Tito marsall édestestvére magyar vasutas volt, egy pici magyar temetőben nyugszik – történetét Vujity Tvrtko osztotta meg hivatalos Facebook-oldalán.
Vujity Tvrtko a temetőben (Facebook)
Josip Broz Titónak, az egykori Jugoszlávia atyjának, a valamikor „láncos kutyának” csúfolt államelnöknek az édestestvére Magyarországon élt, itt is nyugszik, Sopronban, Bánfalván, ahol megtaláltam a végső nyughelyét, írja Vujity Tvrtko, aki megkereste Martin Broz sírját, s közben kikutatta a család történetét, amelyekből most részleteket közlünk. A teljes történet elérhető Vujity Tvrtko hivatalos Facebook-oldalán.
“Josip Broz (mozgalmi nevén TITO) Kumrovec faluban, az Osztrák-Magyar Monarchia, a mai Horvátország területén, egy szegény család hetedik gyermekeként született 1892-ben. Apja és anyja házasságából összesen 15 gyermek született, de többen – még csecsemőkorukban – meghaltak.
Martin Broz 1884-ben látta meg a napvilágot, tehát nyolc évvel volt idősebb a kis Josipnál. Martin 16 éves volt (tehát Josip nyolc) amikor egy társával elindultak Amerikába szerencsét próbálni. Bécsig jutottak, amikor Martin barátja -egy családi tragédia miatt- visszafordult. Martin előbb a bécsi, majd a bécsújhelyi (Wienerneustadt) vasútállomáson talált munkát magának. Később Lajtaszentmiklósra helyezték át. A fiatal, szorgalmas, horvátul és németül is jól beszélő fiút nagyon kedvelték a munkahelyein.
1903-at írt a naptár, amikor a bécsújhelyi állomáson Martint megszólította egy erős testalkatú fiatalember, aki azt kérdezte tőle, hogy nem ismeri-e Martin Brozt, merthogy őt is Broznak hívják. A kíváncsi idegen a Csehországból és Németországból hazafelé tartó Josip volt. A testvérek egymás nyakába borultak.
Martin óvó szárnyai alá vette kistestvérét, aki a közelben helyezkedett el. Közben Martin megnősült, de boldogsága nem tartott sokáig: a nagy spanyolnátha idején egyetlen hét alatt veszítette el a feleségét, az anyósát és az egyik fiát. Három gyermekkel maradt özvegyen. Annyira el volt keseredve, hogy kis híján öngyilkos lett, de akkor talált egy fiatal gyermeknevelőt, egy csepregi lányt, akit annyira megszeretett, hogy később el is vette feleségül.
1920-ban, Trianonban megállapították Magyarország új határait, ekkor a Broz család Sopronba költözött, Martin a ma már a városhoz tartozó Bánfalván vett maguknak egy kicsi házat. 1937-ben, az erőszakos magyarosítás idején a vasutast arra kényszerítették, hogy változtassa meg a nevét, Martin Brozból így lett Brassói Márton.
Miután édesanyja meghalt, teljesen megszakadt a kapcsolata a szülőhazájával, ekkor ő már soproninak érezte magát. Egész életében hasznára voltak a nyelvtudásai, nyugdíjazásáig a Bácsújhely-Sopron-Nagykanizsa szakaszon teljesített szolgálatot.
Brassói Mártonnak a II. Világháború idején már nehezére esett a szolgálat, ráadásul életét újabb tragikus esemény árnyékolta be: Sopron bombázásakor elveszítette legkisebb gyermekét is. A háború vége után már nem vasutasként, hanem tolmácsként dolgozott. Munkája során egy Kumroveccel határos faluban született jugoszláv tiszttől értesült arról, hogy a háborúban eltűntnek hitt kisöccse, Josip partizánvezető, igazi hadvezér lett.
Gyermekei ösztönzésére levelet is írt a közben nagyhatalmú államelnökké váló testvérének, aki örömében hamarosan magához is utaztatta az akkor már Brassói Márton néven élő bátyját, Martin Brozt. Sőt, Martin fia, Tito unokaöccse, Ferenc ott is ragadt Titonál Belgrádban egy kis időre: vajdasági magyarok leveleit fordította a Tito-titkárság számára. Később Ferenc diplomáciai vonalon helyezkedett el: évekig volt követségi tanácsos Új-Zélandon, Ausztráliában, Japánban, aztán nyugdíjazása előtt Budapesten, a Jugoszláv nagykövetségen szolgált. Élete utolsó éveiben Ferenc hazaköltözött Sopronba, amelyet mindvégig a sajátjának érzett.
Brassó Márton élete során sosem élt vissza a kapcsolataival, végül egyszerű magyar vasutasként vonult nyugdíjba. Bár Rákosi Mátyás uralma alatt – amikor Titot az imperialisták láncos kutyájaként emlegették – a magyar titkosszolgálat is rendszeresen ólálkodott Bánfalván, Brassóiék (Brozék) Ady Endre utcai háza előtt, a családot komolyabban senki sem zaklatta. Igazából a falujában tudták, hogy kicsoda Márton bácsi édestestvére, máshol viszont senki…
Sopron-Bánfalva, 2021. november 7-e, vasárnap
A temetőgondnok minden listáját átnézte, de nem találta a sírt (később azt sem, amire rábukkantam és le is fotóztam). A helybéli idősek jól emlékeztek Ferencre, akit nagyon kedves embernek írtak le. Mivel Tito édestestvére 1964-ben meghalt, ő már többnyire csak a legendákban és elbeszélésekben él. A sírt két órányi szisztematikus kutatás után találtuk meg. A szürke márvány családi síron ez áll: BROZ CSALÁD. Ezek szerint a végső nyughelyen már „visszahorvátosították” az erőszakkal elmagyarosított nevet. A márványon áll még egy virágosváza is. Alatta a régi sírlapokkal. Josip Broz TITO testvére „Broz Brassói Mártonként” van feltüntetve a fekete márványlapon. Született Kumrovecben 1884-ben, meghalt Sopronban, 1964-ben. Világhírű testvére 16 évvel élte őt túl.
Hát ez volt Josip Broz Tito magyar vasutas édestestvérének hiteles története. Sírját Ti is megtalálhatjátok Sopronbánfalván, az egykori kicsi falu temetőjében.”
Barátsággal: Vujity Tvrtko
Felhasznált források: Narodne Novine, National Geographic, KC Ljubljana
(Villányi Klaudia, Vujity Tvrtko, Arhiva Vojske Jugoslavije)
