendéglőben emlékeztek meg a harminc évvel ezelőtti béketüntetésről
