Harminc éve árul a szabadkai Tejpiacon Milica Nađ. Az, hogy ennyi éve próbál megélni a piacból, télen a hidegben, nyáron a hőségben, már önmagában is tiszteletre méltó. Aki azonban ismeri Milicát, tudja, hogy valamiért különlegesnek számít az eladók közül. Különleges azért, mert Milica siket. Amikor megszólítom, azonnal mondja, hogy lassabban beszéljek, mert nem hall. Elnézést is kérek tőle, s mondom, akkor nem zavarom a kérdéseimmel, mert nem tudnánk beszélgetni. Mekkorát tévedtem!

Miután továbbállok, hogy másik interjúalanyt keressek magamnak – sikertelenül, visszatértemkor Milica megszólít és mesélni kezd. Magától, mindazokról a nehézségekről, amelyekkel szembesült – az elmúlt harminc, illetve az elmúlt két év során, a járvány kitörése óta.

— Harmadik osztályos voltam, amikor tévedésből penicillin helyett sztreptomicint kaptam. Száz százalékos hallásvesztést okozott nálam ez a gyógyszer, ami után speciális iskolába kellett, hogy kerüljek. Én Horvátországban születtem, így először Zágrábba kerültem bentlakásos iskolába. Borzasztó nagy trauma volt, nagyon messze volt a családom. Később a szabadkai, úgynevezett “kakas iskolába” kerültem. Itt sokkal jobb volt, hiszen 120 kilométerre van az otthonomtól, minden hétvégén haza tudtam járni vonattal. Az iskola befejezése után a néptáncon ismertem meg a férjemet, és Szabadkán ragadtam. Harminc éve árulok a piacon – kezdi történetét Milica.

Az asszonytól megtudom, hogy nem könnyű hallássérültként a piacon dolgozni, hiszen ez egy olyan munka, ahol kommunikálni kell az emberekkel. Nem csoda hát, ha a vásárlók meglepődnek, ha egy siket, vagy esetleg siketnéma ember áll a pult mögött. Siketnéma is van ugyanis, ott árul vele szemben. Milica azt mondja, neki könnyebb, hiszen legalább beszélni tud, de a másik árust sok alkalommal kinevetik, csúfolják a vásárlók, amit nagyon nehezen viselnek mindketten. Van viszont mindkettejüknek egy vásárlói köre, akik megszokták, hogy velük lassabban kell beszélni, így le tudják olvasni a szájról, mit is szeretnének venni, minek érdeklődnek az áráról. Le tudják olvasni, ha nincs az illetőn maszk.

— Nagyon megnehezítette a dolgunkat ez a pandémiás időszak. Az emberek maszkban, mi is maszkban, sokukat hiába kérünk, hogy vegyék le, nem akarják, pedig mi másként nem tudunk kommunikálni. Nagyon lecsökkent a vásárlók száma egyébként is a piacon, s emiatt pedig sokan továbbállnak tőlünk – mondja az asszony.

Amikor arról kérdezem, amiért eredetileg a piacra érkeztem, vagyis az új törvényről, amely előirányozza, hogy minden piaci kereskedőnek, kivéve a bejelentett gazdaságokat, adómemóriás pénztárgéppel kell rendelkeznie, és számlát kell majd adnia, Milica méginkább közlékennyé válik.

— Én magyar áruval kereskedem. Hivatalosan, könyvelőm is van, fizetem magam után az adót. A keresetem csak annyi, amennyit az áfa visszaigénylésével nyerek, semmi több. Amikor több árut hozok, akkor tisztességesen kifizetem a szerb határon az adót. Mivel fizetem a járulékokat, amikor hallottam erről az új feltételről, azonnal hívtam a könyvelőmet, hogy akkor most rám mi vonatkozik, milyen kasszát vegyek, mire számítsak – magyarázza Milica, aki tart az újabb feladattól. Azt mondja ugyanis, hogy a könyvelő semmit sem tudott mondani, mert semmilyen utasítás még nem érkezett rájuk vonatkozóan. A ruhák, déligyümölcsök árusai és egyéb termékek, amelyek esetén egyértelmű a dolog, már tudnak készülődni. De esetükben nem ilyen egyszerű a helyzet.

— Egyelőre semmit sem tudunk. Olyasmit is emlegetnek, hogy majd külön katalógust kell készítenünk az áruról, amit árulunk, hiszen az azon meglévő kód nem leolvasható. Azt is hallottam, hogy majd esetleg a mobiltelefonnal is leolvasható lesz majd. Őszinte leszek, én nem nagyon látom magam ebben. Így is kicsi már a forgalom, 56 éves vagyok, siket. Nagyon megnehezítené a dolgom, így valószínűleg, amikortól már ellenőrzik és kötelező lesz, én lehúzom a redőnyt a vállalkozáson és az unokáimnak élek – mondja Milica.

Miután elbúcsúzunk, megpróbálok a többi árusnál érdeklődni, mit szólnak az új rendelkezéshez. Mindenki elutasít, azzal, hogy nem kommentálnák a rendelkezést, majd feltalálják magukat. Vagy alkalmazzák majd az új szabályokat, vagy új megélhetést keresnek maguknak. Vannak azonban olyan kereskedők is, akik szintén külföldről behozott árut kínálnak a piacon, és már van pénztárgépük, és elmondásuk szerint számlát is adnak.

Az új fiskalizációs törvény, amely 2022. január elsején lép hatályba, a piaci árusoknak is kötelezővé teszi az adómemóriás pénztárgép használatát. Az átmeneti időszak november 30-a és április 30-a között tart. A törvény nem vonatkozik azokra az árusokra, akiknek bejelentett gazdaságuk van, vonatkozik viszont a déligyümölcs árusokra, külföldről behozott áruval kereskedőkre, ruhát és egyéb terméket kínálókra.

Az állam egyébként ingyenes szoftvert biztosít és mintegy 200 eurós támogatást is nyújt, amennyibe egyébként egy kassza kerül.

Savo Duvnjak, a Szerbiai Piacok Üzleti Egyesületének végrehajtó igazgatója a Vajdasági RTV-nek elmondta, egyelőre számos kérdés nyitott még, többek között az is, hogy milyen kasszát válasszanak az árusok és mindez milyen hatással lesz majd a piacokra.

Annyi bizonyos, ez utóbbit nem lehet előre tudni. Az már most is látszik, hogy a nagy bevásárlóközpontok nagyon sok vásárlót elvontak a piacokról. A szabadkai Tejpiacon szerdán délelőtt alig akadt vásárló, a pultok legalább fele pedig üresen tátongott. Az árusok további ellenőrzése és megadóztatása jót biztosan nem tesz majd az üzletágnak. Hogy mennyien tartanak ki és vállalják a jövőben is ezt a könnyűnek nem mondható megélhetést, kiderül a jövőben.